Otthon, édes otthon: öt gyermek feje felől árverezhetik el a családi otthont, hogy az édesanyjuk megkapja a jussát
Anyák napja közeleg. A budapesti Demecs családban szomorú is lehetne ez az időszak, de Ágnes, Imre, Katalin, Boglárka és Péter ugyanolyan odaadással készülnek az édesanyák ünnepére, csak ők az édesapjukat fogják felköszönteni vasárnap, ahogy teszik azt 2016 óta minden évben. Szülőanyjuk előbb elhagyta, majd később 162 napra ideglenes gyámszülőkhöz adta ki őket. Ötödik éve az édesapáé, Demecs Imréé a kizárólagos felügyeleti jog, aki becsülettel neveli a gyerekeket – most már csak a kisebbeket, hogy a két legnagyobb gyermek már önálló életet kezdett. „Hetedik éve harcolok a családunkért, a gyermekeimért. Tartanom kell magam, akkor is, amikor nehéz, mert a két legkisebb súlyos beteg. Szükségük van rám” – mondta Imre, aki már túl van egy idegösszeomláson, és most is félelem, aggodalom feszíti. Bírósági tárgyalásra készül. Vagyonmegosztás... A felperes a gyermekek anyja, aki azt szeretné elérni, hogy végrehajtással megkapja a jussát, el kelljen adni a családi otthont – ahol az apa él a gyermekekkel –, hogy ő megkaphassa az ingatlan felbecsült értékének negyven százalékát.
Elkeseredett, gyermekeikért küzdő szülők Facebook-csoportjában találkoztam először Demecs Imrével. Segélykérő szavai, amit a csoport többi tagjához intézett, nálam rögtön betaláltak. Az ötgyermekes apa arra panaszkodott, hogy évek óta tartó jogi huzavona után elveszíthetik az otthonukat, mert nem elég, hogy régóta egyedül neveli a gyerekeit, akik közül kettő folyamatos orvosi ellátást, kezeléseket igényel, volt felesége pert indított a lakásuk rá eső részéért. Ez a tulajdoni arányok alapján a három szobás fővárosi ingatlan 40 százaléka.
Szerepeltünk a Kossuth Rádióban is
– mondta Imre, amikor felvettem vele a kapcsolatot.
Nem mindennapi életükre és a férfi helytállására mások is felfigyeltek már, de a dráma igazi okait inkább nem feszegette senki. Hogy jut el egy édesanya oda, hogy elhagyja az anyai szeretetre, támogatásra leginkább rászoruló hús-vér gyermekeit, és ha már megtette, hogyan nem erősebb a lelkiismeret-furdalás, mint az anyagi érdek? Hogyan lehet fontosabb egy anyának – aki jelenleg is jó módban él új párjával – 27 millió forint, mint az, hogy milyen a gyermekei élete? Csak úgy sorjáznak a kérdések, amikre az után sem kaptam választ, hogy megismertem ennek a családnak a drámai történetét.
Hét év történései, tele szélsőséges elemekkel, magánéleti kudarcokkal túl sok és túlságosan személyes is ahhoz, hogy helye legyen egy ilyen riportban. Ráadásul, ha részletesen leírnám, amit Imre mesélt és tárt elém sok ezer oldalnyi akta formájában, az akkor is csak az egyik oldal. Egy nézőpont. És még mindig a legsúlyosabb kérdésre nem kapunk választ: „miért?”.
Ha szárazan a tényeket akarnánk felvázolni, abszolút objektíven, az valahogy így hangzana: Demecs Imre és felesége, Katalin 21 év házasság után különváltak. A kizárólagos felügyeleti jogot a gyermekek felett 2018-ban az édesapa kapta meg. A lakásuk többségi tulajdona, 60 százalék, eredetileg a legnagyobb gyermek nevén volt, a szülők szerették volna igazságosan elosztani az ingatlan tulajdonjogát a gyermekeik között. Mivel akkoriban még csak szülő–gyermek közötti ajándékozás volt illetékmentes, a legidősebb gyermek az ingatlan 60 százalékából 20-at anyjának, 20-at apjának ajándékozott. Második körben íratták volna tovább a tulajdoni hányadokat a gyerekekre. Öt gyerek, mindenkinek 20 százalék. A további ajándékozás azonban már nem valósult meg. Helyette az édesanya benyújtotta a válókeresetet, és most a lányától kapott ajándékkal növelte a durván 70 millió forint értékű ingatlan árának 40 százalékára tart igényt.
Imre a késő délutáni órákban fogadott, az órái után a nem mindennapi per tárgyát képező hetedik kerületi lakásban. Nem volt sok időnk – mert aztán Petit kellett újabb orvosi kezelésre vinnie. A háromszobás lakást igazán otthonosan rendezték be. A helyiségeket is úgy osztották el, hogy mindegyik gyermeknek legyen privát élettere. A falakon családi fotók meséltek a rég- és közelmúltról. A legnagyobb szoba közepén az asztal alatt hegyekben álló iratkötegek a válás és azzal járó hercehurcák bonyodalmairól.
