Kit érdekel a német–francia? Wales Portugália ellen írhat futballtörténelmet
Gareth Bale vagy Cristiano Ronaldo? Nehéz kérdés. Robson-Kanu vagy Pepe? Máris egyszerűbb. Következik az 'előrehozott döntőt' megelőző elődöntő: Wales Portugália ellen (21 ó) írhatja tovább futballtörténelmét.
„Milyen volt a főpróba? Fos. És ha összeáll a darab, milyen lesz? Akkor lehet szar is.” Nagyjából ezzel a feltehetően pontatlanul idézett Hofi Géza idézettel lehetne leírni a Németország–Olaszország meccsel kapcsolatos élményeinket. Hiába próbálják megmagyarázni a taktikusok, hogy az olasz–német negyeddöntő igenis jó, élvezhető volt, ha másra emlékszünk. Az első félidő egészen botrányosra sikerült, de a második is csak azután pörgött fel, hogy a németek egy megpattanó beadás után vezetést szereztek, amit kiegyenlítettek a Boateng ’sáncolását’ követően tizenegyeshez jutott olaszok. A maradék időt – a harminc perces hosszabbítással – átszenderegtük, aztán jöhettek a börleszk-büntetők. Németország továbbjutott, Olaszország kiesett, Pellé és Zaza magyarázkodott.
Kit érdekel a német-francia? Itt van nekünk Wales!
Ez csak azért fontos, mert sokan előrehozott döntőről (hányadik már?) beszélnek a csütörtöki német–francia kapcsán, mintha a Wales–Portugália – a futball Bástya elvtársaként – le lenne szarva (hogy a már bevált, kevéssé irodalmi kifejezésnél maradjunk). Pedig izgalmasabbnak tűnik. Sokan unjuk már a német válogatottat körülvevő hozsannázást (ez ugyanilyen idegesítő volt az elmúlt szűk évtizedben a spanyolokkal, még előbb a brazilokkal kapcsolatban), inkább arra vagyunk kíváncsiak: mire megy a walesi csodacsapat a taktikusan futballozó Portugália ellen.
Az 'E-Klub-os Ronaldo' és a pirospozsgás Bale
Wales–Portugália. A futballt – és a világot – skatulyákra osztó emberek beleképzelhetik a mérkőzésbe a Jó és a Rossz harcát.
A szimpatikus, pirospozsgás, külsejére látszólag keveset adó Gareth Bale klubtársával, a Ronaldo nevet továbbra is ’elbitorló’ Cristianóval találkozik, aki megjelenésében még mindig az E-Klub vagy külvárosi, vidéki diszkók rég eltűnt, azóta felnőtt fiataljaira emlékeztet. Amellett, hogy egy hisztikirály.
Persze ne vegyük el a portugáltól, hogy ezzel együtt zseniális csatár, edzésmorálja a derék Sztahanovot juttatja eszünkbe, nem is támadó, inkább ragadozó: Gerd Müller és az ’igazi Ronaldo’ egybe gyúrva. Futball-félisten, gyerekbálvány és médiacsillag: apró – egyelőre? – szépséghibával: sohasem szerzett még jelentős válogatott futballtrófeát (ahogyan Lionel Messi is a döntők elbukásáig jutott).
Bale: a fiú a szomszédból
Cristiano Ronaldóval szemben a walesi látszólag a 'rendes szomszéd fiú', nem döngeti a mellét önbizalom-hiányos kamaszként minden góljánál, nem követeli ki magának a reflektorfényt minden tizenegyespárbajban megnyert mérkőzés után. Egyszóval – a portugál csatár talán őszinte, talán csak menedzsere által diktált, és mindig gondosan megénekelt jótékonykodásai ellenére – Bale a szimpatikusabb. Meg – első látásra, felületesen – a walesi együttes.
Wales játssza az őszintébb futballt?
Amíg a korábbi tornákon általában bűvészkedő, művészkedő, de korán kizuhanó portugál válogatott az elmúlt években ’kicserélődött’, és defenzív, kivárásra játszó együttessé vált, addig Wales a nála komolyabb játékerőt képviseli Belgium ellen sem volt hajlandó stílust váltani. Nem, inkább játékban verte meg a belgákat. Már szó sem volt az angolok elleni behúzódásról, a belgák az utolsó húsz-harminc percet kivéve még a kapujuk elé sem tudták szorítani az ellenfelet. Ez a csapat nem Godotra (C. Ronaldóra vagy Bale-re) vár, itt a világklasszis játékos ’csak’ egy hasznos láncszem, egy ’plusz’, aki meccsenként háromszor-négyszer végigszáguld a pályán. Ha megvillan, nagy öröm, ha nem, akkor olyan összességében ismeretlen játékosok, mint Robson-Kanu vagy a csapatkapitány Williams dönt helyette.
Robson-Kanu: Ez mindig Cruyff csele marad
A walesi futballisták eddig egymást múlták felül, Robson-Kanu a torna egyik legszebb csatárteljesítményével jelentkezett, ami után azon lelkendezett, hogy cselét a mostanában, túl fiatalon elhunyt Johan Cruyfféhoz hasonlították. „Johan Cruyff egyike a világ valaha volt legjobbjainak, óriási dolgokat ért el – nyilatkozta erről. – Gyerekkoromban vég nélkül néztem a játékáról készült felvételeket, és hatalmas megtiszteltetés már az is, hogy egy ilyen mágikus játékossal említenek egy mondatban. Ezt a mozdulatot gyerekkorom óta gyakorlom, és örülök, hogy képes vagyok megcsinálni, de ez mindig Cruyff csele marad – és ez nagyon helyes.”
A holland zseni legemlékezetesebb válogatott meccse a németek elleni elbukott világbajnoki döntő volt. Ha Portugália, ha Wales nyeri a mai elődöntőt, nem elképzelhetetlen, hogy lendületből az utolsó mérkőzést is behúzzák. Talán éppen a ’nagy esélyes’, már csütörtökön ’döntőt játszó’ német válogatott ellen.
