
Fénybe borította a Kossuth teret Összetartozásunk tüze (Galéria)

Fotó: Hatlaczki Balazs
Százhat éve csonkították meg először hazánkat. Az idegen, és a hazaáruló hatalmak azóta azon dolgoznak, hogy éket üssenek az anyaországi és a határon túli magyarok közé. Erre adott választ a második Orbán-kormány a Nemzeti Összetartozás Napja bevezetésével, amelyről idén is megemlékeztünk. Ezen megemlékezések közül pedig talán a leggyönyörűbb az volt, hogy ismét fellángolt a Kossuth téren az Összetartozásunk tüze.
Szilágyi Ákos kezdeményezésére 2020-ban lobbant először lángra a történelmi Magyarország sziluettjét kiadó fáklyasor. Idén is sor került a rendezvényre a Kossuth téren, ahol a láng meggyújtása alatt beszédet mondott Hegedűs Lóránt, Gaudi-Nagy Tamás, Zétényi Zsolt és a főszervező is.

Fotó: Hatlaczki Balazs
Bem apó fiai a Kossuth téren
Először a Vértanúk terére értem, ahol éppen Budaházy György mondott beszédet. Itt kisebb intermezzóba futottam, mikor egy turista megkérdezte tőlem, hogy miről is szól a mai rendezvény. Éppen elkezdtem volna mesélni neki Trianonról, amikor félbeszakított azzal, hogy tudja mi történt akkor, és együtt érez velünk. Mint kiderült egy lengyel utazóba botlottam, vagyis inkább botlott ő belém. Ezután aktuálpolitikára váltottuk a témát, és meglehetősen elkomorodtunk, ők sem jártak jól a legutóbbi kormányváltással.
Elmondta, mennyire örül, hogy Budapesten nem látott migránsokat. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi időbe telt Tusk hatalomra kerülése után, hogy náluk megjelenjenek. Azt mondta, egy fél évbe. Nem tetszett a válasz...
Fellobbantak a tüzek
A beszédek után sor került a fáklyagyújtásra. Fellángolt a piros, a fehér és a zöld tűz a Kossuth téren, és egy kicsit könnyebbnek éreztük magunkat. A tűzzel elégett valamiféle teher is, ami legalább másfél hónapja nyomta a lelkünket. Most megint éreztük, elegen vagyunk, akiknek számít a nemzet fennmaradása, elegen vagyunk, akik tenni akarunk azért, hogy itt maradjunk a Kárpát-medencében, együtt. Elegen vagyunk, hogy Trianon ne a magyarság sírja legyen.



























