Pesti Srácok

Jobb kezét gránát vitte el, így ballal is a világ legjobbja lett – Takács Károly elképesztő története

Jobb kezét gránát vitte el, így ballal is a világ legjobbja lett – Takács Károly elképesztő története

„Ami nem öl meg, az megerősít" - írta Nietsche, és akár Takács Károlyra is gondolhatott volna közben. A szerény sorból származó sportlövő hiába volt a világ akkori egyik legjobbja, tiszthelyettesként nem indulhatott el a berlini olimpián. Nem sokkal később a magyar sportvezetés is változtatott az ódivatú szabályokon, így végre bekerült a válogatottba, de ekkor egy balesetben elveszítette lövőkezét. Ezután csak Horthy engedélyével maradhatott katona, de meghálálta a sorsnak a lehetőséget. Hihetetlen kitartással és edzésmunkával bal kézzel is a legjobbá vált, előbb magyar bajnok, majd világbajnok lett, hogy a háború után egymás után kétszer is győzzön az olimpián. „Nem akartam alulmaradni a sorssal szemben és végül is sikerült győznöm” – sportlegendánk felemelő története (1. rész.)

Apai nagyapám – aki fiatal tüzérként harcolt a második világháborúban – gyakran emlegette nekem Takács Károlyt a kitartás mintaképeként. Így már gyerekkoromban sokat hallottam legendás sportolónkról, aki azután nyert két olimpiai bajnokságot, hogy jobbkezét elveszítette. Ballal még jobb lett. Takács többször megharcolt a sorssal, már a Horthy-rendszerben is meg kellett küzdenie a régimódi, vaskalapos szabályokkal, aztán jött a tragikus sérülés, majd a második világháború, s végül a kommunista diktatúra. „Nem akartam alulmaradni a sorssal szemben és végül is sikerült győznöm” – mondta még 1943-ban, hosszú évekkel olimpiai győzelmei előtt, de már csodálatos visszatérése után.

Takács Ferenc / Fotó: Arcanum.hu
PestiSracok facebook image

Ócska pisztolyával nyerte meg a versenyeket

Takács Károly 1910. január 21-én született Budapesten, szülei szerény körülmények között nevelték, és, hogy jobb, kiszámíthatóbb élete legyen, már 14 évesen beadták a jutasi Honvéd Altisztképző és Nevelő Intézetbe. Néhány évvel később hivatásos katona lett, így tudott hű maradni szerelméhez, a lövészethez. „Már gyermekkoromban a pisztoly volt legkedvesebb játékszerem – mesélte 1942-ben a Képes Sportnak. –

Sajnos, az intézetben pisztolylövés nem volt s erről a legkedvesebb álmomról egyenlőre még le kellett mondanom. De nem kellett sokáig várnom. Tizennyolc éves koromban kikerültem a csapathoz, ahol egyre több alkalmam nyilt a magam képzésére és az ottani céllövőélet fellendítésére. Az eredmény nem is maradt e1. Rövidesen megnyertem a dandár hadipuska bajnokságot, majd hadipisztolyban is a dandár legjobb céllövője lettem. A MOVE országos bajnokság jelentette számomra 1931-ben az első nagy versenyt és egy év komoly munkája meg is hozta az eredményt. Saját >Fég

Bár külön nem említette ebben a riportban, de Fég pisztolya avítt, ócska fegyvernek számított azokhoz képest, amelyekkel a többiek küzdöttek. Takács Károly „egyszerű” származása miatt is komoly hátrányból indult, csak akaraterejének és kitartásának köszönheti, hogy sikerült bizonyítania a tisztek között.

Tiszthelyettesként fel sem vették a lövészegyesületekbe

A fiatal sportoló-katona több sportban is kipróbálta magát, de a lövészet volt a mindene, hihetetlen tehetséges volt, egymás után nyerte a céllövő bajnokságokat, egy olyan sportágban jeleskedve, amely hagyományosan a tisztek terepe volt, és ez Horthy Magyarországán még a huszadik század első felében is így maradt. „1933-ban ugyancsak régi pisztolyommal 499 ponttal második helyen végeztem az országos bajnokságban. Egy év múlva a honvéd központi testnevelő intézet hallgatója lettem s bizony csak néha tudtam időt szakítani az edzésre és versenyzésre. Minthogy pedig tiszthelyettes nem lehetett polgári lövészegyesület tagja, egyenlőre nem nyílt módom, hogy a pisztolylövéssel foglalkozzam” – mondta a fent már idézett riportban.

