Kokárda 2018
Családomban van egy hagyomány: március 15-e előtt nem boltban veszünk kokárdát, hanem saját magunk tűzzük össze a nemzeti szalagot. Hol így sikerül, hol úgy: de ezáltal válik ez az ünnep a miénkké. Ma kokárdát tűznek a „demokraták” is; jól formázottat, divatosat. Csak azt nem értik, amit ez képvisel: Magyarországnak függetlennek kell lennie! Ők eladnának minket az EU bürokratáinak, bárkinek, aki biztosítja, hogy ők legyenek a gyarmatosítók pesti képviselői. Erre figyelmeztet ma 1848 üzenete.
Lehet azon töprengeni, hogy mi lett volna 1848. március 15-e után a jó út. Kossuthé, vagy inkább Széchenyié? Vagy már akkor a deáki kiegyezést kellett volna bevállalni? A történelemben azonban nincsen „ha”.
Nekem személy szerint Kossuth Lajos választása tetszik, párom a „Legnagyobb magyar” kevésbé harcos, de talán építőbb útját követte volna. Micu macskám – másnéven hógolyófejű zabagép - azonnal kiegyezett volna a császárral, ha kap két plusz kaja-időpontot… Sőt, Magyarország ma akár a Norvég Királyság része is lehetne, ha a heringkonzervek rendszeresen érkeznek a cicához. Szóval azért a múltat sem kell halálosan komolyan venni…
A mával viszont más a helyzet!Abban valóban nincs már semmi értelme igazságot tenni, hogy Kossuth vagy Széchenyi, esetleg István vagy Koppány választása volt-e a jobb. Megtörtént. Éljük és tapasztaljuk ilyen-olyan következményeit.Abban azonban dönteni kell, hogy mi merre haladunk. Ma és holnap is.Van a megalkuvás, a haza kiárusításának - vagy legalábbis lízingbe adásának - útja. Ez az Európai Egyesül Államok. De nevezhetjük bárhogyan. Kedves Kicsi és Aranyos Magyarországi Gyarmatnak, Cukilandnak, Genderföldének – teljesen mindegy.
A lényeg: saját sorsunkról akkor már nem mi döntünk!Ez az úgynevezett demokratikus ellenzék és Vona Gábor választása. Ők a gyarmatosítók magyarországi helytartói akarnak lenni. Ki milyen áron, pontosabban: milyen árért. Tudják, van a vicc az ostoba prostituáltról, aki még fizetés előtt belemegy az aktusba… Hát kis hazánkban is vannak belvárosi liberálisok. Habár… Lassan egyik-másik maga fizet, csak legyen valami.
Nekem otthon azt tanították, hogy el lehet menni „hazulról”. Tanulni, okulni, tudást és tapasztalatot szeretni. Deutána haza kell jönni:mert az, aki vagy, csak itthon lehetsz! Ide köt kultúrád, történelmed, sorsod.
Ha ott maradsz, más – és főleg a másoké - leszel!A Gyurcsányok, Szél Bernik, Karácsony Gergők és Vonák holnap elköltöznek, ha „jobb állást és fekvést” kapnak. Őket legfeljebb az aktuális profit köti Magyarországhoz.
Ma március 15-e nem a közös magyar ünnepről szól. És ez nagyon szomorú.Ma a választásról szól – és nem a parlamentiről. Olyan volt is, lesz is még.
Arról szól, hogy milyen hazát akarunk. Függetlent, vagy olyat, ahol külföldi helytartók uralkodnak.Ma sokan kitűzik a kokárdát. Ez szép. De a kokárda nem áru! Érteni kell, hogy mit üzen!fotó: nyugat.hu