Hol romlott el kettőjük között?
– kérdeztem.
Azt hiszem, nem figyeltem rá eléggé. Börtön volt neki a házasságunk
– felelte. Aztán mesélt egy kicsit arról, hogy pedig mennyire boldogok voltak az elején, csak aztán sok volt a munka, a probléma. Ennek ellenére nem is sejtette, hogy felesége le akarja zárni a közös életüket, addig, amíg 2016 januárjában nem találta meg a postaládában a nő ügyvédje által megfogalmazott váló keresetet.
Szóban semmit nem mondott előtte?
– kérdeztem hitetlenkedve.
Semmit
– mondta Imre.
A következő évek a legenyhébb szóval jellemezve is horrorisztikusak lehettek a családban. Állandó veszekedés, kizárás, távoltartás. A férfi még egy egész éven át próbálta helyrehozni az életüket, hiába, míg 2017 májusában elmondása szerint meglátta a feleségét valaki mással. Idegösszeomlást kapott. Volt kórházban, aztán heteket élt az utcán is. 2018 májusában hiába kereste otthon a gyermekeit, azzal kellett szembesülnie, hogy anyjuk elköltözött, a gyerekeket pedig ideiglenes gyámszülőkhöz adta. Ott töltöttek 162 napot. Ágnes ekkor 21, Imre 19, Katalin 18, Boglárka 11, Péter mindössze 7 éves volt.
2018 novemberében mondott le róluk. Elhozhattam őket haza. Azóta velem vannak. Megkaptam a kizárólagos felügyeleti jogot is felettük
– mesélte az édesapa.
Bár voltak még nagy drámák, amiket a lakás közös tulajdonjoga eredményezett, de mindez elenyésző amellett, hogy az apa és gyermekei közötti szeretet és egymásért való kiállás erősebbé kovácsolta ezt a családot, mint amilyen valaha is volt. Így élnek most együtt hatan, egész családként anya nélkül is. Katalin ennyi nehézség mellett is kitartóan tanult. Boglárka a Pesti Barnabás Szakképző Iskolába jár, péknek vagy cukrásznak készül. A legkisebb, Peti, súlyos kórral dacolva is sportol és arról álmodik, hogy sikeres futballista lesz.
Azért dolgoztam annyit, hogy nekik mindenük meglegyen
– mondta az apjuk. Joggal tartja igazságtalannak, hogy miközben éppen azért találták ki az ajándékozást, hogy nagy lányuk nevéről rájuk kerüljön a ingatlan nagy része, hogy az igazságosan elosszák a gyerekek között.
Ezt a lakást 2006-ban vettük. Úgy volt a tulajdonmegoszlás, hogy 60 százalék volt a lányunké, 20 a feleségemé és 20 az enyém. 2015-ben beszéltük meg, hogy Ágnes a 60 százalékából 40-et kettőnknek visszaajándékoz, 20-at nekem, 20-at az anyjának. Így lett nekem is 40, a feleségeknek is 40 százaléka, Áginak pedig maradt a 20. Úgy volt, hogy tovább is ajándékozzuk a gyerekek felé. Mindegyiküknek jutott volna 20 százalék. De ezt a feleségem már nem várta meg. Előbb adta be a válópert, és így van most neki 40 százaléka, amit követelhet
– magyarázta a férfi.
A jog útvesztői eddig nem szolgáltak megfelelő megoldással. Mivel az asszony korábban önként elhagyta a lakást, és a kizárólagos használó jelenleg is Demecs Imre és a gyermekek, kérték, hogy ezt a bíróság hivatalosan is állapítsa meg, de kérvényét kacifántos indokolással elutasították. Arra is gondolt, hogy egy külön bejáratú részt átad a volt feleségnek.
Nincs szüksége rá, ez sem felel meg neki, hiszen új párjával nagy családi házban laknak. Ő a pénzt akarja. Mindenáron ahhoz ragaszkodik, hogy el legyen adva a lakás. Volt értékbecslő, aki 69,8 millió forintot állapított meg. Attól tartok, hogy mire mindent levonnak, ami marad, abból itt, a fővárosban nem kapunk akkora másik lakást, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt, ne kelljen feladniuk a saját szobájukat, a saját privát kis életterüket
– mondta Imre. Hozzátette: elköltözni semmiképp sem szeretnének, hiszen minden ide köti őket. Őt a munka, a gyerekeket az iskola, a barátok.
A Demecs család jogi kálváriája pénteken reggel 9 órakor folytatódik a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.
