Újabb gyenge játékkal elbukta a pólócsapat a bronzmeccset is
Eddig egyetlen alkalmat leszámítva mindig legyőztük az amerikaiakat vízilabdában, ha olimpián találkoztunk, most újra ezt kellett volna megtenni a bronzéremért. Az olimpia túlnyomó részében kilátástalan támadójátékot produkáló magyar válogatott ezen a meccsen is hozta a Párizsban megszokott szintet, a kínszenvedést az elvileg egyértelműen gyengébb amerikai csapat ellen. Amikor néha-néha felcsillant valami támadásban, akkor az addig magabiztos védekezés ingott meg. Az ismét elrontott meccs végén a siralmas büntetőpárbaj nemcsak egyszerű lezárása, de jelképe is volt a csapatunk olimpiai szereplésének.
Hamar vezetést szereztek az amerikaiak, amit Zalánki egyenlített ki, miután nagyon szépen megtalálta a labdányi rést a blokkban tornyosuló kezek között, és a hálóba pattintott a vízről. Az előnyhöz viszont ragaszkodott az ellenfél, Dodd rosszkézoldalon szinte a kapufától bombázott éles szögből, Vogel védett, de a kipattanó az amerikaié lett, és másodjára bebújtatta a kapusunk mellett a labdát (1:2). Jó néhány támadást elpuskáztunk a továbbiakban, lassúnak, álmosnak hatott a támadójátékunk, a védelem viszont szokás szerint jól muzsikált, Vogellel az élen. A negyed végén, centerkiállítás után Varga Dénes vágta be kapásból a Zalánkitól kapott labdát. A negyed utolsó másodpercében Hallock érkezett a kapu torkában a kapusunkat is átemelő beadásra, és két bekkünk között kinyúlva bepofozta a labdát.
Az első támadásunkból egymás után négyszer lőhettünk kapura, mert mindig visszapattant hozzánk a labda, ám Weinberg, az amerikai kapus mindent védett. Jól is védekeztek az amerikaiak, ám mi is túl sokáig tartogattuk a labdát, addig ment a lóbálás, amíg a védelem rendesen rá tudott készülni a lövésre, így a hatékonyságunk gyenge volt. Cupido unta el a tétlenkedést a másik oldalon, gyors labdajáratás végén gyors emberelőnyös góllal előzte meg, hogy rendesen felálljunk a védelemben; először vezettek kettővel az amerikaiak (2:4). Amikor néha-néha a rengeteg vacakolás helyett mertek lőni a mieink a megfelelő időben, akkor persze azért kiderült, hogy tudnak, Manhercz akciógóljával zárkóztunk fel egy gólra. Zalánkit elsüllyesztették megúszás közben, így ötméterest kaptunk, amelyet Varga Dénes a párizsi szokásainkhoz igazodva kihagyott: a felső lécre bombázta.
Varga Dénes maradt üresen emberelőnyben, szépen mozdult be, és a vízből kiemelkedve kapásból a hálóba lőtte a bejátszást, majd Vigvári pattintott a hálóba kapásoldalról – a játék képe alapján hihetetlen, de újra vezettünk (5:4). Feléledtek az amerikaiak is, Hallock oktatott centerből egy csavargóllal, háttal a kapunak. Manhercz gondosan kivárta éles szögből a rossz ütemet a lövésre, és a kapusba tunkolta, a másik oldalon viszont Irving lőtt váratlan húzással, jó messziről a kapunkba – megint átfordult a meccs, újra ott volt az előny (5:6). A negyed végén nagy nehezen, kapufával kivédekeztünk egy emberhátrányt, majd az utolsó pillanatokban Weinberg kimozdult a labdára, ezután kapott passzt Jansik rosszkézoldalon, de az amerikai kapus visszaért mire körülményesen megfordult a mi játékosunk, úgyhogy belepüfölte Weinbergbe.
A negyedik negyed végre egy szép megmozdulással kezdődött, Nagy Ádám beijesztett a lövéssel, majd szépen átemelte az előtte tornyosuló két bekket és a kapust is, a labda pedig a hosszú sarokba hullott. Egy pillanatra Zalánki is félretette most a tökölődést, miután emberfórt kaptunk, és gyorsan bevarrta (7:6). Mintha kicsit fellobbant volna a tűz a csapatban az olimpia zárónegyedére, Zalánki középre játszása után közvetlen közelről Angyal lőtt gólt, és majd' felrobbant utána az ünneplés közben. Az ilyeneket látva sajnálhattuk, hogy nem tudott a csapat az egyenes kieséses szakaszban végig ilyen hőfokon izzani, mert akkor ma jó eséllyel az aranyért játszanánk. Bowen lövése nagy szerencsével vánszorgott át valahol Vogel mellett-alatt, ezzel jöttek vissza egyre az amerikaiak (8:7). A támadásunk viszont mindig azokban az időszakokban csődölt be, amikor támadásban valami remény felcsillant, így hamar egyenlített az amerikai csapat. Varga Dénes kétszer is rafkós bejátszásra helyezkedett a hátralévő időben, de mindkétszer kicsúszott a kezéből a labda, de legalább gólt se kaptunk, így megint büntetők következtek.
Bár ne jöttek volna, Varga Dénes, Vigvári és Jansik is kihagyta a mieinket, az amerikaiak viszont nem hibáztak, és behúzták a bronzérmet – megérdemelten. Az olimpia utolsó hat büntetőjéből nullát lőttek be a magyar játékosok.
MAGYARORSZÁG–USA 8:8 (2:3, 1:1, 2:2, 3:2) – büntetőkkel 0:3
magyar gólszerzők: Zalánki és Varga D. 2-2, Angyal, Manhercz, Nagy Á. és Vigvári 1-1
