Ukrajna uniós csatlakozásával újabb szintre emelkedett a kárpátaljai magyarság jogai biztosításának kérdése, amely miatt korábban komoly diplomáciai feszültség alakult ki Magyarország és az ukrán politikai elit között. Bár Ukrajnának elvben komoly vállalásokat kell teljesítenie nemzeti kisebbségei irányába is, ha az Európai Unió közösségének tagja akar lenni, fontos megjegyezni, hogy a csatlakozási folyamatok lezárultával az EU a kisebbségi kérdést tagállami belügyként kezeli, azaz nem avatkozik bele tagállamai kisebbségpolitikai gyakorlatába. A Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés mostoha sorsának ismeretében nem rajzol fel igéretes jövőt az ukrajnai kisebbségek számára jogaik biztosítása, ezért a csatlakozási folyamatok lezárutáig kell a számukra minél erősebb jogbiztonságot kierőltetnie Brüsszelnek Ukrajnából. A kérdés: mennyire áll bele ebbe a kérdésbe az Európai Unió? Bocskor Andrea EP-képviselőt kérdeztük a témában.
Az elmúlt években Magyarország diplomáciai úton próbálta elérni, hogy a kárpátaljai magyarság visszakapja az ukrán alkotmányban rögzített jogait. Az uniós csatlakozás érdekében végrehajtott „jogharmonizáció” keretében megalkotott újabb kisebbségi törvény azonban tovább szűkítette a kisebbségek jogait. Ebben a tekintetben eszerint most Brüsszel érdekérvényesítő erején múlik, hogy elérje azt, ami nem sikerült a magyar diplomáciának?
Ukrajna kisebbségpolitikája a 2017-es oktatási törvény elfogadásával nyilvánvaló fordulatot vett, az „egységes nyelv, hit és nemzet” megteremtését célzó ideológia áldozatává vált. Az ukrajnai kormányzat ukránosítási törekvései során figyelmen kívül hagyta az Európai Unió, a nemzetközi szervezetek, a Velencei Bizottság, továbbá Románia és Lengyelország által kifejezett aggályokat is, így nem rónám a magyar diplomácia terhére azt, hogy Ukrajna évek óta szűkíti az országában élő nemzeti kisebbségek jogait és ebben nem következett be pozitív változás. Úgy gondolom, hogy jelenleg valóban az Európai Unión múlik az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek helyzete, hiszen a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme csatlakozási feltétel, a Koppenhágai kritériumok szerves része. Az Európai Bizottság tavaly júniusban meghatározta az EU tagjelölti státusz feltételeit Ukrajna számára, amelyek teljesítése nemcsak egy szimbolikus kérés az EU-csatlakozási folyamatban, hanem valós reformokra van szükség az európai alapértékek és elvek mentén. A hét feltétel egyike volt, hogy újítsák meg a nemzeti kisebbségeket érintő törvényi keretet a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően. Azonban a decemberben sebtében elfogadott új törvény, amely az 1992-es helyébe hivatott lépni fél év múlva, nem rendezi megnyugtatóan a nemzeti kisebbségek státuszát, nem tükrözi a Velencei Bizottság ajánlásait, és az országban élő nemzeti kisebbségek kéréseit, javaslatait is figyelmen kívül hagyja. A törvény teljesen ellentétes Ukrajna alkotmányával is, amely kimondja, hogy a már megszerzett jogok nem szűkíthetők, azokban nem történhet visszalépés.
Elfogadható érv, hogy a kisebbségi kérdés nem időszerű a háború árnyékában?
Ezekben a háborús időkben, amikor Ukrajna élet-halál küzdelmet vív, és ebben a magyarok, románok, lengyelek, szlovákok és más nemzeti kisebbséghez tartozó személyek is kiveszik a részüket az ország lojális állampolgáraiként, fontos, hogy a kisebbségeket ne kezeljék másodrangú állampolgárnak. Ukrajna vállalta a csatlakozási feltételek teljesítését, és az EU részéről ragaszkodni kell ahhoz, hogy azok hiánytalanul és megfelelően végrehajtásra kerüljenek. Ezért is pozitív, hogy a február harmadikai EU–Ukrajna csúcstalálkozó folyamán az unió nem hagyta figyelmen kívül az Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló új törvény hiányosságait. Így az EU és Ukrajna közötti közös nyilatkozatba bekerült, hogy Ukrajna konzultálni fog és együttműködik a Velencei Bizottsággal, és folytatja a nemzeti kisebbségek képviselőivel az érdemi párbeszédet az őket érintő törvényeket illetően. De emellett Magyarország sem nézi tétlenül a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetét: mint ismeretes, januárban közös magyar–román kezdeményezésre az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének monitoring bizottsága úgy döntött, hogy felkéri a Velencei Bizottságot az új ukrán kisebbségi törvény felülvizsgálatára, ami el is kezdődött és júniusra várható az eredmény. A nemzeti kisebbségi törvény rendelkezései július 1-én lépnek életbe, így fontos, hogy addig elfogadható módosító javaslatok fogalmazódjanak meg.
