Művész, harcos, gondolkodó: Szilágyi Áron és Kárpáti Rudolf párhuzamos története
Már most Kárpáti Rudolfhoz hasonlítják Szilágyi Áront, és joggal. Évtizedekkel Kárpáti duplázása után Szilágyi is megvédte egyéni kard olimpiai bajnoki címét, de nem csak ez köti össze a két sportolót. Harcosok, művészek, gondolkodók - nem csak a páston zajlik, zajlott a küzdelem.
1960, Róma. A címvédő Kárpáti Rudolf az amerikai hírszerzés titkosügynökével, Jerzy Pawlowskival vívja a kardvívás olimpiai döntőjének legemlékezetesebb asszóját. A lengyel vívó – a magyar legendához hasonlóan – a sportág történetének egyik legzseniálisabb alakja, ekkor természetesen még senki sem tudja, hogy a CIA-nak jelent. Az állás 4–4, a vívóidő lejárt, hosszú, végtelennek tetsző percek telnek el, amikor Kárpáti villan: tempóvágásával megnyeri a meccset. És az olimpiát.
Az ekkor már negyven esztendős Kárpáti négy évvel korábban is győzött. Miután a Kádár Jánossal bevonuló szovjet hadsereg 1956 novemberében leverte a magyar forradalmat és szabadságharcot, az olimpiára a magyar csapattal még korábban kiutazó Kárpáti decemberben a dobogó legfelsőbb fokára állt. Akkor éppen a lengyel Pawlowski lett a második, míg a harmadik helyen éppen egy szovjet sportoló végzett. Milyen érzés lehetett vele vívni?
Később véget ért a vívósport első aranykorszaka. Kárpáti Rudolf 1996-ban, negyven évvel első egyéni olimpiai aranya után így nyilatkozott a sportág hazai visszaeséséről, és a szerinte csak pillanatnyi atlantai sikerekről: „Ezek a valóban nagyszerű sikerek úgy születtek, mint amikor a már lefékezett kocsit a súlya, a lendülete még viszi egy darabig. De a féket már megnyomták, még pár méter, még néhány siker és vége...”.
Szerencsére nem volt igaza.
Szilágyi Áron húsz évvel a „fékezős interjú” után címvédőként lépett pástra, és ismét „kardélre hányta a világot”. Legsimább – vagy inkább annak tűnő – csörtéjét éppen a döntőben vívta. A vele egyidős amerikai Daryl Homernek igazából esélye sem volt, Szilágyi fölényesen, gyönyörűen, nyugodtan vívott, még csak izgulnunk sem kellett. Higgadtsága, felkészültsége, élessége imponáló volt. Magabiztossága, érettsége szintén, hiszen gondoljunk bele: egy huszonhat éves sportolóról beszélünk. Hívhatjuk a kard művészének?
„Művész volt. Pille könnyű, és szinte repülni tudó test (lerohanó támadás, fless közben), és festőien, leheletszerűen könnyű, „ecset”, akarom mondani pengekezelés, bonyolult (kontra) tempójú, cseles közbetámadásai során. És hozzá az esze. A pengeéles, zenén, sakkon, irodalmon éleződött elméje” – írta Dávid Sándor Kárpáti Rudolfról, a konzervatóriumot végzett hegedűművészről.
Matt. A vívás szellemi síkon (is) zajlik. Ahogyan a legismertebb keleti harcosok sokszor harc nélkül, mozdulatlan, egymás szemébe nézve küzdöttek meg egymással, anélkül, hogy elővették volna a kardjukat, a páston is meg lehet nyerni már az első villanás előtt a meccseket. Szilágyi Áron éppen ezt tette a döntőben az amerikai ellen. Mindketten tudták, hogy ő jobb, kilencszer győzött korábban. Ez nem elbizakodottság, ez nem önhittség, ez önbizalom. Ahogyan odasétált, ahogyan elkezdte, rálépett a pástra, és mozdulataival azt üzente: ez most, ma (még?) az én területem.
„A vívás logikai játék. Tudni kell, hogy az ellenfél milyen akciókat szeret indítani, milyen támadásokat csinál biztonsággal. Az asszó menetében ki kell találni, milyen lépés következik. Ehhez tudni kell, hogy mi volt az előző egy-két akció, hogy néz ki az egész asszó képe, mit szűr le ebből az ellenfél, mi lehet szerinte a következő legjobb lépés. És persze erre kell rákontrázni. Tulajdonképpen ez egy sakkjátszma” – nyilatkozta Szilágyi Áron még 2012-ben. A matematikában is jártas – sokáig tépelődött a két „tudományág” között – klasszis azóta elvégezte a pszichológia szakot a Károli Gáspár Református Egyetemen. Pszichológia, matematika, sakk, önuralom – minden adott (adott?, mindent ő szerzett meg) volt a sikerhez.
Az igazi harcos nem csupán erőművész vagy technikai zseni, több annál. Polihisztor. Az egyik legismertebb japán harcművész, Musashi Miyamoto korának egyik kiemelkedő festője volt. Hazájának legendás alakja. De gondoljunk csak Balassi Bálintra és Zrínyi Miklósra – harcos költők, költői harcosok. Most, amikor egyre kevesebb az igazi, nem gumiból készült, felfújt példakép, most van igazán szükség a Szilágyi Áronokra. Akik nem csak a páston, de a pást mellett, a páston túl is nagyok.
