Ezért imádjuk a kézilabda-válogatottat, óriási meccset játszottak a világklasszis spanyolokkal

Remek érzés volt nézni ezt a magyar válogatottat. Ez újra olyan meccs volt, ami miatt imádjuk a nemzeti csapatot, a fiatal együttes odatette magát a világklasszis Spanyolország ellen, és tulajdonképpen végig megvolt az esélye a pontszerzésre, de akár a győzelemre is. Ehhez persze hozzájárult a hazai pálya, amit a szenzációs magyar szurkolók teremtettek Varasdon, a lefújás után ismét zengett a Szép volt fiúk.

Tényleg nagyon kicsi hiányzott, de többször hibáztak a játékosok a kulcspillanatokban. És az is igaz, hogy továbbra sincs szélsőjátékunk, ezért hiába vagyunk meg középen, ez (egyelőre?) kevés a nagycsapatok ellen. A védekezésünk viszont remek volt, az amúgy szenzációs játékra képes spanyolok végig szenvedtek, és egy szót sem szólhattak volna egy döntetlen után.

Sokat elárult, hogy a meccs legjobbja nem a győztes csapatból, hanem a mienk közül került ki, szegény Lékai Máté szomorúan vette át a díjat, mert tudta, benne volt a győzelem ebben a meccsben. És talán azt is, többet hibázott, mint amit ő (a mieink egyik kiemelkedő klasszisaként) elvárna magától. A pontszerzés tizenhárom eladott labdával nem jöhet össze. És nyilván az sem segített, hogy a román bírók egy-egy ítélettel azért meg-megtolták a spanyolokat.

A büdösbogár Dujsebajev

„Büszke vagyok, de egy kis dühöt is érzek – mondta Császár Gábor, aki sérült, de már jobb formát mutatott. – Nem a bírókra akarok fogni semmit. Nem tetszett, hogy a végén a kis Dujsebajev összerántott magát, és egy kis büdösbogár, aztán azt is lefújták . A csehek elleni lesz a sorsdöntő meccs, ezt tudtuk előre, de jobb lenne a szájíz, ha itt nyertünk volna.”

Kár érte, valóban, de azért nagyon jó volt nézni ezt a csapatot.

Fotó: Cro2018.ehf-euro.com