Orbán Viktor, a liberális
Nem, nem azért, mert Soros-ösztöndíjjal tanult – mindössze egy évig – Oxfordban. Erről már korábban írtam, hogy miután nagy reményeket fűztek hozzá a globalisták, és a progresszió fiatal magyar vezérének, itteni helytartójuknak szánták, ő szembefordult a korrupt nemzetközi hálózattal. Ezért haragszik rá ennyire Soros, ezért gyűlölik ennyire a libernyákok.
Viszont Orbán Viktor valóban liberális. A szó klasszikus értelmében. A liberalizmus egy nemes eszme, ami egyrészt a személyes szabadság és a magántulajdon szentségére, másrészt az elfogadásra, a tőlünk akár teljesen máshogy gondolkodók tolerálására, az élni és élni hagyni gondolatára épül. Vagy ahogy a klasszikus mondás szól Voltaire-től (amit persze Voltaire sosem mondott, de a híres idézetekkel ez így szokott lenni): „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de a halálomig fogok harcolni azért, hogy mondhasd.”
A magát liberálisnak, toleránsnak, demokratának mondó baloldal cenzúrát alkalmaz a közösségi médiában, megszabja, hogy mit lehet kimondani a közbeszédben és mit nem. Facebook-posztokat törölnek, felhasználókat tiltanak le egy-egy szóért vagy mondatért. Bizonyos társadalmi csoportokat semmilyen módon nem szabad bírálni, mert az azonnali össztüzet jelent a bírálóra. De már nemcsak verbálisan. Vadul tombol a cancel culture. Cukrászdákat záratnak be, cégek termékeit veszik le a polcokról, szerződéseket bontanak fel, bankszámlákat szüntetnek meg, TV-sorozatokat törölnek, ha akár egy nagy cég, akár egy családi vállalkozás tulajdonosa vagy vezetője, vagy épp egy TV-sorozat főszereplője el meri mondani a véleményét a nyilvánosság előtt, és az szembemegy a militáns, balos establishment által előírt kánonnal.
Az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát teljesen maga alá gyűrte ez a mentalitás. Libernácizmusnak is nevezhetjük, hiszen náci módszerekkel tesznek tönkre embereket, de a maoista kulturális forradalom jegyeit is magán viseli, amikor lelkes diákok anélkül is feljelentgették, majd a tömeg elé cibálták és ott nyilvánosan megalázták, bántalmazták azokat a tanárokat, akik szerintük a kommunizmus ellenségei voltak. Már pártutasítás sem kellett hozzá, a szent eszme feltétlen híveiként a diákok egymással versengve jóemberkedtek az eszme nevében és lincseltek a gyakorlatban. Ismerős?
A magyar ellenzék ugyenezen libernáci-neomarxista gondolkodás jegyében szeretné betiltani a jobboldali sajtót, bebörtönözni mindenkit, akinek köze van a Fideszhez. Politikai koncepciója, víziója nincs. (Azonkívül, hogy O1G és hogy mindenben azt kell tenni, amit a külföldi gazdák mondanak.) Kizárólag felszínes ügyekben és botránypolitizálásban gondolkodnak. Pontosabban erre vannak kiképezve, ennyit tudnak. A szabadság, demokrácia, jogállamiság stb. fogalmakat pufogtatják és kiüresítik. És igen, a liberalizmust is, ami mára annyira szitokszó lett, hogy már maguk a balosok is kerülik.
És akkor itt van Orbán Viktor, aki valóban mindent megtesz azért, hogy elmondhassák, amit akarnak. Bármilyen prosztó dolog is legyen az. És semmilyen retorzió nem éri őket. Amikor a legprimitívebb bolsevik uszítást művelik parlamenten belül és kívül, amikor az utcán randalíroznak, szánkókat gyújtogatnak, utcákat, épületeket zárnak le... senki nem bántja őket. A rendőrség békésen biztosítja a tüntikézéseiket. Nem úgy, mint 2006-ban, amikor szemeket lőttek ki.
Gyurcsány Ferenccel (és a hatpárti roncsderbiben részt vevő összes csicskájával) ellentétben Orbán Viktor komolyan is gondolja a véleménynyilvánítás szabadságát. A klasszikus liberalizmus egyik fundamentális gondolatát. Őszintén szólva, az ember néha nem is érti, hogyan képes ennyire türelmes és toleráns lenni ezekkel a bolsevikokkal szemben.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
