Ez nem az a magyar foci
Négyből három magyar klub (az FTC, a DVSC és az MTK) esett ki az európai kupákból még azelőtt, hogy a 2016/17-es bajnokság elkezdődött volna. Sokan azt hitték, a magyar válogatott remek szereplését követően minden más lesz, hirtelen potyogni fognak az égből a gólok. Pedig a valóság sokkal ridegebb, a magyar futball betegségét egészen biztosan jóval hosszabb ideig kell gyógyítani.
A nagy tradíciók, a két világbajnoki második helyezés, a Ferencváros 1965-ös Vásárvárosok kupagyőzelme és a Videoton 1985-ös UEFA-kupás második helyezése elég távoli ma már, nem lehet rájuk a jövőt építeni. Valódi teljesítményre van szükség. Hogy hogyan verhettek ki olyan patinás klubokat, mint a Fradi vagy az MTK olyan semmitmondó nevű csapatok, mint a Partizani Tirana vagy a Gabala FK? Igyekeztünk tárgyilagosan (haha) megnézni, milyen csapatok búcsúztatták a magyar NB I felső házában végzőket.
A Gabala FK Azerbajdzsánból
Az MTK-t 2:0-ás összesítéssel búcsúztató klubot 2005-ben alapították, éppen 117 évvel azután, hogy megalakult a Magyar Testgyakorlók Köre. A Gabala a tavalyi kiírásban mégis bejutott az Európa Liga csoportkörébe, ahol ugyan a negyedik helyen végzett a Krasznodar, a Dortmund és a PAOK Szaloniki mögött, de kétszer is ikszelni tudott a PAOK-kal.
A csapat az azeri Premier Ligában háromszor is a harmadik helyen végzett. Ez a legnagyobb sikerük. Az 1992-ben alakult azeri Premier Liga egyébként az UEFA-koefficiensek szerint számított ranglistája szerint, a 2015/16-os szezonban az azeri futball a klubcsapatok európai teljesítménye alapján a 26. helyen állt az „európai” országok körében. A magyar csapatok és így az NB I is a 33. helyen áll jelenleg és a mostani kiesések biztosan nem javítottak a lista alapját adó UEFA-együtthatónak.
A csapatnak egy 5000 főt befogadni képes stadionja van a történelmi selyemúton fekvő, 12 ezer fős Gabala városában. Az MTK jelenleg épülő Hidegkuti Nándor Stadionja a bontás előtt több mint 5 ezer főt tudott befogadni, de az új stadion sem lesz ennél nagyobb.
A Gabala leginkább gólerős játékosa a már visszavonult Victor Mendy egyszeres szenegáli válogatott csatár volt, aki 17 meccsen 33 gólt lőtt négy év alatt, de van egy-két díszbraziljuk is.
A Torpedo Zsodino Fehéroroszországból
A Lokit 3:1-es összesítéssel búcsúztató belorusz csapatot 1961-ben alapították. A keretében szinte kizárólag belorusz és ukrán futballisták vannak, ami érthető is, hiszen Lukasenka országa nem a nyitottságáról híres (ezt támasztja alá egyébként az is, hogy a klub honlapja csak fehéroroszul érhető el). A festői szépségű Zsodino városának csapata már 1961-ben is csak egy félreeső szovjet kisváros (64 ezer fős lakossággal) nem különösebben érdekes csapata volt. Ez ma csak annyit változott, hogy egy orosz szatelitállam félreeső kisvárosában focizik ugyanez a csapat. Hazájuk bajnokságában többször végeztek a negyedik helyen is. Idén megnyerték hazájuk kupáját, ezzel kvalifikálták magukat az Európa-ligába.
A csapat az UEFA-koefficiense szerint az örökranglista 388. helyén áll, míg a fehérorosz klubfutball összességében a 20. helyen áll, megelőzve nemcsak minket, hanem Dániát, Norvégiát, Lengyelországot és Skóciát is. Ad notam: ez az UEFA-koefficiens vagy egy rakás szar, és új képletet kéne rá kitalálni, vagy valami bibi van a skandináv és más V4-es országok futballjával is.
A mostani továbbjutás a Zsodino legnagyobb európai sikere, eddig vagy a második, vagy már az első körben kiestek. „Köszi, Loki!” – üvöltötték sokan tegnap este a 3 ezer főt befogadni képes zsodinoi stadionban (ja, igen, a Loki 2014-ben átadott nagyerdei stadionja egyébként elvileg 20 ezer főt képes befogadni).
És a beugró: a Partizani Tirana Albániából
Az albán fociról egyre inkább csak lelkendezve beszélhetünk: szimpatikusan, bár korántsem olyan eredményesen játszottak az Európa-bajnokságon, ráadásul több más ország válogatottjában is fel-feltűnnek logikai albánok arnótországi születési hellyel. De tényleg, a Partizani Tirana az, akitől ki kell kapnia egy Ferencvárosnak?
A klub a legpatinásabb a magyar csapatok mostani ellenfelei közül: 1946-ban alapították, gyönyörű vörös csillaggal a címerében. A csapat stadionját, a Qmal Stafa Stadiont 19 ezer férőhelyesre tervezték, de idén júniusban kezdték meg a bontását, hogy a helyén egy 22 ezer férőhelyes Nemzeti Stadion épüljön.
Az albán ligát eddig 15-ször nyerték meg és húsz alkalommal végeztek a második helyen. A keretük tele van tehetséges albán kölykökkel, meg néhány bosnyák útlevéllel is rendelkező albánnal, de van egy-egy eltévedt nigériai, ghánai és argentin arcuk is azért.
Ez a tizenegyesekkel kivívott továbbjutás a Partizani legnagyobb európai sikere, mondanunk sem kell, eddig mindig idejekorán búcsúztatták őket. Csak olyan vicc-csapatokat tudtak elpáholni, mint például a máltai Birkirkara FC (aki egyébként szintén kvalifikálta magát idén a harmadik körbe és a Krasznodarral játszhat). Most is csak azért kerülhettek be a Bajnokok Ligája selejtezőjébe, mert az albán Superligát megnyerő Skenderbeu az UEFA szerint sportszerűtlenül járt el bizonyos meccsein. Magyarul: rommá bundázták magukat. A Skenderbeu fellebbezett.
Tanulság
Azt nem lehet tagadni, hogy pénz lenne a magyar focira. Okosabban kellene elkölteni. Ja, és nem ártana némi alázat sem, ha nem is a szurkolók, de legalább a foci mint játék irányába, amit a válogatottól is láthattunk az Eb folyamán. Hogy amikor a meccset nézi az ember, ne arra gondoljon, hogy egy valóságshow-t lát, ahol azt közvetítik, amint tizenegy plusz akárhány ember éppen pénzt keres.
