1848
Régi idők orvoshősei: Plósz Lajos, akit a '48-as kormány küldött a havasalföldi határra a kolerajárvány idején
Mindenki elismeréssel adózik azoknak az orvosoknak, ápolóknak, egészségügyi dolgozóknak, akik minden erejükkel a mostani járvány ellen küzdenek. Régen is voltak hőseink: ilyen az a Plósz Lajos, aki Kossuth orvosa volt, és akit 1848-ban a havasalföldi határra küldtek, hogy mindent megtudjon a terjedő kolerajárványról. Plósz doktor jelentéseket tett, ami után a nemzeti kormány megtette a szükséges intézkedéseket. Plósz később is hazafi maradt, fiai mind kiugró eredményeket értek el az életükben, ezért is fájó, hogy a kommunizmus után sem kapta vissza eredeti nevét a budapesti Plósz Lajos utca. Az orvos jelentéseit ükunokája, Plósz Sándor küldte el a portálunknak, mi az ő írását megszerkesztve mutatjuk be ezt az elfeledett hőst. Március 15-e üzenete: ma is harcolni kell a diktatúra szellemi örökösei ellen (PS-videó)
Az 1956-os forradalom kitörésekor a pesti srácok szívébe volt írva az előző nagy szabadságharc, 1848 üzenete; megtörni a nemzetet sorvasztó zsarnokság erejét, lerázni az önkényt. A műegyetemisták ugyanúgy pontokba szedték követeléseiket, mint a márciusi ifjak, Sinkovits Imre pedig többször is elszavalta a Nemzeti Dalt a pesti utcán. 1956 után a két szabadságharc emlékezete összekapcsolódva élt tovább, a kádári hatalom rettegte a március 15-éket. A rendszerváltásig minden március idusa egy külön kis szabadságharcot jelentett a kommunista diktatúra ellen. Pákh Tibor, ’56-os elítélt szerint a ’80-as években is voltak forradalmárok, akik vállalták a folytonos vegzálásokat, a gumibotozást, csak róluk valahogy elfeledkeztünk. Wittner Mária, ’56-os forradalmár szerint a szabadságharc szellemi szinten ma is folytatódik, hiszen a kommunisták szellemi örökösei, Gyurcsány és társai ma is itt élnek közöttünk és akarják a hatalmat. Nagy Ervin: Ünneprontók
Mennyi méreg marja létünket! Mennyi léhűtő mérgezi életünket! Talán jóval több a lelkünket, mint amennyi a testünket. Mert aki a nemzeti közösségünk normáit támadja, az az önértékelésünket is roncsolja. Az önbecsülés hiánya pedig lassan ölő méreg. Bár a bölcsesség (no meg persze az egészség) próbája a sztoikus nyugalom rendíthetetlen volta, mégis nehéz most egy helyben ülni és kussolva nézni, ahogy Gyurcsány Ferenc pártja, a szociknak nevezett utódpárt és a sok-sok liberális viccpárt, a pávatáncot járó Jobbikkal együtt "ünnepre" készül, pestiesen szólva: tüncizni megy. És persze ne feledkezzünk meg az objektív-független, vagy a független-objektív „civilekről” sem, kik most együtt, közösen fogják elrontani a magyarok ünnepét. Sose látott szivárványkoalícióban közösen köpik le március 15-ét, mérgezik megemlékezésünk méltóságát. Ők, a „nagy összefogók”, az ünneprontók. Nagy Ervin: Békemenet – szent és profán
Az ünnep mindig szent és profán egyben, de lehetőséget kínál arra, hogy egy pillanatra kitekintsünk véges és szegényes létünkből, hogy felemeljük közösen szívünket egy felettünk álló, nálunk, húsvér embereknél nemesebb cél érdekében. Hogy tegyünk a jövőért, cselekedjünk a közösségünkért, mely nélkül élni lehet ugyan, de nem érdemes. Nekünk, magyaroknak több ilyen pillanat is megadatik. Március 15-e, vagy október 23-a is, melynek közös és szent célja egy szóval megfogalmazható: függetlenség. Március 15-e a magyarság és Magyarország szuverenitásának ünnepe. És ennek megvédése a Békemenet kimondott célja.