Százezren a stadionban: Amikor Puskásék huszonöt perc alatt lefutballozták Skóciát (videóval)
Kedden játszik felkészülési meccset Skócia ellen a múlt pénteken sokadszor is leszerepelt magyar labdarúgó-válogatott. Nem mi vagyunk az esélyesek, még akkor sem, ha a skótoké sem világverő együttes. Régen máshogy volt, 1955-ben emlékezetes mérkőzést játszott a két csapat, Puskásék végül 3–1-re győztek százezer néző előtt a Népstadionban.
Jó formában érkezett a Magyar Népköztársaságba 1955 tavaszán a skót válogatott, amely Jugoszláviában döntetlent (2–2) játszott, Ausztriában pedig fölényes győzelmet aratott (4–1). Ettől függetlenül természetesen az Aranycsapat volt a mérkőzés esélyese, főleg az először megtelt (ez százezer embert jelentett) Népstadionban.
A mieink a Danka Imre-Buzánszky Jenő, Várhidi Pál, Lantos Mihály-Bozsik József, Szojka Ferenc-Sándor Károly-Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Fenyvesi Máté kezdő-tizeneggyel álltak ki.
Idézzük fel a korabeli Népsport tudósítását:
„Már az előmérkőzésen megtelik a Népstadion minden férőhelye, noha az esőfelhők sűrűn tornyosulnak a stadion fölé és esni is kezd – írta a sportnapilap. – A szurkolók egy része a lelátók alatti folyosókra húzódik. Mindkét csapat korán a pályára érkezik. A játékosok helyet foglalnak a pálya szélén lévő kispadon és látható érdeklődéssel figyelik az előmérkőzést. A magyar csapat tagjai a II. félidő elején vonulnak az öltözőbe. Nyugodtan kezdenek a készülődéshez. Elbizakodottság azonban nincs, mert igen kemény, jó játékosoknak tartják a skótokat.”
Skócia kétségtelenül kemény ellenfélnek bizonyult, a szünet előtt egyértelműen csalódást okozott a közönségnek a válogatott.
„Ebben az időben bizony döcögött az ötösfogat
– írta a Képes Sport a Puskás, Hidegkúti, Sándor, Fenyvesi, Kocsis támadósorról. –
Puskás és Hidegkúti lassú volt. Sándor tiszta helyzetben is ellenfélhez passzolt. Fenyvesit könnyen elnyomták, Kocsis is csak technikai bravúrjaival tündökölt. A hátsó vonalak állták a sarat, de a félidő végén ők is >csuklanak
A skótok szereztek tehát vezetést, de a második félidőben elég volt huszonöt perc a fordításhoz. A magyar válogatott olyan futballt mutatott, aminek ekkoriban kevesen tudtak ellenállni.
„Huszonöt percen keresztül olyan játékot mutatott a magyar csapat, amilyennel már annyiszor elkápráztatta a nézőket szerte az egész világon. El alatt az idő alatt három, remekbeszabott góllal be is biztosította a győzelmet.
A 3:l-es vezetés után érthetően csökkent az iram. Lefékezésünket a skótok ki is használták. Még egy fergeteges támadással ők is megpróbálták a helyzetet megváltoztatni vagy legalább is szépíteni. Egy sikertelenül végződött tizenegyesen és egy kapufán kívül azonban többre már nem tellett erejükből.”
Százezer ember éltette a csapatot. „A mérkőzés végén tombolt a közönség. Ünnepelte pompás győzelmünket, nagyszerűen küzdő kitűnő ellenfelünket, valamint a szigorú, de igazságos játékvezetőt.
Egyszerre mindenkinek minden tetszett. Elfelejtették már a gyengébb első félidőt, sőt már azt sem vette észre senki, hogy az eső állandóan esik. A győzelem mindent megszépítő hangulatában egyesek már éppen eszményi labdarúgó időről beszéltek.”
Rég volt.
Fotó: Fortepan.hu
