Vezércikk
Életvezetési tanácsok kormánypártiaknak és ellenzékieknek
Ellenzékiek számára ezekben a napokban zsigeri reakció a kormánypárti szavazók további ócsárolása, hülyézése, csalás kiáltása, diktatúrázás, az „agymosás”-mantra folytatása. Kormánypártiak számára pedig csábító a patakzó liberális könnyekről beszélni, némi kárörömmel. Vagy az ellenzékiek orra alá dörgölni mindazt a fröcsögést és fenyegetőzést, ami tőlük jött az elmúlt pár évben. Mindkettő zsákutca, mindkettőről lebeszélni igyekszem az érintetteket. Na, és akkor mi lehet a jó út?
A magyar életre szavazott az ország, elképesztő győzelmet aratott a nemzeti oldal!
A magyarság felemelte a fejét és egyértelmű döntést hozott az országgyűlési választásokon! Megkérdőjelezhetetlen részvételi arány mellett, minden várakozást felülmúló többséggel újabb négy évre a nemzeti oldalt választotta meg Magyarország vezetésére. Mint történelmünk során mindig, ezúttal is a vidék magyarsága volt a nemzetmentő, nekik köszönhetjük elsősorban, hogy tovább folytatódik a 2010 óta tartó nemzeti kormányzás, de a korábbiakhoz képest a fővárosban is jelentősen előretört a Fidesz–KDNP. Minden eddiginél fontosabb volt, hogy ilyen eredmény szülessen, ugyanis rendkívül nehéz időszak előtt áll a világ és benne Magyarország is.
Te kit választanál?
Joe Biden amerikai elnök beszédet tartott Varsóban, és párhuzamot vont az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő, szovjetellenes közép-kelet-európai felkelések és a mai ukrajnai helyzet között, mondván: a demokráciáért és szabadságért folytatott harc nem ért véget a vasfüggöny leomlásával. Az USA elnöke szerint szovjet tankok nyomták el a demokratikus felkeléseket, de az ellenállás folytatódott, míg végül 1989-ben leomlott a berlini fal. Hozzátette: a demokráciáért folytatott küzdelemnek ezzel nem lett vége. Az elmúlt 30 évben az önkényuralom erői világszerte feltámadtak, amelyek megvetik a jogállamiságot, a demokráciát és magát az igazságot is.
Aki elfelejt szavazni, az utólag ne háborogjon, ha MZP miatt háborúba sodródunk
Végletekig kiélezett kampány végéhez közeledünk, ráadásul kellős közepén állunk egy elképesztő csalássorozatnak. Sosem volt ekkora a tét. Érthető, hisz egy háborúba sodródás veszélye sem lebegett még ez idáig Damoklész kardjaként a fejünk fölött. Ugyan minden közvélemény-kutatás szerint a Fidesz–KDNP előrébb jár az ellenzéki összefogásnál, ám a verseny vasárnap dől el. Reális veszélye van annak, hogy a jobboldali szavazók – 2002-höz hasonlóan – elalszanak. Azt gondolják, hogy a meccs lefutott, hogy egy szavazat már nem számít. Pedig de! Sőt! Aki békét és biztonságot akar, majd mégsem járul vasárnap az urnákhoz, az ne reklamáljon utólag azért, ha visszatérnek Gyurcsányék. Ha nem szavaz, akkor ne méltatlankodjon azután, ha az összevissza beszédű és rendetlen gondolkodású Márki-Zay mégis belesodorná az országot a háborúba.
Minden korábbinál nagyobb a tét, vasárnap ugyanis a magyarság jövője dől el
Vasárnap választunk, döntünk hazánk jövőjéről. Sokan vannak, akiknek világos értékrendje és egyértelmű elképzelése van arról, hogy kire voksol és miért? Azonban a szavazópolgárok tekintélyes hányada csak az utolsó pillanatban dönt arról, hogy elmegy-e egyáltalán voksolni, s ha igen, akkor hová teszi majd azt a bizonyos X-et. Nekik próbál iránymutatást adni írásunk, legfőképp azért, mert az ő szavazataiknak kulcsszerepe lesz abban, hogy merre tovább, Magyarország?