Az Európai Unió a kisebbségi kérdést belügynek tekinti és úgy is kezeli. Eszerint, ha a csatlakozási folyamatokban nem sikerül előrelépést elérni a kisebbségek jogi helyzetének tekintetében, a csatlakozást követően már nem lesz lehetőség a jogok bővítésére?
Az Európai Unió sajnos a kisebbségi kérdést tagállami hatáskörbe sorolja. A Minority SafePack – Egymillió aláírás a sokszínű Európáért kezdeményezés állandó ellenállásba, falakba ütközik az EU részéről, amelynek nem érdeke, hogy a nemzeti kisebbségeket védő jogszabályokat dolgozzon ki, ezzel semmibe véve több mint egymillió európai állampolgár akaratát. 2021 januárjában az Európai Bizottság egyértelművé tette, hogy nem támogatja a Minority SafePack kezdeményezést, ezért a szervezői 2021 márciusában keresetet nyújtottak be az EU Bíróságához, amelyben az Európai Bizottság döntésének semmissé nyilvánítását kérték. Ezt a keresetet utasította el tavaly novemberben az Európai Unió Törvényszéke. A törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az EU által a regionális vagy kisebbségi nyelvek fontosságának hangsúlyozása, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása érdekében már megtett lépések elegendőek a kezdeményezés célkitűzéseinek eléréséhez. A Minority SafePack kezdeményezői idén januárban fellebbeztek a törvényszék ítélete ellen, így a jogi küzdelem folytatódik az uniós kisebbségi jogokért. Bízom benne – bár kevés rá a valószínűség –, hogy ezúttal az Európai Bíróságon pozitív döntés születik. Ez óriási lépés lenne, hiszen az EU így pozitív példaként szolgálna a csatlakozni vágyó országok előtt a kisebbségvédelem tekintetében, továbbá így a csatlakozást követően is kötelező érvényű jogi keret védené a kisebbségeket.
Forrás: Bocskor Andrea/EP
A Velencei Bizottság már korábban is hozott döntést, akkor épp az ukrán oktatási törvénymódosítás tekintetében. Az eredmény azonban olyan bizonytalan módon megfogalmazott kritikát tartalmazott, amelyet az ukrán fél lényegében kihasználhatott arra, hogy álláspontján ne változtasson. Mit lehet remélni az újabb vizsgálat eredményétől?
Mint említettem, előreláthatólag júniusban születik döntés az ukrán kisebbségi törvény megfelelősségéről, és nehéz előre megjósolni a kimenetelét, mivel ismeretes, hogy az egy éve tartó háború miatt ez a téma még érzékenyebbé vált, mint azelőtt! Az oktatási és nyelvtörvény kapcsán megfogalmazott velencei bizottsági vélemények számos fontos aspektusra hívták fel a figyelmet, amelyek végrehajtása nem történt meg, vagy csak részben, de például az oktatási törvény 7. cikkelyének végrehajtására vonatkozó, 2023-ig való elhalasztás és a magániskolák kivétele az általános szabály alól nagyon fontos eredmény volt. Bízom benne, hogy a tagok most is tárgyilagos döntést hoznak, figyelembe véve az előző ajánlásokat is az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeket érintő törvények tekintetében, és legalább részben meg tudjuk őrizni azokat a jogokat, amelyeket az 1992-es törvény és az alkotmány garantáltak a kisebbségek számára. Remélem, hogy a kárpátaljai magyar közösség szempontjából pozitív és igazságos vélemény lát napvilágot nyáron.
Van-e kommunikáció a kisebbségek és a többségi nemzet politikai képviselete között a tekintetben, hogy mi az a minimálisan elfogadható törvényi keret, amelyben a kisebbségek létezni tudnak, illetve a román–magyar összefogás erősebb érdekérvényesítést tenne-e lehetővé?
