Senkit nem kapott el a hazafias láz – írja az idei ország tortájáról a 24.hu, az a balliberális internetes portál, amelynek tagjait soha, semmilyen körülmények között nem fogja el az előbb említett hevület, ezért nem igazán tudni, hogy voltaképpen akkor mihez is viszonyítanak, illetve miért éppen a süteménytől várják ezeket az érzelmeket.
PolgárPortál publicisztika
Ízlésről nem lehet vitatkozni, de azért több, mint feltűnő, hogy a 24.hu háza táján mindenki fújolja ezt a kifejezetten Magyarországot szimbolizáló gasztronómiai különlegességet, úgyhogy két-három „szerkesztőségi” vélemény elolvasása után már jól lehet sejteni a felállást. Nagyon úgy tűnik ugyanis, mintha az országtorta nem lenne más a számukra, mint hazánk vezetőinek metaforája, azoké, akik megbízást adtak a fenti édesség elkészítésére, és akiket ilyenformán az erre fogékony olvasó minden további nélkül odaképzelhet a többszörösen leszólt mézes-diós piskóta, vagy a fahéjas-diós roppanós réteg helyébe. Ugyanakkor a balliberálisok a Komáromi kisleány nevű kreációt ócsárolva egyes kijelentésükben mintha egyenesen önmagukat jellemeznék ott a túloldalon.
Mint ismert, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete a Magyar Köztársaság kormányának felkérésére a 2007. augusztus 20-i ünnepségre alkotta meg először az ország tortáját, azóta pedig a Miniszterelnöki Hivatal és az Ipartestület minden évben közösen írja ki a pályázatot, amely során az ország különböző pontjain található cukrászatok nevezhetnek saját desszertjeikkel.
A koncepció tehát a napnál is világosabb, egy óvodás is megérti. Főleg magyaros ízvilágú, vagy Magyarországgal valamiképp összefüggésbe hozható pályaműveket várnak évről évre a szervezők, a 24.hu viszont az ominózus cikkben okvetlenül leírja: „a zsűrin kívül még nem nagyon ehette senki a tortát, máris beleszállt a szakma azon része, aki nagyon szívesen maga mögött hagyná a rossz magyar beidegződéseket, és menne a fejlődés, illetve a francia elit felé.” Rossz magyar beidegződés, és francia elit. Világos. Egy jó kis magyaros almás rétes helyett minden háziasszony készítsen inkább tarte tatint, azaz karamellizált almatortát!
Lehet, hogy ez tatin-izé nagyon finom, és nem leszünk hazaárulók, ha esetleg megpróbáljuk otthon is elkészíteni, egy azonban bizonyos: nemzetileg semmi közünk hozzá, és ha már áthallások - attól pedig mindenképpen mentsen meg bennünket az Isten, hogy politikai értelemben is majmolni kezdjük a franciákat. De térjünk vissza az ominózus cikkhez!
„Sokkal kritikusabbak tudunk lenni, ha bármi az egész országot képviseli.”- válik hirtelen veszettül hazafiassá és nemzeti imázsunkat anyaoroszlánként védő sajtóorgánummá a 24.hu, ehhez pedig csak annyit lehet hozzátenni, hogy erről a bizonyos kritikusságról eddig sem volt semmi kétségünk az égvilágon.
„Nem érződnek ki az összetevők.” Azért az furi, hogy ezt éppen egy édesség kapcsán kezdik szajkózni a balliberálisok, persze amikor különféle ál-civil jelölteket indítanak az időközi választásokon, ez a mondat egyáltalán nem jut az eszükbe semmilyen összefüggésben.
„Mind ízében, mind megjelenésében unalmas.” – gyepálják a tortát kitartóan, pedig itt mintha csak önmagukról értekeznének a 24.hu szerkesztőségében.
„Ha elemeire bontjuk a rétegeket, akkor sem találkozunk markáns jegyekkel.” – áll a weblapon, és be kell lássuk, hogy amennyiben a tollnokok mégsem a tortáról, hanem a baloldali állapotokról nyilatkoznak, bármelyik általuk preferált ellenzéki pártot is tekintjük, ezúttal nem tévednek sokat.
Mielőtt pedig valaki megvádolna minket, hogy oda is politikát vizionálunk, ahol nincsen, annak a figyelmébe ajánljuk a cikk alá érkezett facebook-os reakciókat. Közöttük is azoknak a kommentelőknek a hozzászólásait, akik velünk együtt szintén kisütötték, hogy érdemes az országtortát politikai felhangokkal körítve feldíszíteni - természetesen mindezt a saját szájuk íze szerint kivitelezve.
„Úgy néz ki az ország tortája mint az ország! Ramatyul!” Vagy: „Ez a torta tükrözi az ország helyzetét! Silány!”- írják, de természetesen akad olyan is, aki jól kihangsúlyozza, hogy ezt a sütit megkóstolni sem szeretné. Neki csak annyit üzenhetünk, hogy lehet, hogy nem szeretné, de még legkevesebb négy esztendeig ezen a koszton kell élnie, tekintve, hogy az ország kétharmada kifejezetten szereti ezeket az ízeket, olyannyira, hogy már nem először repetázik…