Tiszthelyettesként ráadásul kiemelkedő tudása ellenére sem indulhatott el a berlini olimpián – az csak a tisztek számára volt lehetséges... Őrmesterként itthon maradt, így olyan svéd és német altisztek (!) győztek, akiknél ő rendre jobb eredményeket ért el. Berlin után aztán itthon is belátták, hogy mekkora ostobaság ez a szabály (is), így Takács hosszú idő után végre bekerült a válogatott keretbe.

Végre bekerült a válogatottba, de jött a baleset

„Háromévi hallgatás után, háromhónapos edzéssel, mégis bekerültem a helsinki világbajnokságra tervezett válogatott keretbe, tartalékként! – mondta már 1954-ben, szintén a Képes Sportnak. – 1938 áprilisában gyorstüzelő pisztolyommal a 15 főből álló, volt berlini olimpiai keretet legyőztem! És a még ez évben rendezett versenyeken is jól szerepeltem...

Felfogni is nehéz egy ilyen tragédiát, az egy dolog, hogy sportpályafutásáról minden józan számítás szerint lemondhatott, de a baleset után leszerelés várt rá. Egy egyszerűbb, gyengébb jellemet összetört volna az a hatalmas pofon, őt megerősítette. Hogyan is írta Nietsche? „Ami nem öl meg, az megerősít."

Bokáig állt a töltényhüvelyekben

„Az a kéz, amely a pisztolyt olyan szilárdan fogta, nem volt többé – írta itt olvasható tanulmányában Takács Ferenc. – A részvétnyilvánítók mindegyike meggyőződéssel hitte, hogy örökre vége céllövő karrierjének. Ő azonban nem adta fel.

„Takács Károly ht. őrmesternek a tényleges szolgálatban kivételes kegyelemből való meghagyását engedélyezem. Horthy.” – írta a kormányzó, és képzelhetjük, hogy mit érzett hősünk akkor, amikor elolvasta ezeket a sorokat. A törvény szerint – mint „fogyatékost” – le kellett volna szerelni, de így mégis folytatta.

Pisztoly-lövészet a Ludovikán (1937) / Fotó: Fortepan.hu
Pisztoly-lövészet a Ludovikán (1937) / Fotó: Fortepan.hu

Már egy évvel később sikerült győznie

„Mindenki azt hitte, örökre végeszakadt versenyző pályafutásomnak, én azonban már a szerencsétlenség pillanatában elhatároztam, hogy ezentúl balkézbe veszem a pisztolyt – emlékezett vissza a balesetre és a folytatásra a Képes Sport már idézett 1942-es riportjában. –

Külön érdekessége volt ennek a versenynek, hogy azon céllövő pisztolyban balkézzel 523 pontot értem el, míg a legjobb jobbkezes eredményem csak 521 pont volt. Még ebben az évben sikerrel szerepeltem a luzerni világbajnokságon hiszen világbajnok lett - MG> s azóta is csak növekedtek eredményeim: 1940-ben tíz, 1941-ben tizenkettő, 1942-ben tizennyolc versenyt nyertem. Nem mondhatok mást mint azt, hogy 1943-ban minden versenyen szeretném megszerezni az elsőséget.”

Egészen elképesztő, hogy Takács Károly már 1939-ben megnyerte az országos bajnokságot, majd világbajnok lett a magyar csapattal ötalakos gyorspisztolyban! Ő is – ahogyan annyian – már az 1940-es olimpiára készült, de az elmaradt. Közbeszólt a sors (ismét) és a háború – Takács fronttisztként szolgált, majd 1945-ben amerikai fogságba került.

„A háború vége felé Németországban amerikai hadifogságba került Takács, de amint hazatérhetett, azonnal kereste a lehetőséget az edzésre – írta Takács Ferenc. –

A honvédségi versenyeken kívül sorra nyerte az országos bajnokságokat és egyre nagyobb terveket dédelgetett a jövőt illetően. 1947-ben a Partizán SE színeiben szerezte meg az önműködő sportpisztoly olimpiai rendszerű 60 lövéses versenyszám első országos bajnoki címét. 1948-tól a Budapesti Honvédban versenyzett, majd a híres sportszázad tagjaként készült az 1948-as londoni olimpiára."

Folytatom.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.