Válság, vagy túl magasra helyeztük a lécet? Érem nélkül zárta a világbajnokságot a cselgáncs-csapat
Egy aranyat, két ezüstöt és egy bronzot nyert a magyar cselgáncs csapat. Nem most, hanem 1992-ben, a barcelonai olimpián. Ehhez képest bántó, hogy mindössze egy ötödik hely jött össze a mostani világbajnokságon. A szövetség elnöke nyáron még azt nyilatkozta, hogy Tokióban szeretnék megismételni vagy megközelíteni a barcelonai sikereket, de ettől most nagyon távol vagyunk.
Amikor Kovács Antal 1992-ben megnyerte az olimpiát, valószínűleg senki sem gondolt arra, hogy az elkövetkező közel harminc évben nem ünnepelhetünk újabb magyar cselgáncsaranyat. Pedig így történt. A magyarok Barcelonában talán túlságosan magasra tették a lécet, az a csapat elképesztően sikeres volt: Kovács felejthetetlen győzelme mellett Csák József és Hajtós Bertalan ezüstérmet szerzett, míg Csősz Imre egy bronzérmet hozhatott haza.
Ehhez képest Rióban, 2016-ban már kisebb csalódásnak számított, hogy egyetlen magyar sem állhatott a dobogóra.
Ez olimpián utoljára Londonban, 2012-ben történt meg, akkor Ungvári Miklós ezüst-, Csernoviczki Éva bronzérmet nyert.
Mindketten tagjai voltak annak a csapatnak, amely Bakuban a világbajnoki érmekért, pontszerző helyekért és leginkább az olimpiai kvalifikációért lépett a tatamira. A harminchét esztendős Ungvári – aki augusztusban megnyerte a budapesti Grand Prix-t – első két meccsét megnyerte, de aztán a koszovói Akil Gjakova egy roppant csúnya meccsen legyőzte. A passzív magyar klasszist végül harmadik figyelmeztetéssel léptették le.
„A három közül a leggyengébb ellenfél volt a koszovói, de egyszerűen nem voltam ott fejben, ezért is léptem ki kétszer – mondta önkritikusan a vereség után. – Nem tudtam betartani a taktikai utasítást, kitologatott a szőnyegről, ez kicsit meg is tört, oda kellett volna vágni és kész. A végén térdre vágtam magam, hát sajnos ennyi volt ebben.” Csernoviczki a nyolcaddöntőben esett ki, de talán felesleges éppen őket kiemelni, mert Tóth Krisztián kivételével a többiek sem teljesítettek sokkal jobban ezen a tornán.
Tizenhat cselgáncsozónk közül egyedül Tóth végzett pontszerző helyen, ő éremért dzsúdózott, de végül az ötödik lett.
Egyetlen ötödik hely – sovány teljesítmény, mondhatnánk a barcelonai eredményeken merengve, de világos, hogy az egy egyszeri, példátlanul sikeres torna volt, és valószínűleg megismételhetetlen. Nem ahhoz kell most már mérni ezt a magyar szereplést. A tavalyi budapesti világbajnokságon három ötödik hely jött össze (Tóth mellett Bor Barna és Csoknyai László szerzett pontot), így az érem akkor is elmaradt. Akkor és most is ez volt a célkitűzés: Nagy András szakágvezető egy éremre számított, kettőnek pedig nagyon örült volna a világbajnokság előtt. Innen nézve nyilván csalódás ez az egyetlen ötödik hely.
Azt is tudjuk, hogy hihetetlenül széles és erős a mezőny, össze sem lehet hasonlítani a barcelonaival.
Sorsolás, bíráskodás, pillanatnyi forma – soktényezős sportág ez is, ennek is köszönhető, hogy a nyári budapesti Grand Prix még a sikerekről szólt. Ungvári és Tóth aranyat, Karakas Hedvig és Szabó Frigyes pedig bronzérmet nyert, nem véletlen, hogy a szövetség elnöke, Tóth László is bizakodva nyilatkozott.
A 2020-as, tokiói olimpiáról beszélve Barcelonára is kitért: „Nagy vágyam az, hogy megközelítsük vagy megismételjük a négy érmet hozó barcelonai olimpiát, és amint Kovács Antalnak, a szövetség alelnökének mondtam, én már csak azért dolgozom, hogy ne maradjon ő egyedül olimpiai bajnok” – mondta.
A mostani vb után ez inkább csak álomnak tűnik.
Fotó: MTI/EPA
