Az új Ali! Az új Tyson! Valójában egy felfújt mérlegű, amerikai „hurkatöltő” a KO-király
Ha valaki megkérdezné, mi a baj a modern boksszal, azt mondanám, nézze meg a WBC veretlen nehézsúlyú bajnokát, Deontay Wildert. A magas, brutálisan erős, hihetetlenül szálkás amerikai félelmetes mérleggel bír, 39 meccsből 39-szer győzött, ebből 38-szor kiütéssel. Most szombaton (magyar idő szerint vasárnap hajnalban) egy korábbi világbajnokot söpört ki a szorítóból, már az első menetben brutálisan kiütötte Bermane Stiverne-t. Hatalmas teljesítmény! Vagy mégsem?
Wilder kanadai ellenfele az elmúlt két évben inaktív volt, az amerikai egyszer már legyőzte (ő bírta ki egyedül pontozással), és most csak beugró volt. Amíg a magasabb Wilder még a száz kilót sem érte el, ellenfele 115.5 kg-ra erősödött és hízott.
Már a meccs előtt hihetlenül keveset fizettek volna győzelmére a bukmékerek, nem véletlenül. Jól tudták, mire számíthatnak. Már amúgy is túl van a fénykorán, és két éve egyáltalán nem búnyozott éles mérkőzést.
Stiverne-t csak azért rángatták elő, mert Wilder eredeti riválisát, a technikás, kiszámíthatatlan, brutális erejű kubai Luiz Ortizt a Wilder elleni meccse előtt lebuktatták, és eltiltották dopping miatt. Nem váratlanul.
Ha azt mondom, hogy a boksz magyar szerelmesei már előre megírták ezt a Profiboksz.hu fórumain, akkor mindent elárulok. Látták, láttuk, hogy Ortizt el fogják meszelni, ahogyan előtte ugyanezt tették az orosz Alexander Povetkinnel is. Wilderre nézve ugyanis ő is hihetetlen veszélyes volt.
Mindenki tudta, hogy ha az ismertebb és orosz Povetkinnel meg merték ezt tenni, akkor egy kubai öregemberrel (Ortiz lassan negyven) minden különösebb gond nélkül megismételik. Sokan azt is megírták, hogy Ortiz a Wilder-meccs bejelentésével lezárta a karrierjét, hiszen már akkor lehetett sejteni, hogy valahogy kipöckölik. Egyéves eltiltást kapott most, nagy kár érte, mert csúcsformában bármelyik jelenlegi világbajnokot elkaphatta volna.
Ortizt és Povetkint is azért kellett eltakarítani, hogy nehogy megverjék az eddig óvatosan felépített, brutális erejű, de védekezését tekintve nagyon sebezhető Wildert. Ez a Wilder-csapat és a vele összejátszó doppinglabor és a WBC világszervezet titka. Amikor már nagyon morog a szakma, beharangoznak egy csúcsmeccset, aztán szépen eltiltják az ellenfelet, aki helyett jöhet egy hurka. Mert a két éve nem bokszoló, hájas, parkolóőrre emlékeztető, Wildernél fejjel alacsonyabb Stiverne ilyen szinten az volt.
A profi bokszban a doppingvád a legszánalmasabb fegyver
Ne legyenek kétségeink: ebben a sportágban, ilyen szinten mindenki doppingol. A lényeg, hogy mit szed, milyen sok pénzt fektet bele, kit ken meg, milyen háttere van. Éppen ezért mocskos ez az egész. Mert nyilván Wilder (vagy mondjuk Joshua) sem lehet tiszta.
Amúgy ki várja ezt el a szórakoztató ipar részének tekinthető profi bokszolóktól?
Wilder mérlegét egyszerűen féltik. Nem véletlen, hogy mind Vlagyimir Klicskót (akit sokat szidtak gyenge ellenfelei miatt, de már karrierje alkonyán bevállalta Anthony Joshuát, és hatalmas meccset vívott vele), mind az ukránt legyőző Tyson Furyt és Joshuát is kerülte, kerüli. De még a szintén nem veszélytelen új-zélandi Joseph Parkert is. Klicskót és Furyt már valószínűleg örökké megúszta Wilder – Fury olyan kövér, hogy nehéz elképzelni a visszatérését –, de a britet és Parkert sem nagyon akarják. Pedig még a legjobbnak tekintett Joshua ellen sem lenne esélytelen.
Wilder ugyan rettentően rosszul védekezik, viszont félelmetesen (és persze gyanúsan) jó a kondija, a felépítése, a parasztlengőivel is hatalmasakat talál, s mivel a britnek éppen az állóképességével van a baj (a rengeteg felszedett izom miatt is), egy hosszabb meccsen még meg is lephetné talán.
De csak talán.
Wilder védekezése ugyanis tényleg olyan, akár egy lyukas páncél. Teddy Atlas, a legendás edző egy rövid videóban mutatta be honfitársa gyenge pontjait, hogy mennyire kinyílik szélesen eldobált ütései, unortodox vagdalkozása közben:
Szereti a hurkát, jó gyerek ez!
Wilder karrierjét tudatosan építették, az teljesen megszokott, hogy először mindenki taxisofőrökkel kezdi, csak ő az ő menedzselésénél valahogy nem hagytak fel ezzel. Előre leírt ellenfelekkel találkozott mindig, egyszer vállalt be az élvonalhoz már közelítő búnyost, az éppen Stiverne volt, de azt a választást is értette mindenki.
Klicskó helyett Stiverne volt az a világbajnok, akit legyőzhetett, egy Wildernél jóval alacsonyabb, zömök, lépegetős, lassú búnyos, akit az amerikai egyébként okos boksszal szépen meg is vert. Érdemes megnézni, akkor hogyan nézett ki, hogyan bokszolt az alulmaradt kanadai:
Ráadásul Stiverne nem teljes jogú világbajnok volt, Vitalij Klicsko üresen hagyott trónjára ült fel, miután annak visszavonulása után legyőzte a mexikói nagy harcost, az inkább csak B-kategóriás Chris Arreolát. Teljes jogú világbajnoknak azt tekintjük, aki a ringben legyőzi az „uralkodót”. Wilder és csapata így is megszerezte az aranytojást, világbajnok lett, és elkezdtek újra ellenfeleket válogatni. Csak ezt hamar megunja a közönség. Nem véletlen, hogy még Amerikában sem szeretik Wildert, Anglia sem kér belőle, mert hiába fújják fel, mindenki tudja, hogy igazi riválisok nélkül csak egy kigyúrt hurkatöltő. Egy személyben foglalja össze, miért is szenved válságban a profi boksz.
Régen, de még a nyolcvanas, kilencvenes években is, a legjobbak mindig keresték egymást (most nem a német menedzselésre gondolok), tudták, hogy nem a mérleg, hanem a legyőzött rivális neve, tudása teszik őket naggyá. Nem a pénzt hajszoló, az ellenfeleket gondosan kiválasztó, néha őket leaszaló zsenik (Floyd Mayweather) voltak a császárok, hanem a bevállalós, egymás ellen klasszissá érő bunyósok. Ebben jobb ma, és ezt használja ki a ketrecharc (MMA), ahol valóban a kihívást keresik a riválisok.
Wilder már 39–0–0-nál jár. 38 KO-nál. Úgy, hogy egyetlen szélesebb körben ismert, kiemelkedőnek tartott búnyost sem győzött le. Akivel mégis "kiállna", azt meg valahogy félresöprik. Persze így is lehet.
Fotó: Badlefthook.com
