Orbán Viktor politikai jövője

Orbán Viktor nyilván akkor lehet újra a Fidesz miniszterelnök-jelöltje, ha reális esélye van megnyerni a következő választást. De ez a kérdés csak valamikor 2029 közepén fog felmerülni, addig értelmetlen ezen elmélkedni. Persze ha nagyon megváltozik a világ, illetve a társadalmi hangulat addig, a kérdés akkor is így fog felmerülni. 

Orbán Viktorral vagy nélküle, hogy lesz újra győztes párt a Fidesz?

Szerintem ez a fő kérdés, mi lehet Orbán Viktor szerepe abban, hogy a Fidesz megőrizze a szavazóit, továbbra is néppárt maradjon és tudjon olyat mondani, olyat ajánlani a tőle elpártoló szavazóknak, ami miatt azok újra hajlandóak rá szavazni?

Orbán Viktor a szó szoros értelmében meghatározó szerepet játszik a Fidesz történetében, a helyes szókapcsolat 1989 óta általában mindig ez volt: “Orbán Viktor és a Fidesz”. Ez akkor is igaz, hogy a Fidesz egy csapat és sok olyan meghatározó ember van benne, aki nélkül ez az egész nem így nézne ki. Orbán Viktor jól érzékelhetően “intézményként” is funkcionál már nagyon rég óta, sokan előbb orbánisták, mint fideszesek. Ez nyilván hatalmas előny, olyan előny, ami bármikor óriási, akár végzetes hátránnyá is válhat. Orbán Viktor ötször vezette országgyűlési választási győzelemre eddig a Fideszt, teljesen különböző körülmények között, különböző világpolitikai, gazdasági, geopolitikai és legfőképpen nagyon eltérő társadalmi helyzetekben. Nem mellesleg most is képes volt arra, hogy kétmillió négyszázötvenezer szavazót megtartson. És ezek a szavazók nem csak valami ellen szavaztak, mint a Tisza tábor jelentős része, hanem döntő többségük Orbán Viktort akarta győzelemhez segíteni.

Orbán Viktor jövőjéről persze elsősorban maga dönt, de a Fidesz mint párt szabadon dönti el, hogy miként alkalmazkodik Orbán döntéséhez. Ha a Fideszt Orbántól különálló entitásnak tekintjük. Régóta nem vagyok Fidesz-tag, tehát nem ismerem a párt belső viszonyait, de régen a Fidesznek igen élénk belső élete volt és lehetett benne a szó jó értelmében “politizálni”. A vereség egyik kellemes következménye lesz, hogyha véletlenül a párt belül elkényelmesedett volna, akkor most meglesz a lehetőség arra, hogy életet leheljenek a Fideszbe, mint helyi közösségek összességébe. Ennek egyik fontos kezdeményezője és fenntartója maga Orbán Viktor lehet, mert őrá bizonyosan mindenki kiváncsi lesz ezekben a körökben a következő években is.

Ezt másképp úgy fogalmazhatjuk meg, hogy Orbán az őrá figyelő tagságon keresztül meg tudja határozni úgy is a párt jövőjét, hogy nem feltétlenül vállal formális vezető szerepet. A vezér mindig birtokosa a győzelemnek és felelőse a vereségnek. Ennek a vereségnek is a leköszönő miniszterelnök a fő gazdája, de csak annyira, amennyire egy ilyen komplex játéktérben egy emberre lehet terhelni a felelősséget. Nagyon messze vagyunk itt még attól, hogy a szavazói csoportok elmozdulásainak a szintjén értékeljük a választások eredményét, de azért az látszik, hogy olyan választó rétegekben ment el a választás, amelyek befolyásolásáért technológiai stábok voltak felelősek, és nem Orbán, nem a többi a kampányban is látható vezető politikus, illetve nem a kampány kommunikátorai, az influenszerek és az újságírók.

Orbán úgy járt, mint Churchill 1940-ben a német villámháború idején a páncélos hadviselésben megjelenő technikai fejlődéssel, a tényeket ismerte, de nem vonta le a megfelelő következtetéseket. Orbán Viktor nyilván tisztában volt a közösségi média és a mesterséges intelligencia összeköltözésének következményeivel például, de miután erről nagyon nehezen szerezhető közvetlen tapasztalat, nem volt módja felmérni a probléma nagyságát. Így a választásokon szembesült ő is azzal, hogy hatszázezer szavazónkat át tudták állítani és még nyolcszázezret be tudtak vonzani, teljesen ellépve a magyar választástörténet össze korábbi tapasztalatától. És ebből a nyolcszázból bő félmillió vagy az életkorából kifolyólag vagy a saját döntéséből, korábban még nem szavazott. (A számok arányokra utalnak és az összefüggések is leegyszerűsítettek, de a dráma nagyságát megmutatják.)

Orbán Viktor politikai karrierje során most ugrott legnagyobbat a világ komplexitása, a technológiai fejlődés, most vált a legbonyolultabbá és a legbizonytalanabbá a geopolitikai környezet. Orbán a kilencvenes években a nyugat-európai politikai elit utolsó nagy nemzedékétől tanulta az európai politizálást és egész elképesztő tanulási folyamat során alkalmazkodott ahhoz az őrülethez, amivé az EU lett.

Számomra az a kérdés, hogy tud-e alkalmazkodni ehhez az új helyzethez is? A Fideszt sokkal könnyebb lesz a jelenlegi szintjén megtartani, ha Orbán személyesen részt vesz ebben, de most egy olyan tanulási ciklus következik, ami még nem volt. Orbán elképesztő tapasztalata és még mindig kiváló képességei nélkülözhetetlenek, de az új kihívások már bizonyosan nem egyemberes választ kívánnak.

Egyébként remélem, hogy Orbán személyesen fog vitázni Magyarral a parlamentben, vagyis például ő lesz a frakcióvezető, mert az ország megérdemelné, hogy módja legyen megtapasztalni a különbséget.