Románia átállt az Ukrajnával ellentétes oldalra, és nagy diadalt aratott
Öröm árad szét a magyar szívben, amikor román–ukrán találkozóról tudósíthat, valljuk be, lehetetlen volt eldönteni, hogy kinek szurkoljunk. A helyzet azonban az, hogy a semleges nézőknek se volt okuk unatkozni, jó kis meccset kerekítettek a balkáni–tiszteletbeli balkáni rangadón. Az ukrán csapat tagjai hazájuk zászlajába burkolózva sorakoztak föl a meccs előtt, de ez sem mentette meg őket a csúnya vereségtől. Románia taktikusan játszott, és az eredmény tekintetében lemosta a mezőnyben erős, de támadásban tehetetlen ukránokat.
Tíz perc alatt letisztázták az ukránok, hogy melyik csapatnak áll a zászló: lendületesek, labdabiztosak voltak, körbepasszolgatták az ellenfelet, a románok alig találkoztak a labdával. Az elsöprő ukrán mezőnyfölény azonban nem csapódott le komoly helyzetekben, hiába a gyorsaságbeli különbség, a román védelem mindig odaért, mielőtt nagyobb bajba került volna. Támadásépítésben viszont nem jeleskedett Edward Iordănescu csapata, sőt úgy tűnt, az ellenfél térfelére is csak alibiből merészkedtek át néha. Aztán egy csapásra minden megváltozott: az ukrán védelem túlságosan magára húzta a letámadó ellenfelet, a kapus, Lunyin rosszul passzolt, a románok labdát szereztek a tizenhatos előterében, Stanciu pedig egy bombaerős kapáslövéssel pókhálózta ki a bal felső sarkot.
Megfogta az ukránokat a bekapott gól, egyre nagyobb területet engedtek át a románoknak, akik különösen szeretni szokták az ilyesmit, és felpezsdült a játékuk. Egyre jobban megérkeztek a mezőnyjátékba is, kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A kezdeti ukrán magabiztosságnak nyoma sem volt többé, mindkét kapunál zajlottak az események. Ami nem változott, az az iram – meglepően pörgős, élvezetes meccs volt, szinte az elejétől fogva, és a gól csak jót tett ennek. A szép gólt szerző Stanciu percekkel később újra megvillant, szögletből a felső lécre ívelt, az ukrán kapust is alaposan meglepte a hátországát váratlan helyről ért támadás. A félidő legvégére leült az iram, ám a második félidőre megint nem lehetett panasz.
Labdabirtoklásban még mindig egyértelmű ukrán fölény volt, ám a kaput eltalált lövésekben ekkorra már a románok voltak sokkal jobbak, ez pedig minden tekintetben csak fokozódott az elkövetkezőkben. Egyre inkább az ukránok lettek azok, akik csak erőlködve próbálkoznak, a románok pedig azok, akik meg is csinálják. A foci szerencsére minden politikai beavatkozás ellenére sem Eurovíziós dalfesztivál még, így itt nem elég csak kimenni a pályára, és esetleg tartani a labdát, hanem valamit kezdeni is kell vele, így rendszerint az dönt, hogy összességében ki a jobb. Mellé-fölé vagy blokkba lőtt ukrán próbálkozások után Marin villant a túlsó oldalon, távolról mondta ki a labda és az ukrán kapu egyesítését – jó lövés volt, de az is kellett a gólhoz, hogy Lunyin fölényúljon a laposan érkező labdának. Még fel sem ocsúdhattak az ukránok, amikor a középső régió helyett ezúttal a balszárnyukon szakadt át a védelmük, Man egy jó csellel tört be az őrzője mögötti területre, majd onnan középre passzolt, ahol Draguş érkezett jól az asszisztra.
A komoly bajba került ukránok szövetségi kapitánya, Szerhij Rebrov elszánta magát a változtatásokra, és még bevethető, régi, kipróbált harcosokat küldött a pályára Jarmolenko és Jaremcsuk személyében. Ettől fel is élénkültek a kék-sárgák, a 76. percben már kaput eltaláló lövésig is eljutottak. Menet közben beszaladt a pályára egy román szurkoló, aki azt hitte, hogy már Romániához csatolták az ukrán térfelet is, de őt hamar kivezették a német biztonságiak. A két rutinos játékossal sokkal élőbbé vált az ukránok játéka, hajtottak, nyomtak, az akarással nem volt gond, de egyszerűen nem volt már elég erő az ellentámadásaikban, hogy érdemben bármin változtassanak. Jaremcsuk a rendes játékidő letelte után még a felső lécet is eltalálta felülről, de a sorsuk eddigre már megpecsételődött. Románia váratlanul nagy győzelemmel jelentkezett be a továbbjutásra.
E-csoport
ROMÁNIA–UKRAJNA 3:0 (1:0)
gólszerzők: Stanciu (29.), Marin (53.), Draguş (57.)
