Az elvesztett vízilabda-arany, amit az idő megnyert ezüstté változtat
Ha a felkészülés kezdetéről szemléljük a dolgot, akkor csodálatos és váratlan ezüstérmet nyert a magyar válogatott a vízilabda világbajnokságon, ha viszont a döntő szemszögéből, akkor mégsem lehet elvonatkoztatni a csalódástól. Hasonlóan kettős hangulatban zajlott a csapat hétfő délutáni sajtótájékoztatója, ahol Märcz Tamás szövetségi kapitány és négy játékosa – Nagy Viktor, Vámos Márton, Varga Dénes és Erdélyi Balázs – mérsékelt lelkesedéssel mondta el, hogy az ezüstérem nagy eredmény, de egyelőre mindannyiukban ott munkál a döntő negatív élménye. Varga egy évre biztosan visszavonult a válogatottól, utána meglátja a folytatást, Märcz Tamás viszont már a jövőről is szót ejtett.
A szövetségi kapitány kifejtette, hogy a felkészülés, majd a világbajnokság során is nyugodt volt, egyre jobbnak és egységesebbnek látta a csapatot, amely még a torna során is folyamatosan fejlődött.
Azt gondolom, a csapat megnyert egy ezüstérmet
– érzékeltette az eredmény értékét, hozzátéve, hogy a válogatott minden szempontból felülmúlta a várakozásokat. A katasztrofálisan indult döntő első negyedével kapcsolatban elmondta, hogy ott történtek olyan dolgok, amelyek még világversenyen sem nagyon szoktak megtörténni, nemhogy egy döntőben. Szavai szerint a magyar csapaton koncentrációhiány látszott, miközben a horvátok olyan klasszisgólokat lőttek, amelyekhez kellett egy olyan minőségű csapat is.
Rákérdeztünk a kapitánynál, hogy miután 4:4-re felzárkóztunk a döntőben, mennyire fáradt el a csapat a folyamatos kapaszkodásban, illetve mennyire a horvátok megújulásán vagy a mi szerencsétlenségünkön múlott, hogy nem tudtuk a magunk javára fordítani a meccset.
Volt ebben szerencsétlenség is, nagy erőket is mozgósítottunk, de ezt a horvát csapatot azért nem lehet negyedeken keresztül nulla gólon tartani. Ezt megcsináltuk a második negyedben és a harmadik felében, de annál sokkal jobbak ők, hogy ezt hosszú távon véghez lehessen vinni ellenük. Mi beleszaladtunk egy rossz szériába, de kijöttünk belőle, utána ők is beleszaladtak egybe, amit mi kreáltunk, és ők is kikecmeregtek belőle, és találtak valami pluszt – ezt hívhatjuk szerencsének és hívhatjuk kvalitásnak is. Nem lehet így elkezdeni a meccset.
Hasonló rövidzárlat sújtotta a csapatot a riói olimpiai elődöntőben is Montenegró ellen; erre Vámos Márton azt mondta, akkor meghatározó játékosokat nem tudtak lefogni az ellenféltől, és ez okozta a bajt, a mostanin pedig még nyilván mindenki alaposan el fog töprengeni, beleértve a szakmai stábot is, és meg fogják találni a megoldást. Vámos megismételte, hogy szó nélkül odaadná az MVP (legértékesebb játékos) címét és a házi gólkirályságot is a döntő megnyeréséért.
Ezt az ezüstérmet a görög meccsen nyertük meg, de a döntő óta túlnyomórészt csalódottság van bennem
– árulta el, de fontosnak tartja, hogy a riói kudarc után a válogatott visszaküzdötte magát a szűk elitbe.
