Láthatólag nem esett jól a liberális-ellenzéki sajtónak, hogy olyan „szuper” állampapír kerül a lakossági piacra, ami jó a lakosságnak, a magyar államnak, és ebből következőleg nem jó a külföldi tulajdonú bankoknak. A „független” sajtót valahogy mindig kitöri a frász, ha bármilyen pénzügyi művelet során a pénz a kisbefektetőkhöz kerül, magyarul a lakosság jön ki belőle jól. Ahogy az ellenzéki pártok, úgy a liberális sajtó is mindig valahogy ott lyukad ki, hogy az a dolgok természetes rendje, ha a külföldiektől veszünk fel hitelt és nekik fizetünk kamatot. Attól meg egyenesen rohamot kapnak, ha a szélesebben vett magyar középosztály a kedvezményezettje bárminek is.
A magyar államadósság elmúlt években történő átstrukturálása, a belföldi és a lakossági befektetők preferálása jelentősen növelte a kormányzat mozgásterét, vagyis az ország gazdasági, pénzügyi és persze politikai függetlenségét. Ez utóbbi a legkellemetlenebb a liberálisok számára. Merkelék 2010-ben hatalmas hibát követtek el, amikor a Fidesz hatalomra kerülése után jó liberálisként, demokrataként, a Fidesz hű szövetségeseként a teljes gazdasági és pénzügyi behódolást követelték Orbán Viktortól. Nem is Gyurcsányék idején, hanem akkor tanultuk meg végleg, hogy mire számíthatunk tőlük; azóta minden külföldi tulajdonú bank, biztosító, pénzügyi befektető cég megtanulta, hogy véget értek azok az idők, amikor kamionnal járhattak be a magyar államkincstárba. Persze Magyarországon számukra továbbra is jó a gazdasági környezet, csak a húsz évig megszokott extraprofitjuk tűnt el. De ennek ellenére egyik sem vonult ki innen, csak a korábbinál sokkal jobban támogatják a demokráciáért aggódó és a korrupciót bárhol megtaláló civil szervezeteket.
Mennyibe kerül ez?
Liberálisaink most azon aggódnak, hogy túl sokba fog kerülni az államnak, hogy a lakosságtól készül kölcsönt felvenni. Normáliséknál ezt úgy fogalmaznák meg, hogy a Magyar Állam a saját pénzügyi biztonságának a költségeit a magyar lakosságnak fizeti meg, és nem külföldi intézményi befektetőknek. És a magyar lakosságnak azért is megéri többet fizetni, mert ezek a hozamok a magyar gazdaságba, a fogyasztásba kerülnek vissza, tehát gazdaságélénkítő hatásuk is lesz hosszabb távon. Liberálisaink tehát mindent meg is tettek, hogy az állami szándékok bejelentése után elvegyék az emberek kedvét attól, hogy állampapírt vásároljanak. A kedvencem a portfolio.hu címválasztása: „Nagyon sok kötvényt kellene rásózni a lakosságra”.
Mindenki gazdag
Az Index pedig arra célozgat, hogy ez is csak a gazdagoknak jó. És persze hosszasan foglalkoztak a csalási lehetőségekkel is. A trükk persze a szokásos liberális hazugság: az Index olvasóinak nagy része szegénynek vagy átlagosan vagyonosnak gondolja magát, de az Index újságírói és azok gazdái szerint viszont ettől a rétegtől el kellene venni minden adókedvezményt és állami juttatást, mert ők már „gazdagok”. Szerintük minden önálló egzisztenciájú ember, aki eltartja magát, az gazdag. Ezt nem lehet elégszer leírni, mert a liberálisok eszelős középosztály-ellenessége mindig, mindenütt megjelenik, és a szavazóik még mindig nem értették meg ezt. Ezért van az, hogy simán szavaznak olyan pártokra, amelyek 10-15 százalékos jövedelemcsökkenést ígérnek adóemelés formájában.
Varga Mihály miniszter itt még a kétéves futamidejű államkötvényt jelenti be 2017-ben. Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Bizalmi viszony
Liberális szempontból azonban az a baj, hogy az új államkötvények iránt nagy az érdeklődés, pedig a reklámkampány még el sem kezdődött. És ennek az érdeklődésnek nemcsak a rendkívül alacsony banki kamatok az okai, hanem egy társadalmi szempontból sokkal fontosabb tényező is megjelenik benne. Az, hogy a jelenlegi magyar államnak sikerült újjáépíteni az állampolgárok és az állam közötti bizalmi viszonyt. A liberális propaganda azt sulykolja kilenc éve, hogy ez a magyar állam egy bűnbanda, amelynek célja az ország teljes kifosztása, valamint minden értékes megszerzése. Miután ők előtte nyolc évig ezt csinálták, el sem tudják képzelni, hogy más nem így gondolkozik. A magyarok 2010-ig joggal tekintették ellenségüknek a saját államukat, mert az úgy is viselkedett: az állam vezetői részvénytársaságnak tekintették az országot, és ott rabolták ki a részvényeseket, ahol tudták. A liberálisok mindig azt gondolják, hogy más rablóbandákkal versenyeznek a rablóvezéri pozíciókért. Persze ez nem zavarja őket abban, hogy a propagandájukban mindenki más bármilyen tulajdonszerzését, gazdagodását közönséges lopásként állítsák be. El sem tudják képzelni, hogy az állam és az állampolgárok szövetségesként tekintsenek egymásra, és érdekeltek legyenek abban, hogy a másiknak jól menjen.
Megbízható állam
Kiszolgáltatott középosztályt akarnak: nem előnyös számukra, ha a pénzügyi rendszer haszna az embereknél és nem a gazdáiknál jelenik meg. A liberálisok számára az állampolgári bizalom állam iránti megjelenése a pénzügyi döntésekben maga a rémálom. Az ugyanis, hogy az emberek a megtakarításaikat az államra bízzák tömegesen, nem politikai döntés, hanem annak a megértése, hogy az erős államnak a politikán kívül kell állnia. Az állam és az állampolgárok viszonya, amely 1945 után végletesen megromlott, újra a normális útra tér. Az emberek megtanulták, hogy az állam, ez az állam rájuk támaszkodik, és nekik is érdemes újra megbízniuk az államban.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS