Mindenki elismeréssel adózik azoknak az orvosoknak, ápolóknak, egészségügyi dolgozóknak, akik minden erejükkel a mostani járvány ellen küzdenek. Régen is voltak hőseink: ilyen az a Plósz Lajos, aki Kossuth orvosa volt, és akit 1848-ban a havasalföldi határra küldtek, hogy mindent megtudjon a terjedő kolerajárványról. Plósz doktor jelentéseket tett, ami után a nemzeti kormány megtette a szükséges intézkedéseket. Plósz később is hazafi maradt, fiai mind kiugró eredményeket értek el az életükben, ezért is fájó, hogy a kommunizmus után sem kapta vissza eredeti nevét a budapesti Plósz Lajos utca. Az orvos jelentéseit ükunokája, Plósz Sándor küldte el a portálunknak, mi az ő írását megszerkesztve mutatjuk be ezt az elfeledett hőst.
Az emberiség, így hazánk is évszázadok óta küzd a különböző járványokkal. A Fekete halál az egész középkor történetét meghatározta, de nem volt kevésbé félelmetes az a kolera, amely a „pestis helyett” a 19. század első felében megjelent. A járvány Magyarországon 1831 és 1915 között öt nagyobb és több kisebb rohammal pusztított, s összesen legalább egymillió áldozatot követelt. Kevésbé köztudott, de forradalmunk és szabadságharcunk idején, 1848-1849-ben is komoly veszteséget okozott.
A járvány Erdélyben jelentkezett először július végén, augusztus közepén már a Tisza vidékén pusztított, és ősszel már a fővárost, majd a Felvidéket is elérte. Orvosaink természetesen mindent megpróbáltak a járvány megállítása, visszaszorítása érdekében. Ennek történetét elevenítjük fel. Az egyik akkori hős, Plósz Lajos ükunokája, Plósz Sándor megtisztelt minket írásával, amelyben felelevenítette az akkori időket. Ennek szerkesztett változatát közöljük.
Hárman mentek közelről megvizsgálni a járványt
A Pesti Hírlap május 4-i számában megjelent Klauzál Gábor kereskedelmi miniszter április 29-én kelt rendelete, amely a közegészségügyet a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe utalta. Utóbbi minisztérium a havaselvei [Havasalföld régies neve] határszélen dühöngő betegség megfigyelése céljából május 24-én három bátor embert a helyszínre küldött: Eckstein Frigyes és Tormay Károly minisztériumi tanácsosokat és Plósz Lajos pesti orvost. Ők jelentéseket küldtek a tapasztalataikról.
Részlet az első jelentésből: „Május hó 28. Pestről elindulván 29. Zimonban érkezésünkre esett, hogy a’ Cholera már Giurgievo városban is kiütött volna. Junius hó 1. Giurgievoban [Gyurgyevó] érkezvén a’ Gubernator urnál [kormányzó] magunkat bejelenteni kivántuk, azt hon nem találván a’ helybeli orvosokhoz siettünk és Dr. Szebényi és Klein uraktól nyert tudositások után a következőket jelenthetünk.
F. év Május hó elején mar a’ 4000 lakost foglaló Giurgievo városban bélmenés mutatkozott, melly hosszan ‘s sulyosan uraló Grippe járvány után legelöször ‘s oly egyéneken jelentkezett, mellyek étrendi hibákat követtek el, vagy meghülésnek magukat kitették. Azon időben sem váltóláz sem más forró nyavalyák se tapasztaltattak, ‘s egyébként az egészség állapot embereknél ugy mint a’ hasznos házi állatokon kivánatos volt. –
Ott hol a bélmenés tovább tartott a csorvás – epés jellemű ‘s lázas volt, a’ hánydogálás vele párosulván már a’ hó közepe felé a keleti Cholerának jelemző tüneteit éppen ugy mint az 1831 és 1836 évben nálunk uralkodó járvány alkalmával mutatta, és mar a hó l8-ik napján azt a’ tüneményei után mint valóságos keleti Cholera járványt kijelenteni lehetett volna azonban a’ helybeli orvosok még is – ugy most is – azt csak Cholerinnek nevezik.