A csalódás még tart, de a közönség így is szereti őket
Erdélyi Balázsban is a csalódottság érzése az erősebb egyelőre, mint mondta, jó munkát végeztek, jól felkészült a csapat, ezért ilyenkor csalódást okoz, hogy nem sikerült hazai pályán nyerniük. Nagy Viktor a világbajnokság előtt aláírta volna az ezüstérmet, most viszont, hogy jól ment a csapatnak, már másképp látja:
Azért vagyok még mindig kicsit csalódott, mert amikor 2013-ban nyertünk, itthon szembesültem a ténnyel, hogy mekkora örömöt okoztunk a szurkolóknak. Csapattagként élték át a mérkőzéseinket, és a győzelem után fantasztikus szeretetáradat jött vissza hozzánk. Ilyenkor egy országot össze tud kovácsolni az ilyen sportesemény. Most is örülnek persze, de ez azért nem ugyanaz.
A hangulatot Märcz Tamás is méltatta, különleges élményről számolt be:
Gondoltam, hogy libabőrös leszek, amikor bevonulunk az uszodába – ez hatványozottan működött. Óriási érzelmek voltak, kicsit attól féltem, mennyire tudok majd a mérkőzésre koncentrálni. Jól meg tudtam oldani, de arra figyelnem kellett, hogy ne nagyon nézzek ki a medencéből. Szerencsére volt egy pár könnyebb mérkőzés, amikor a vége előtt már kitekintgettem és fölnéztem, mert jó érzés volt látni, mennyien vannak.
Varga Dénes egy évre lemondta a válogatottságot
Csapatkapitányunk már Rio után is vacillált, hogy folytassa-e a válogatottban, végül igent mondott. Szavai szerint ezt a csapatkapitányi feladatok és a sérülések ellenére sem bánta meg, és olyan nyáron van túl, amelyre szívesen fog visszaemlékezni. A folytatással kapcsolatban viszont nem döntött véglegesen, de a következő egy évben nem látjuk a válogatottban:
A tavalyi szezon végétől egy érdekes úton mentem keresztül, mire teljes bizonyossággal éreztem, hogy a nyarat a válogatottal szeretném tölteni. Úgy érzem, a legjobb, ha pihenéssel töltöm a következő nyarat, és feltöltődöm. Utána meglátom, hogy vagyok-e még olyan kvalitású játékos, hogy jelentkezzem a válogatottba.
Folyamatosan épül a jövő csapata
Märcz Tamás elmondta, hogy egyre jobban érzi magát a szövetségi kapitányi szerepkörben, és ő maga is tanul, hiszen bizonyos dolgokat folyamatukban kell megtanulni. A válogatottnál elsősorban az emberelőnyös helyzetkihasználásban és a labdabiztonságban lát fejlődési lehetőséget a jövőben. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy egy új koncepciót képzel el, ami magában foglalja az ellenfél védőjátékának hatékonyabb olvasását is – ez szerinte néha már működött a csapatnál, de még nem volt elég idő a begyakorlására. A világbajnokságon látott, rendkívül stabil védekezésünk viszont változatlanul a magyar csapat játékának alapja lesz, Märcz hangsúlyozta, hogy négy-öt játékos képes volt ellátni centerfogás feladatát. Célként jelölte meg azt is, hogy fizikálisan közelebb kerüljünk a legjobbnak számító szerbekhez. A kapitány szerint egyébként ezt többen megtették, sűrűsödik a vízilabda nemzetközi mezőnye. Külön megemlítette az oroszokat, akik sokat erősödtek, és ez az egész sportágnak jót tehet.
A tokiói olimpiáig hátra lévő időre egy hároméves ciklusként tekint a szövetségi kapitány, ami azt jelenti, hogy bátrabban hozzá lehet nyúlni játékosokhoz, ki lehet próbálni őket. Ebben fontos elemnek tekinti a Világligában való indulást, valamint az Universiadét, ahol szintén ő fogja irányítani a magyar egyetemista válogatottat is:
Az Universiade keretbe pont olyan játékosok kerülnek be, akik a jövőben elfoglalhatják az idősödő játékosok helyét. A fiatalítást azonban nem úgy kell elképzelni, hogy kisöpörjük az időseket, hanem ez egy folyamat. Vegyék fel a ritmust a fiatalok, és tanulják el azokat a dolgokat az idősebbektől, amik működnek! Győzzenek meg! Azért senki sem fog bekerülni, mert fiatal és ügyeske, hanem legyen olyan jó, mint a jelenlegi konkurense a válogatottban!