Két szavazat is eldöntheti a választást
Eljutottunk a kampány azon szakaszába, ahol már tényleg nemigen van miről beszélni. Az asztalokra mindenki kirakott minden tétet, a választani akaró választópolgárok tudják - vagy egyre inkább tudják - kire szándékoznak voksolni. És lassan-lassan tényleg mindenki hazatalál, ahogy ezt a politológusok szokták mondani. Hiszen egy közvélemény-kutatásban még bátrabban lehet mondani, hogy adott személy a Kutyapártot vagy a Mi Hazánkat választaná, de amikor eljön a pillanat és ott áll a szavazófülkében, akkor hajlamosak az elsődleges érzelmek dominálni: hogy ne az vagy ez a politikai tömb jusson hatalomra/őrizze meg a hatalmat. Mert a tét nagysága bizony sokakat bevonz egy nagyobb táborba.
Orbán Viktor, a liberális
Nem, nem azért, mert Soros-ösztöndíjjal tanult – mindössze egy évig – Oxfordban. Erről már korábban írtam, hogy miután nagy reményeket fűztek hozzá a globalisták, és a progresszió fiatal magyar vezérének, itteni helytartójuknak szánták, ő szembefordult a korrupt nemzetközi hálózattal. Ezért haragszik rá ennyire Soros, ezért gyűlölik ennyire a libernyákok.
Néhány mondat Dobrev Kláráról és a külkeres maffiáról
„A gondolkodni tudóknak mondom: nem kicsit feltűnő, hogy egyetlen olyan magyar milliárdosról sem tudunk, aki a Kádár-rendszer alatt vált volna milliárdossá.”
Ezek háborút akarnak
Sosem gondoltam volna, már csak a józan észből kifolyólag sem, hogy egyszer Magyarországon még valaki azt fogja követelni, hogy határozott léptekkel haladjunk egy Oroszország elleni háború felé. Igaz, az sem tűnt valószínűnek, hogy a náci-liberális-zöld-kommunista-elmebeteg koalíció a hazai gazdaság teljes elpusztítását fogja követelni, hiszen az alapvető nyersanyagok beszerzésének erkölcsi alapú leállítása ezzel azonos értékű. Ez különösen annak a fényében izgalmas, hogy az állítólagos ellenségre ezzel semmiféle valós gazdasági csapást sem mérnénk.
Minél rosszabb az országnak, annál jobb az ellenzéknek – gondolták a baloldalon. Nem jött be!
Két napon belül három súlyos vereséget szenvedett a baloldal, és összeomlott a nagy terv is. Nem sodródunk bele a háborúba, nem fogja senki elzárni a gázcsapokat és megkapjuk az uniós helyreállítási alap előlegét is. Bármennyire is erőlködött a baloldal, ismét Orbán Viktor győzött. Okafogyottá vált a válságnarratíva, szánalmat kelt most az ellenzék nyomorult árulása. Nem jött be az az elképzelés, miszerint minél rosszabb az országnak, annál rosszabb a kormánynak, így annál jobb az ellenzéknek.
A NATO végre elkezdett védelmi szövetségként viselkedni
Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben Magyarország nagyon jól döntött akkor, amikor belépett a NATO-ba. Közép-Európa egy olyan helye a világnak, ahol nagyon nem jó a senki földjén lenni, és a Varsói Szerződés megszűnése után kifejezetten jó ötletnek is tűnt a kontinenst átszelő, időnként csak virtuális, időnként egészen frontvonal jellegű határ nyugati oldalára kerülni.
Innentől egy dolog számít: a mozgósítás
Ideje van az örömködésnek, és ideje van a röhögésnek. Ideje van a veszélyesség kiemelésének, és ideje van annak is, hogy nyugalmat sugározzunk, biztosítsunk, garantáljunk. Egy jó kampány pontosan attól jó, hogy mindent a lehető legjobb időpontban hoz elő. Ez tudomány, emberek. Patikamérlegen kiporciózott, mint minden, ami valójában számít. Kevés szerepe van benne – legalábbis primer módon – az intuíciónak. Nem véletlen, hogy a kampányszakemberek, spin doctorok és egyebek ezt akár évtizedeken keresztül is tanulják, tökéletesítik magukban, hogy pontosan mit is kell tenni, hogy strukturálisan rendben legyen a szituáció.
