Pesti Srácok

A kezünkben volt a győzelem, de elvesztettük a meccsvégi drámát Norvégia ellen

A kezünkben volt a győzelem, de elvesztettük a meccsvégi drámát Norvégia ellen

Előzetesen tarthattunk a Norvégia elleni csoportmeccsünktől, hiszen az elmúlt közös meccseink eredményei nem mellettünk szóltak. Amióta ez az északi ország is megérkezett a világ legjobbjai közé az elmúlt hét-nyolc évben, azóta nagyon komoly játékerőt képvisel. Ezt legutóbb a házigazda franciák sima legyőzésével jelezték. A magyar válogatott viszont végig kiválóan játszva, a meccs nagyobb részében vezetett az esélyesebb északiak ellen, a legvégén pedig a kezünkben volt a győzelem is, de nem tudtunk élni vele, és a norvégok nyerték a meccsvégi drámát.

A skandináv csapatok által játszott, gyilkos lerohanásokra épülő stílus annyira hatékony, hogy mindenki ismeri, tudja, hogy ez következik, mégis nagyon sokaknak nincs rá ellenszerük. Ezzel a játékkal szemben hihetetlen fegyelemmel kell fellépni, kihagyás nélkül, és közben az ellenfélnek kiválóan kell megvalósítania a saját játékát is. Az argentinok szép nagy különbségű, ám kissé hektikus legyőzéséből érkező magyar csapat csúcsra járatta ezt a fegyelmet, mindösszesen négy gyors indítást tudtak végrehajtani a norvégok az első félidőben, amiből kettőt lőttek be, Palasics Kristóf szenzációs védéseinek köszönhetően. 45 százalékkal védett a magyar kapus, kulcspillanatokban fogott ziccereket, és több átlövést is hatástalanított, igaz, a norvég kapus védési hatékonysága sem volt gyenge. A magyar felállt védelem is jól muzsikált, rá tudtuk kényszeríteni a saját játékunkat a norvégokra.

Szita Zoltán góljaival tartottuk a lépést az elején, majd Bánhidi beállós góljával előbb újra egyenlítettünk, majd Bóka találatával először vettük át a vezetést a 7. percben (4:3). A norvégok ezt perceken belül kétgólos saját előnyükre fordították át, ám onnan megint a mi időszakunk következett. Imre Bence lerohanásával, majd Ilics betörésével 7:7-re zárkóztunk fel, majd egy újabb palasics védés után Bánhidi újabb beállós góljával már itt volt az előny. Bodó góljával már mi őrizgettük az egygólos előnyünket, sőt, Bánhidi újabb remek bejátszást kapott Ilicstől, és ezzel már kettő volt ide (10:8). Remekül játszottunk, Bodó növelte háromra a különbséget, ám ekkor kicsit elakadtunk támadásban, több technikai hiba után a norvégok jöhettek, és ők be is lőtték a helyzeteiket. 11:11-nél egyenlített az ellenfél, aztán Imre Bence értékesített egy lecsorgó labdát, majd Fazekas Gergő szerzett ügyes gólt átlövésből. Palasics védései előtte és utána biztosították, hogy kétgólos előnnyel mehessünk a szünetre.

Palasics sorjázta a kiváló védéseket az első félidőben, a másodikban viszont elmaradtak a magyar kapusbravúrok (fotó: MTI/Illyés Tibor)
PestiSracok facebook image

Imre Bence szép elfutásából szerzett gól biztosította az álomszerű kezdést, ám ezután a norvég kapus is magára talált, rendszeresen útját állta a mieink lövéseinek. Eközben csapattársai elöl sikeresek voltak, így egyenlíteni tudott Norvégia (14:14). Fej-fej mellett mentek innen a csapatok, Bodó, Imre Bence büntetőből, majd Bóka volt eredményes a részünkről. Lékai zseniális passzal kínálta meg Bánhidit a darálóban, amit értékesített a beállónk, hiába lógtak rajta fokozott figyelemmel a norvég védők. Beállónkat ezután a nyakánál fogva szedték le, a megítélt hétméteresből Imre Bence 19:17-re módosította az állást. Norvég szépítés után megismételték Bánhidi eltüntetését, Imre pedig megint büntetett. A Sipos kimaradó ziccere utáni lerohanásból tudtak újra egyenlíteni az északiak, de Bodó gyorsan visszaállította a világ rendjét. Az ő góljaival tartottuk ekkor az egygólos előnyt, ám egy kétperces kiállítás miatt megtorpantunk, és az 57. percre a norvégok szereztek vezetést. Bánhidi egalizált, ám másfél perccel a vége előtt, egygólos hátrányban ziccert rontott, de egy lopott labda után Lékai egyenlített az utolsó perc elején.

Bodó volt az egyik legjobbunk, a végén az ő góljai tartottak meccsben minket (fotó: MTI/Illyés Tibor)

Aztán jött a tragédia: a norvégok támadtak az utolsó fél percben, elloptuk a labdát, Imre Bence egyedül mehetett ziccerben a győztes gólért, de a norvég kapus nyolc másodperccel a vége előtt védett, a számára pont jól pattanó labdából indított, és az utolsó pillanatban beverték a norvégok a győztes góljukat egy lerohanásból. A második félidőben elmaradtak a magyar kapusbravúrok, míg a norvég hálóőr nagyon összeszedte magát, és végül ezen ment el hajszálnyival a meccs. A magyar csapat nem érdemelt vereséget, végig élesek voltunk, megdolgoztunk a győzelemért, kár, hogy nem sikerült.

MAGYARORSZÁG–NORVÉGIA 25:26 (13:11)

magyar gólszerzők: Bodó, Imre és Bánhidi 6-6, Bóka, Szita 2-2, Fazekas, Ilics és Lékai 1-1

Ajánljuk még

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)