Győzelmünkkel él az Európa-bajnoki remény, irány Wales!
Nehezen, de hozta a kötelezőt a magyar labdarúgó-válogatott, és legyőzte Azerbajdzsánt tizenötezer magyar fiatal előtt. Így él még a remény az Európa-bajnoki kijutásra: az utolsó fordulóban Walesbe utazik a válogatott.
A győztes találatot a tizedik percben Korhut Mihály (b) szerezte egy huszonnyolc méteres bombagóllal. A magyarok hetedik mérkőzésükön is megőrizték hibátlan mérlegüket az azeriekkel szemben, de most először csak minimális különbséggel győztek. Marco Rossi együttese sikerével két ponttal megelőzte Szlovákiát, amely azonban egy meccsel kevesebbet játszott, de ha novemberben nem nyer a világbajnoki ezüstérmes Horvátország vendégeként, akkor a magyarok úgy léphetnek pályára a zárókörben Wales otthonában, hogy győzelemmel kijutnak a részben budapesti rendezésű Eb-re.
A magyar válogatott az első perctől másik arcát mutatta, mint három napja Splitben: sokkal lendületesebben és bátrabban játszott, az állandó letámadással gyakran megzavarta az azeri játékosokat. Sorra futottak a hazai akciók, amelyeket sikerült is befejezni: előbb Szoboszlai, majd Sallai próbálkozott, de ezek még elkerülték a kaput. Nem úgy, mint Korhut bombája, aki így először talált be címeres mezben. A vezető gól után sem vett vissza Marco Rossi szövetségi kapitány legénysége, állandó nyomás alatt tartotta a vendégeket a letámadással, az azeriek így csak elvétve jutottak át a félpályán. A játékrész derekán valamelyest visszavett a tempóból a magyar csapat, amely így is irányította a játékot, mezőnyben mégis kiegyenlítettebbé vált a küzdelem. Helyzete ebben a periódusban is csak a magyaroknak volt, azonban Sallai ziccerben ismét célt tévesztett. A szünet előtti percekben is a magyarok akarata érvényesült. Sallai végig nagyon aktívan futballozott, de a befejezéseknél kissé pontatlan volt, harmadjára legalább már eltalálta a kaput, igaz, épp a kapus kezébe lőtt nagy helyzetben, ezt követően pedig a bal oldalon a teljes azeri védelmet megbolondította, viszont ekkor a centerezése nem sikerült, igaz, nem is érkezett bent társa.
A tizenötezer gyerek ha szervezetten nem is szurkolt, de állandó hangzavart keltett síppal, dobbal, dudával, trombitával, így a dél-afrikai világbajnokságon tapasztalt – vuvuzelákat idéző – hangulatot teremtett. Az első, kórusban kiabált rigmusra, a ria-ria-Hungáriára harmincöt percet kellett várni. A folytatásban felszólításra az azeri kürtök használatát felváltotta a ria-ria-Hungária, a meccs képében viszont nem állt be jelentős változás: továbbra is a magyarok birtokolták többet a labdát, a második félidő első perceiben viszont kevésbé voltak veszélyesek, egyedül Szoboszlai szabadrúgása jelentett kivételt. A hazaiak letámadása továbbra is jól működött, gyakran sikerült zavarba hozni az azeri játékosokat, akik így hamar eladták a labdákat. Az idő múlásával voltak ígéretes támadások, az előnyt ugyanakkor nem sikerült növelni. A hatvanadik perc után aztán fáradni látszott a magyar csapat, amelyen a későbbi cserék sem segítettek: egyedül Korhut újabb távoli lövése okozott felhördülést. Egyre erőtlenebbek voltak a támadások, de az ellenfél sem tudott újítani, így nem fenyegette veszély a hazai vezetést. A hosszabbításban azonban mindenkiben megállt az ütő egy pillanatra, mert Azerbajdzsán betalált, de a játékvezető végül kezezés miatt érvénytelenítette a találatot, pedig a vendégjátékos a testével sodorta a kapuba a labdát. A sorsdöntő bírói tévedés ellenére a magyar válogatott összességében megérdemelten tartotta otthon a három pontot, végig fölényben futballozott, még ha a végén szerencséje is volt.
Forrás: MTI/PS; Fotó: MTI/Czagány Balázs