Cseh Katalin is fegyvereket küldene Ukrajnába, de semmi gond, majd időben letagadja
A baloldal nem tud kibújni a bőréből, hiszen bármilyen kérdés kerül szóba, végletekig képes tagadni, akkor is, ha kép, videó vagy akár írott szöveg bizonyítja vétkességüket. Ilyen ügyláncolat a híres fegyverküldés Ukrajnának, amely folyamatosan előkerül a médiumokban, és minél többször esik le a fedő a fazék tetejéről és fut ki a leves, annál kétségbeesetten nevezik hazugságnak a baloldalon az egyértelmű tényeket. Ugyanitt tartunk most is, hiszen Fegyőrt, Márki-Zayt és a többi versenyzőt követően Cseh Katalin is nyíltan az ukránoknak küldendő fegyverszállítás mellett tette le a voksát. Vajon milyen reakciókat vált majd ki Cseh Katalinból a mondataival való szembesítés? A vásárhelyi guruhoz hasonlóan úgy fog viselkedni, mint az édességet csenő, csokis kezű kisgyerek, aki akkor is tagad, amikor már nincs értelme? A recept adott, a baloldal pedig sosem tér ki, ha vaskosat lehet hazudni. Vélhetően most sem lesz ez másképp.
A tanároknak sok igazsága van, de jól elbaltázzák
Nem tudom, most épp milyen stádiumnál tart a pedagógusok sztrájksorozata. A szülőknek szóló tájékoztató levelekből sem derül ki pontosan, hogy akkor most épp van-e sztrájk, lesz-e holnap is, vagy csak félig, de majd jövő héten újra. Egy dolog azonban egyértelműen felsejlik ezekből a levelekből: a szülők hergelése. Az elvárt szolidaritás a tanárok felé.
Vajon felveszi-e újra? Éppen ötven éve ment ki vöröskokárdával a Tanácsköztársaságra emlékezni Demszky Gábor
Jóemberség-lájkokra beváltott nyomorpornó
Iszonyú látványt nyújtanak a háború áldozatai. A rengeteg halott, főleg a gyerekek, és azok, akik élnek ugyan, de mindenüket hátrahagyva menekülni kénytelenek. Nekik is odalett az egész eddigi életük, és talán sosem kapják vissza, mennek bele nincstelenül az ismeretlenbe, mégis meglehet bennük az örök hit a túlélésben, a dolgok jóra fordulásában, ami az ember legfőbb képessége. Emiatt talán még náluk is nyomorultabb az, aki jómódban él a fűtött belvárosi lakásában, mindene megvan anyagi szempontból, mégis lelkileg olyan szegény, hogy a személyéről áradozó hozzászólások és lájkok összekoldulásáért teszi közszemlére, amit a menekültekért tett.
Háborúpárti gyűlöletkoalíció – kész csoda, ha a választásokig egyben maradnak! (videó)
Recseg-ropog az ellenzéki összefogás: sem stabilitás, sem egység, sem innováció, ahogy világos politikai vízió sincs. Előbbi kifogyott, utóbbi nem is volt. Maradt az össze-vissza beszéd, a hiteltelen krízisnarratíva és az elkeseredés okozta gyűlölködés. Újabban egymásra mutogatás, árulózás. De miért vált hangsúlyossá a háborús retorika? Miért mondják sorra egymás után – ha még később le is tagadják – a baloldali politikusok azt, hogy katonákat, vagy legalább fegyvereket kell az orosz–ukrán frontra küldeni? A válasz, mint a politika, viszonylag egyszerű: szereptévesztés, a nyugati elvárásoknak való megfelelési kényszer. Továbbá egy olyasfajta kommunikációs börtön is ott áll az okok közt, amiből a választásokig már nem tudnak – és úgy tűnik, hogy nem is akarnak – kikecmeregni. Mindezek mögött pedig a permanens módon bomló stabilitás áll. Kész csoda, ha a választásokig egyben maradnak!
Újra adott a lehetőség az ellenzéki szavazók számára, hogy megszabaduljanak Gyurcsány Ferenctől és bandájától
1945 óta sikertelen, romboló baloldali kormányzások egész sorozatán van túl Magyarország. A Rákosi-rendszer eszelős rombolását sem szabad elfelejtenünk, amelyet egyes baloldali értelmiségiek máig az ország "modernizációjaként" mernek emlegetni; a Kádár-korszak csendesebb, de ugyanúgy ember- és morál pusztító időszakát sem, amelynek végén a rezsimbe tagozódott bűnözői csoportok, a rendszer harmadik vonala újra ellopta az országot, hogy aztán olcsón eladhassa a nyugati tőkének a büntetlenségéért cserébe. Még csak nem is a nemzeti vagyont adták el, hanem szó szoros értelmében az országot. Miért gondolja bárki is, hogy ezek közvetlen utódai és üzletfelei képesek a nemzeti érdekek érvényesítésére és az értelmes kormányzásra?