Sajnos a kommunikáció elég felszínes és egyoldalúnak mondható. Számos kezdeményezés volt az Ukrajnában élő magyar közösség érdekképviselete és szakmai szervezetei, például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) részéről. A nemzeti kisebbségeket érintő jogszabályok megalkotásánál konkrét, írásos javaslatokat nyújtottak be az őket érintő alapvető nyelvi, oktatási, kulturális jogokról a készülő törvényekhez, azonban még ha meg is hallgatták őket, kéréseiket teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. Nemrég a sajtóban felröppentek a hírek, hogy Ukrajna és Románia külügyminiszterei tárgyalóasztalhoz ülnek, és bilaterális alapon kezelik az ukrajnai román kisebbség helyzetét érintő kérdéseket. Úgy gondolom azonban, hogy a legmegfelelőbb az lenne, ha közös és európai összefogással próbálnánk eredményeket elérni a kijevi vezetésnél, hisz a bilaterális megoldások nem oldják meg a törvényi keret problémáit. Pozitív példa erre a már előzőleg említett, az Európa Tanácsban történt magyar–román összefogás, amely a Velencei Bizottságig juttatta a kérdést.
Brüsszelben mennyiben érzik és értik a kisebbségek problémáit? A csatlakozási folyamatok felgyorsításával nem járhat-e együtt, hogy a kisebbségek ügye háttérbe szorul?
Sajnos Brüsszelben a Minority SafePackkel kapcsolatos uniós retorikát követve legtöbbször szőnyeg alá söprik az őshonos nemzeti kisebbségek ügyeit. Még az Európai Parlamentben – ahol kétharmados támogatást kapott a kezdeményezés – sem szívesen foglalkoznak olyan kisebbségi ügyekkel, amelyek Ukrajnában történnek. Az EU nem szolgáltat jó példát a kisebbségvédelem terén a csatlakozni vágyó országoknak, kettős mércét alkalmaz. Ez megfigyelhető például az LMBTQ-közösség tekintetében is, vagy a távoli országokban élő kisebbségekkel, például az ujgurokkal előszeretettel foglalkoznak, míg az EU-ban és szomszédságában élő nemzeti kisebbségeket érintő jogsértések fölött szemet hunynak. Legutóbb például a Kulturális és Oktatási Bizottság ülésén az EU soros elnökségét ellátó svéd oktatási és kulturális miniszterektől kérdeztem rá a Minority SafePack polgári kezdeményezéshez való viszonyulásukra, hogy például a munkaprogramjukban szerepel-e a nemzeti kisebbségek védelme. Kérdésem azonban válasz nélkül maradt és a miniszterek szóra sem méltatták a kisebbségek ügyét válaszadásuk során. Jelenleg az unió teljes mértékben a háborús helyzetre és Ukrajna segítésére koncentrál, ami érthető. Ennek ellenére napirenden kell tartanunk minden téren a kisebbségek ügyét, hogy az ne lehessen a háború járulékos vesztesége.
Kerülhet-e Magyarország arra a kényszerpályára, hogy a kárpátaljai kisebbség érdekében vétójogát kelljen használnia?
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de persze jó lenne, ha nem lenne szükség ilyesmire. Magyarország a kezdetektől segíti Ukrajna eurointegrációs útját, kiáll Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett, és számtalanszor elítélte Oroszország Ukrajna elleni agresszióját. Magyarország története legnagyobb humanitárius akcióját bonyolítja az ukrán emberek megsegítése érdekében, és több mint egymillió ukrán menekültet fogadott az országba. De mindezek mellett Magyarország kitart a 2017 óta tartó véleménye mellett, hogy a kárpátaljai magyarok nem lehetnek a helyzet áldozatai, és a már évtizedek óta létező kisebbségi jogokat nem szabad szűkíteni. Az Európai Unió felelőssége, hogy Ukrajnában garantálják a kisebbségi jogokat, hiszen amennyiben Ukrajna az Európai Unió tagja kíván lenni, akkor kötelessége a Koppenhágai kritériumok teljesítése, amelynek szerves része a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme. Ukrajna több nemzetközi szerződés által is elkötelezte magát a nemzeti kisebbségek védelmére, és Ukrajna alkotmánya is elismeri az ország területén élő kisebbségi közösségek jogainak tiszteletben tartását, ezért számos ok és érv szól amellett, hogy jogos kérés Ukrajna felé a kisebbségi jogok garantálása.
Vezetőkép: Bocskor Andrea/EP
Facebook
Twitter
YouTube
RSS