Szédületeset küzdöttünk a finnek ellen
A korábbiaktól eltérően, most hullámvölgy nélkül hozta le a meccsét a magyar jégkorong-válogatott. Ennél viszont sokkal több is történt. Az ismét csodálatos hangulatot teremtő magyar szurkolótábor előtt Vay Ádám csaknem két harmadon át kivédte az ellenfél szemét. Hosszú, kellemetlen perceket okoztunk a toronymagas esélyes finneknek, akik meglepően sokáig nem tudták érvényesíteni a papírformát.
A magyar csapat megmutatta a finnek ellen, hogy néz ki az önfeláldozó, és eközben imponálóan céltudatos védekezés. Ha mindehhez még hozzávesszük a káprázatosan védő, mindössze 22 éves Vay Ádámot, aki lehúzta a redőnyt, már érthető, miért csóválták a fejüket a finnek a második harmad közepén, 0:0-ás állásnál. A tudásbeli fölényük egy pillanatig sem volt kérdés, de a csapatunk újabb gátat tört át, mert nem biztos, hogy a magyar válogatott védekezett már valaha ennyire jól. Időnként egyenlő létszámnál is körülállt minket az ellen, mintha előnyben lenne, de minden magyar nagyon fegyelmezetten tette a dolgát. A finnek egyre feszültebben keresték a gólt már az első harmad végén is, miután kivédekeztünk egy kettős emberhátrányt. Akkor nem jártak eredménnyel, a második játékrészben pedig minden folytatódott ott, ahol a szünet előtt abbahagyták.
A magyar válogatott önfeláldozó védekezéssel töltötte az ideje nagy részét, alkalmanként pedig a letámadásos védekezéssel a finn harmadban is okoztunk némi kellemetlenséget. Az egyre pokolibb finn nyomás a második harmad végére vált elviselhetetlenné, és a 37. percben belőtték a vezető góljukat. A nézőtéren kitörő öröm kísérte mindezt, ami mutatta, hogy nagy kő esett le az északi tábor szívéről. A teljes igazsághoz tartozik, hogy Ohtamaa lövése megpattant egy magyar ütőn, mielőtt Vay Ádám addig bevehetetlennek látszó kapujába vágódott volna.
A harmadik harmadra visszavettek a finnek a gyilkos nyomásból, mi pedig már kezdtük a fáradtság jeleit mutatni a pontatlan passzokkal. A harmad közepén lemaradt a védelmünk, Mikko Koivu pedig teketóriázás nélkül bevarrta a kettő az egy ellen kényszerítő utáni helyzetet. Kevéssel ezután a finn kapu előtt adódott helyzetünk a szépítésre, de az északi védelem sem adta könnyen magát. A meccs végén egymás után többször emberhátrányba kerültünk, és ezt már nem bírtuk ki: a másodiknál Barkov fonákból óriási lövést küldött a hosszú alsó sarokba. A meccs utolsó mozzanata stílszerűen egy Vay által kesztyűvel lehúzott finn lövés volt. Ez volt az utolsó az 51 finn lövés közül, amelyeket egészen szédületes, 94 százalékos hatékonysággal fogott a fiatal debreceni kapus.
MAGYARORSZÁG–FINNORSZÁG 0:3 (0:0, 0:1, 0:2)
Magyarország:
Vay – Szirányi, Wehrs, Kóger, Galló, Sarauer – Dudás, Sagert, Benk, Nagy K., Vas J. – Stipsicz, Vas M., Nagy G., Sofron, Bartalis – Garát, Mestyán, Magosi, Erdély, Sebők. Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz
Finnország:
Saros – Jaakola, Hietanen, Koivu, Aho, Granlund – Pokka, Lindell, Laine, Jokinen, Barkov – Ohtamaa, Pyörälä, Koskiranta, Komarov – Kivistö, Salmela, Pihlström, Sallinen, Pulkkinen. Szövetségi kapitány: Kari Jalonen
Gólszerzők:
36:22
Ohtamaa
(Komarov), 49:27
Koivu
(Granlund, Komarov), 56:34
Barkov
(Laine, Jokinen)
Kiállítás:
2, ill. 14 perc
