Pesti Srácok

Újabb gyenge játékkal elbukta a pólócsapat a bronzmeccset is

Újabb gyenge játékkal elbukta a pólócsapat a bronzmeccset is

Eddig egyetlen alkalmat leszámítva mindig legyőztük az amerikaiakat vízilabdában, ha olimpián találkoztunk, most újra ezt kellett volna megtenni a bronzéremért. Az olimpia túlnyomó részében kilátástalan támadójátékot produkáló magyar válogatott ezen a meccsen is hozta a Párizsban megszokott szintet, a kínszenvedést az elvileg egyértelműen gyengébb amerikai csapat ellen. Amikor néha-néha felcsillant valami támadásban, akkor az addig magabiztos védekezés ingott meg. Az ismét elrontott meccs végén a siralmas büntetőpárbaj nemcsak egyszerű lezárása, de jelképe is volt a csapatunk olimpiai szereplésének.

Hamar vezetést szereztek az amerikaiak, amit Zalánki egyenlített ki, miután nagyon szépen megtalálta a labdányi rést a blokkban tornyosuló kezek között, és a hálóba pattintott a vízről. Az előnyhöz viszont ragaszkodott az ellenfél, Dodd rosszkézoldalon szinte a kapufától bombázott éles szögből, Vogel védett, de a kipattanó az amerikaié lett, és másodjára bebújtatta a kapusunk mellett a labdát (1:2). Jó néhány támadást elpuskáztunk a továbbiakban, lassúnak, álmosnak hatott a támadójátékunk, a védelem viszont szokás szerint jól muzsikált, Vogellel az élen. A negyed végén, centerkiállítás után Varga Dénes vágta be kapásból a Zalánkitól kapott labdát. A negyed utolsó másodpercében Hallock érkezett a kapu torkában a kapusunkat is átemelő beadásra, és két bekkünk között kinyúlva bepofozta a labdát.

Az első támadásunkból egymás után négyszer lőhettünk kapura, mert mindig visszapattant hozzánk a labda, ám Weinberg, az amerikai kapus mindent védett. Jól is védekeztek az amerikaiak, ám mi is túl sokáig tartogattuk a labdát, addig ment a lóbálás, amíg a védelem rendesen rá tudott készülni a lövésre, így a hatékonyságunk gyenge volt. Cupido unta el a tétlenkedést a másik oldalon, gyors labdajáratás végén gyors emberelőnyös góllal előzte meg, hogy rendesen felálljunk a védelemben; először vezettek kettővel az amerikaiak (2:4). Amikor néha-néha a rengeteg vacakolás helyett mertek lőni a mieink a megfelelő időben, akkor persze azért kiderült, hogy tudnak, Manhercz akciógóljával zárkóztunk fel egy gólra. Zalánkit elsüllyesztették megúszás közben, így ötméterest kaptunk, amelyet Varga Dénes a párizsi szokásainkhoz igazodva kihagyott: a felső lécre bombázta.

Varga Dénes maradt üresen emberelőnyben, szépen mozdult be, és a vízből kiemelkedve kapásból a hálóba lőtte a bejátszást, majd Vigvári pattintott a hálóba kapásoldalról – a játék képe alapján hihetetlen, de újra vezettünk (5:4). Feléledtek az amerikaiak is, Hallock oktatott centerből egy csavargóllal, háttal a kapunak. Manhercz gondosan kivárta éles szögből a rossz ütemet a lövésre, és a kapusba tunkolta, a másik oldalon viszont Irving lőtt váratlan húzással, jó messziről a kapunkba – megint átfordult a meccs, újra ott volt az előny (5:6). A negyed végén nagy nehezen, kapufával kivédekeztünk egy emberhátrányt, majd az utolsó pillanatokban Weinberg kimozdult a labdára, ezután kapott passzt Jansik rosszkézoldalon, de az amerikai kapus visszaért mire körülményesen megfordult a mi játékosunk, úgyhogy belepüfölte Weinbergbe.

PestiSracok facebook image
Angyal Dániel gólöröme. Ez a mentalitás csak pillanatokra látszott az olimpia alatt a csapaton. Ehhez képest a 4. hely tulajdonképpen bravúr. (fotó: MTI/Kovács Tamás)

A negyedik negyed végre egy szép megmozdulással kezdődött, Nagy Ádám beijesztett a lövéssel, majd szépen átemelte az előtte tornyosuló két bekket és a kapust is, a labda pedig a hosszú sarokba hullott. Egy pillanatra Zalánki is félretette most a tökölődést, miután emberfórt kaptunk, és gyorsan bevarrta (7:6). Mintha kicsit fellobbant volna a tűz a csapatban az olimpia zárónegyedére, Zalánki középre játszása után közvetlen közelről Angyal lőtt gólt, és majd' felrobbant utána az ünneplés közben. Az ilyeneket látva sajnálhattuk, hogy nem tudott a csapat az egyenes kieséses szakaszban végig ilyen hőfokon izzani, mert akkor ma jó eséllyel az aranyért játszanánk. Bowen lövése nagy szerencsével vánszorgott át valahol Vogel mellett-alatt, ezzel jöttek vissza egyre az amerikaiak (8:7). A támadásunk viszont mindig azokban az időszakokban csődölt be, amikor támadásban valami remény felcsillant, így hamar egyenlített az amerikai csapat. Varga Dénes kétszer is rafkós bejátszásra helyezkedett a hátralévő időben, de mindkétszer kicsúszott a kezéből a labda, de legalább gólt se kaptunk, így megint büntetők következtek.

Bár ne jöttek volna, Varga Dénes, Vigvári és Jansik is kihagyta a mieinket, az amerikaiak viszont nem hibáztak, és behúzták a bronzérmet – megérdemelten. Az olimpia utolsó hat büntetőjéből nullát lőttek be a magyar játékosok.

MAGYARORSZÁG–USA 8:8 (2:3, 1:1, 2:2, 3:2) – büntetőkkel 0:3

magyar gólszerzők: Zalánki és Varga D. 2-2, Angyal, Manhercz, Nagy Á. és Vigvári 1-1

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.