Hogy tehát a’ járvány természetéről meggyőződjünk, a’ helybeli betegeket szemléltük ‘s főkép egy egyénen a valóságos Cholera tüneményeit kitüntetve észleltük, ugy mint azok az 1831 és l836-ik évben nálunk uralkodó járvány mutatta.”
Az első jelentéseket még mind három kiküldött orvos aláírta, de június közepén, Ekstein és Tormay tanácsosok már gyengélkedtek, így azokat csak Plósz Lajos orvos szignózta. Ő tovább folytatta feladatának teljesítését.
Utolsó jelentésében ezt írta:
„Ezen tapasztalati eredményekről azt véli jósolhatni, hogy a kór a Temes, Berzava, Birda, Kavas, Bega mentibe, a Tisza ‘s Duna medrét más részről pedig a’ Duna fel a’ Sáva, Dráva vidékét úgy szinte felfelé a’ Duna városait valószínűleg meg fogja lepni, később vagy hamarabb, az időjárás és egyéb a’ népre ható történetes befolyások szerint.”
A kiküldött orvos feladatát teljesítve július 3-án megérkezett Pestre, az egészségügyi osztályra. Jelentéseik ismeretében a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium július 9-en rendelettel utasította a törvényhatóságokat az óvintézkedések megtételére, amelyek elsősorban a kórházak felállítására, az orvosok és gyógyszerek készenlétben tartására, helyes beosztására, a táplálkozásra, tisztálkodásra vonatkoztak.
Plósz Lajos megírta az első magyar könyvet a koleráról
Plósz Lajos a forradalom után, a szabadságharc kezdetén két- és négyéves gyermekeit feleségére, Krajner Laurára bízta, és vállalta azokat a feladatokat, amelyet a haza megkövetelt, ill., amivel a kormány megbízta. Később Jellasics támadásakor a Nagykanizsai Kórházból honvéd kórházat telepített át Veszprémbe. Volt Kossuth kormányzó orvosa, majd a szabadságharc leverése után megírta az első magyar nyelvű könyvet a koleráról. (Plósz Lajos: A choleráról, Pest, 1866.). Plósz Lajos 1953-ban szőlőt telepített a Gellérthegyen, ahol présházat is építettek.
Felesége Krajner Laura, akinek édesapja az a Krajner Imre jogtudós, aki az MTA történetében egyetlen, aki lemondott tagságáról, mivel nem kívánt sógorával, Asbóth Jánossal (az árulóval) egy társaság tagja lenni. (Utóbbi 1864-ben a Nedeczky-Almásy függetlenségi összeesküvést árulta el.)
Plósz Lajos gyermekei közül Plósz Pál hírneves orvos, az élettan professzora, Semmelweis Ignác kutatótársa, a szegények orvosa lett. Plósz Sándor jogtudós, miniszter, a magyar polgárjog törvényeinek ma is ismert egyik megalkotója, az MTA másodelnöke lett. Szobra a Szegedi panteonban található. Plósz Béla állatorvos professzor lett, a nagyok között tartják ma is nyilván. Szobra az egyetem parkjában található. Plósz Béla Horthy Miklós felkérésére államtitkárként irányította a magyar lótenyésztés újjászervezését – sokan ezt tartják élete legnagyobb tettének.
És végül a szomorú utószó: Plósz Sándor jogtudós egykori villáját a kommunisták elvették, a családot kitelepítették. A rendszerváltás után a műemlék jellegű, védelem alatt álló házat Molnár Gyula szocialista polgármester engedélyével 2006-ban lebontották. A budapesti (XI. kerületi) Plósz Lajos utca máig nem kapta vissza a nevét.
„Kelt a Nemzeti ünnepen, 2020. március 15. Plósz Sándor ükunoka”.
Fotók forrása: Plósz Sándor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS