Régi mese új kiadásban: Amerika az amerikaiaké!

Úgy tűnik, hogy meghiúsult a puccskísérlet Venezuelában, és a 200 000 fős hadsereg nagyobb része hű maradt a jelenleg regnáló szocialista Maduro elnökhöz. Vélhetően azonban az ellenzéki Juan Guaidó nem adja fel, és újabb kísérleteket fog tenni a hatalom megragadására, amely törekvéseiben bizton számíthat az USA által vezetett koalíció támogatására. Eközben Maduro élvezi Oroszország, Kína, Irán és Törökország bizalmát. A nagyhatalmak egymásnak feszültek a venezuelai játszmában, amelynek tétje az, hogy Latin-Amerika továbbra is teljes mértékben az USA fennhatósága alá tartozzék-e, vagy az oroszok és a kínaiak megvethetik-e ott a lábukat.

A Monroe-doktrína értelmében az Egyesült Államok nem tűri meg más nagyhatalom jelenlétét a nyugati féltekén. Ezt az elvet még 1823-ban az USA akkori elnöke, James Monroe hirdette meg, amelynek értelmében Amerika az amerikaiaké. Ez akkoriban annyit jelentett, hogy az USA nem tűrte meg az európai gyarmatosítókat Latin-Amerikában. Így fellépett Nagy-Britannia, Franciaország vagy Spanyolország ellen. De ezt az elvet alkalmazták a kubai válság idején 1962-ben, vagy például 1973-ban Chilében, a Pinochet-puccs idején.

Ürügyet mindenre találni

Napjainkban ezt a doktrínát az USA politikai vezetése ismét elővette és leporolta, és erre hivatkozva sürgeti Maduro venezuelai elnök lemondását. Úgy vélik, hogy Maduro Putyin orosz elnök bábja, és csak azért van még mindig hatalmon, mert minden támogatást megkap Moszkvától.

Emellett Maduro erőteljes segítséget kap Kínától, Indiától, Irántól, Törökországtól és Kubától. Washington szerint ez illetéktelen beavatkozás, és ezért minden eszközt bevethetnek a Maduro-rezsim megdöntésére. Tehát végső esetben a katonai beavatkozás lehetőségét sem zárják ki. Ez azért jelenleg még nincs napirenden, és elég valószínűtlen, hogy a Fehér Ház erre áldását adná.

Trump meglehetősen szkeptikus a katonai erő alkalmazása kapcsán, és sehol nem támogatja teljes szívből. Igyekszik kerülni az USA hadseregének bevetését a Közel-Keleten, Afrikában vagy bárhol máshol. Erre jó oka van, hiszen az országa belső gazdasági fejlődésére koncentrál, és nem látja értelmét a költséges és bizonytalan kimenetelű katonai konfliktusoknak.

Felmerült ugyan egy olyan terv is, hogy az Academi nevű magán biztonsági vállalatot vetnék be, ám úgy tűnik, hogy ez se nyerte meg Trump tetszését. Jelenleg tehát valószínűtlen, hogy az USA közvetlenül megtámadja Venezuelát, és inkább különböző, a hírszerzés által támogatott titkos műveletek alkalmazását szorgalmazza. Ezek közé tartozik a most szervezett katonai puccs, vagy korábban az elektromos hálózat elleni szabotázs, vagy éppen tüntetések szervezése valamilyen „színes forradalom” kirobbantásához.

Tulajdonképpen bármi szóba jöhet, amit csak a CIA központjában ki tudnak találni. Lényeg, hogy állandó politikai és gazdasági feszültséget tartsanak fent Venezuelában és addig szemétkedjenek Maduróval, amíg végül megbukik. Ezt a megoldást támogatja az USA által vezetett koalíció, amelynek mintegy 50 ország a tagja, köztük Nagy-Britannia, Franciaország és a Venezuelával szomszédos Brazília, amely kulcsfontosságú ebben a játszmában. A nemrég hivatalba lépett Bolsonaro brazil elnök az ellenzéki Guaidó feltétlen támogatója, ám a baloldali ellenzéke Maduro szövetségese. Így a venezuelai helyzet akár komoly belpolitikai válságot generálhat Brazíliában, és ugyanez elmondható a többi latin-amerikai országról is.

Kuba is ott sertepertél

Egy másik tényező Kuba, amely az amerikaiak szerint mintegy 20 000 katonával és ügynökkel vesz részt a konfliktusban. Trump ezért nem véletlenül fenyegette meg a Twitteren a szigetállamot teljes gazdasági blokáddal és a legsúlyosabb szankciókkal. Ezen feltehetően azt értette, hogy az amerikai flotta lezárná a kubai kikötőket. Ez azért nem olyan egyszerű dolog, mivel ellentétes lenne a még ’62-ben kötött Hruscsov-Kennedy megállapodással, és vélhetően az oroszok éles reakcióját vonná maga után.

Az amerikai vezetés úgy véli, hogy Putyin atomfegyvereket akar telepíteni Venezuelába, hasonlóan az egykori kubai válsághoz. Ennek van is valóságalapja, hiszen az oroszok tényleg játszanak a nukleáris kártyával. Mivel Venezuela aránylag közel fekszik az USA déli partjaihoz, ezért ideális nukleáris bázis lehet.

Hugo Chávez korábbi venezuelai elnök már 2008-ban felajánlotta Orchilla szigetét erre a célra. Tavaly decemberben például két darab Tu-160-as nehézbombázó érkezett Venezuelába, amelyet több kisebb orosz gép kísért. Ezek a repülő monstrumok képesek atomfegyver szállítására és bevetésére, megjelenésük tehát eléggé félreérthetetlen célzás orosz részről.

A NATO természetesen megadta a válaszát az orosz katonai erőfitogtatásra, hiszen az orosz gépeket végigkísérte egy F-16-osokból álló norvég repülőszázad, amely az Atlanti-óceán felett amerikai gépekből tankolt, és Floridához érve az USA légi ereje is csatlakozott a karavánhoz és repültek tova Venezuela felé. Persze az oroszok azt mondták, hogy ezek nem katonai gépek, és csak olajfúró berendezéseket szállítottak. De feltehetően ezt a dumát még ők se gondolták komolyan.

Az olaj szintén a pakliban van

Itt érdemes megjegyezni, hogy Kína eközben kubai felségvizeken olajfúrásba kezdett, míg a venezuelai olajra az orosz Rosznyefty tette rá a kezét, és stabilan fenntartják a kitermelés napi 1 millió hordós szintjét. Ezt a mennyiséget jobbára az indiaiak és a kínaiak veszik meg. A fennmaradó részt Oroszországban finomítják, és a benzint visszaszállítják Venezuelába.

Ezek alapján nem úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok két globális kihívója el akarná hagyni a karibi térséget, sőt, mintha hosszú távra óhajtanának berendezkedni. Vagyis a geopolitika és az olaj ismét kéz a kézben jár.

Donald Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton szerint Mike Pompeo csütörtökön orosz hivatali partnerével, Szergej Lavrovval készül telefonon egyeztetni a venezuelai válság miatt Moszkva és Washington között kialakult feszültségekről. Azt nem részletezte, hogy az Egyesült Államok mennyit tud a venezuelai elnök terveit illető orosz beavatkozásról, de leszögezte: Oroszország ténykedése nem kívánatos. “Ez a mi féltekénk” – hangoztatta az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a Fehér Ház előtt összesereglett újságíróknak. “Ez nem az a hely, ahol az oroszok beavatkozhatnak. Ez hiba a részükről, és ez nem fogja a kapcsolatok javulását szolgálni” – fűzte hozzá Bolton.

Kiemelt kép: MTI/AP/Fernando Llano