Kollektíven oroszokat büntetni "bolsi" módi
Sváb kitelepítettek leszármazottjaként pontosan tudom – ha szerencsére mindössze családi anekdotákból is –, hogy mit jelent kollektíven bűnösnek lenni. Micsoda ocsmány, undorító, dühítő, végletesen igazságtalan érzés, hogy olyasvalamiért vonnak felelősségre, azért tesznek tönkre, lehetetlenítenek el, mert valakivel egy nyelvet beszélsz. Egy a nemzetiségetek és ennyi. Németül beszélsz? Van egy kis vagyonod, amit elvehetünk? Rendben, te először is náci vagy, nem sváb. És minekutána a nácikkal bármit meg lehet tenni, hopp, erkölcsi skrupulus sem maradt abban a kérdésben, hogy mi lesz veled és az életeddel.
Orosz propaganda, és a legújabb divat: a putyinista az új rasszista
Rasszistázás, fasisztázás megvan, ugye? Ezek a mindig bevethető, tuti biztos jolly jokerek. Ha valami olyat mondasz, ami nem felel meg az előírt, politikailag korrekt beszédmódnak, és/vagy egy balosnak nincs semmilyen érdemi, racionális érve veled szemben a vitában, akkor azonnal jönnek ezek a „varázsszavak”. Van még persze több is: homofób, kirekesztő, soviniszta és társaik.
Tegyünk rá még egy lapáttal! Április 3-án arassuk le a mostani Békemenet gyümölcsét!
Bár valóban minden Békemenetnek megvolt a maga üzenete és fontossága, talán a mostani, március 15-i a leginkább sorsfordító, és ez az a nap, amelyre később, a rengeteg megpróbáltatás közepette is emlékezni fogunk. Hihetetlen sokan gyűltünk össze és vonultunk a Margit híd budai hídfőjétől a Kossuth térre, mindenki érezte az összefogás erejét, és mindenki tudta, hogy ezzel a nagy találkozással még nem ért véget az út. Hiszen ahogy Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédében elmondta, mindenkinek még egy lapáttal rá kell tennie, hiszen itt vagyunk a finisben, és most dől el, hogy az országrontó baloldali csürhe kerül hatalomra, vagy folytatódik az igen nehéz helyzetben is hatásos ország- és nemzetépítés. A tét a szokásosnál is nagyobb, a háború itt leselkedik a szomszédban, egyetlen rossz lépés katasztrofális következményekkel járhat. Kell nekünk egy fegyvert és katonát az orosz–ukrán háborúba küldeni igyekvő Márki-Zay? Esetleg egy gyűlölettől és bosszúvágytól csöpögő Gyurcsány és éhes proletárjai? Kell a levitézlett és változni nem képes baloldal, aki nem tud új arcokat és valódi alternatívát kitermelni? Április 3-a jelentősége évek múltán fog igazán látszódni, de a jövőnkért most kell cselekednünk.
Nekünk mindenért meg kellett harcolnunk
Néha irigykedve gondolok a semleges Svájcra, Ausztriára, meg jónéhány skandináv országra, amelyeknek néhány száz éve nyugalmuk van – eltekintve a két világháborútól – nem kellett harcolniuk a függetlenségükért, az önállóságukért, nem kellett megvédeniük az ellenség támadásaitól hazájukat. Az már közhelynek számít, hogy Magyarország történelme a szabadságharcaink története. A folyamatos honvédő harcainkra most nem kívánok kitérni, de éppen százhetvennégy éve, március 15-én robbant ki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc.
„Mikor a halálgép muzsikál felettünk”
„Mint a zsinórok, fákon a belek, / károgva száll sötét holló-sereg. / A kastély lépcsején sok-sok halott, / holt generális, őket hívhatod.” Unortodox publicisztika a háborúról.Ajánljuk még
Összeférhetetlenségtől bűzlik a DK-s Szaniszló Sándor nyaralója
Összeférhetetlenség gyanúja áll fent a polgármester balatoni nyaralója esetében.
Von der Leyen nem tanul semmiből, Európát végleg az ukránok fejőstehenévé tette
Amerikai "álom": Csak egy nap közmunkát kapott az erőszakos antiszemita transz
Az antifás aktivista megjegyzéseket tett egy amerikai újságíróra, majd megparancsolta neki, hogy "ölje meg magát."
Megjutalmazták a Parajdi sóbánya katasztrófájáért felelős vezetőt
Fizetésemelés és bónusz járt a katasztrófáért.
