1848
Nemzeti tragédia vagy a nemzeti összetartozás napja? – Így látják a zászlóvivők Trianon évfordulóját (videó)
Június 4-e több szempontból is szomorú nap a magyarság történetében. Idén 103 éve, hogy elcsatolták tőlünk az országunk egy jelentős részét, de ami még ennél is fontosabb, családokat szakítottak szét ezzel az úgynevezett "békediktátummal". A magyar nép azonban harcos nép. Nem szereti feladni. Mi több, a küzdelem, az élni akarás és a szabadság iránti vágy jellemzi az ezeréves történelmünket. Az évszázadok során nemcsak túlélni tanultunk meg, hanem azt is, hogy miként legyünk büszkék a magyarságunkra. Ma, 103 évvel Magyarország igazságtalan megcsonkítása után pedig van is mire büszkének lennünk. Abban a korban, amikor a sokkal nagyobb, fényesebb és befolyásosabb országok sorra veszítik el a nemzeti öntudatukat, mi képesek vagyunk megőrizni és táplálni azt a trianoni döntés ellenére is. Ebben rejlik Magyarország igazi ereje. Abban, hogy nem határokban, hanem nemzetben gondolkodik. Idén június 4-én pedig meg is mutattuk ezt az 1848 méter hosszú magyar, illetve a 400 méter hosszú székely zászlóval, amelyet a Magyar Állami Operaház épületétől egészen a Hősök teréig vittünk, ahol egy nagy közös kokárdát formáltunk a két összekapcsolt zászlóból. A fantasztikus hangulatú rendezvényről egy remek videó is készült. Nézzétek meg, hogyan vélekednek a zászlóvivők Trianon évfordulójáról. Tiszteljük a zászlónkat és védjük meg a normalitást! – Szilágyi Ákossal, az 1848 méter hosszú magyar trikolór megalkotójával beszélgettünk
Szeptember 18-án egy hatalmas magyar zászló fog kígyózni a budapesti Andrássy úton, majd körbetekeredik a Hősök terén, hogy mi magyarok ezzel is példát mutassunk a világnak, mint manapság oly sokszor. A kezdeményezés lényege, hogy egy évben egyszer álljunk ki, mi, magyarok a világ elé és valljuk meg hitünket a nemzetben, hirdessük, hogy mi nemzetként képzeljük el az életünket itt a Kárpát-medencében. Idén egyébként egy újabb fontos jelentéssel bővül majd ez a vonulás, hiszen napjainkban a normalitást, mint a társadalom egyik alapkövét minden irányból és erővel támadja a jelenlegi, álliberális kurzus, és ennek a támadott normalitásnak védelmére is szolgál 2022-ben szeptember 18. A szervezővel, Szilágyi Ákossal váltottunk pár szót. Szabadságharc Táncsicsék ellen
A megúszóstól a legkomolyabbig minden március 15-i beszéd arról szól, hogy mindenki a saját politikai programja szerinti mai tanulságokat von le 1848 eseményeiből. Ezek a párhuzamok olykor suták, alapvetően mégis általában ülnek, hiszen az már a modern kor hajnala volt, abból csíráztak ki a mai világnézeteink, képzeteink. Konzervatív szempontból viszont nagyon nehéz őszintén belemenni a témába, mert lehetetlen nagy-nagy szent tehenek levágása nélkül kibeszélni. Pont ezen szent tehenek óvatos kerülgetése miatt szoktak suták lenni a párhuzamok. Szerencsémre megkaptam a segítséget egy Táncsics Mihályt magasba emelő írás képében. A progressziót soha el nem engedő forradalom jelképe, hogy már nem elég nekik a magyar irodalom talán legzseniálisabb verseit sorjázó, ám közéletileg forrófejű kamaszgyerekként viselkedő Petőfi. Újra Táncsics, a szocialista agitátor kell nekik. Tőle indulunk, hogy a szabadságharchoz érkezzünk meg.