Mentális erő, kristálytiszta, egyszerű taktika: az izlandi mágia háttere
Ragnar Sigurðsson / Fotó: UEFA.com
Következik az utolsó negyeddöntő: Franciaország toronymagas esélyes Izland ellen, de az izlandi válogatott 'mentális ereje', világos, egyszerű taktikája könnyen megnehezítheti a franciák dolgát. Szakírónk az Albánia elleni francia meccs alapján próbálta felvázolni a várható mérkőzést.
Szerencsés Dániel Márton írása
A ma esti negyeddöntő kapcsán meg kell említenünk a franciák albánok elleni mérkőzését (ami a sok átfedés okán a mai meccs prototípusa lehet). A franciák győztek ugyan, de az a meccs a támadófutball, a Didier Deschamps-féle edzői filozófia csődje volt, az erőfölény tehetetlensége a visszazáró, reaktív, fegyelmezett 'kiscsapattal' szemben. Azaz hiába van – részekre bontva – zseniális támadóalakulatod, ha hat az 'európai középszerbe' tartozó védekező felfogású védő- és középpályássor, egy jól szervezett védelem tengelyében. Ez pillanatok alatt kioltja a 'karizmájukat'.
Klasszis játékosokhoz klasszis edző szükséges (lásd. a belga válogatottat, de a Deschamps–Roy Hodgson párhuzamok is megélnének).
Egyelőre úgy tűnik, hogy Deschamps nem a megfelelő öltözői alkímiával dolgozik, vagy korábban, a keret kihírdetésekor nem teremtette meg ennek feltételeit, mert ez a francia válogatott nem csapat, nem egység (rengeteg kiváló francia csapatjátékos maradt ki ebből a keretből, a 'középszerből' feltűnő Ben Afra, Rio Mavuba stb.).
Kitérő: az albánok elleni csoportmeccsen Payet gólja után a sportbulvár-által körbehurcolt celeb-feleségre (kit érdekel?) vág az adásrendező. Így a győztes nem csak játéktudásával, hanem életmódjával, életminőségével is a vesztes fölé 'emelkedik'. Pár másodperccel később az albánok edzőjét, De Biasit látjuk maga elé meredve, szomorúan. Ezért az arroganciáért jogosan haragudhatunk a franciákra.
A képlet – egyre – egyszerűbbé vált: a drágább, 'brutálisabb' kerettel felvonuló edző – esetünkben: Deschamps – , nem 'játszik', nem 'bonyolítja túl', nem keres 'megoldásokat', klasszisaira terheli az eredményt, ezzel viszonylagossá, egyoldalúvá, unalmassá teszi az erőfölényben lejátszott párharcokat. Esetleg cserékkel, egyre több támadó behozatalával – további klasszisokkal – korrigál, ha szükséges. Éppen ezért, – az albánokkal való együttérzés hiányában, semleges nézőként – elképesztően monoton volt az albánok elleni (bármelyik francia) mérkőzés.
'Hiába' nyertek a franciák, mert Deschamps – a torna során talán még visszaható, feltűnő – hibája az volt (az Eb keret összeállításán túl), hogy átszervezte a középpályás támadásépítést. Kiemelte
Pogbát és Griezmannt
a Kanté–Matuidi(–Payet)-középpálya kreatív tengelyéből, és Payettel a 10-es szerepkörében felvállalta a dinamikusabbnak elgondolt, 'kísérleti' 4-2-3-1 felállást. Annak ellenére, hogy ennek eredménytelensége tetten érhető a Van Gaal-féle Manchester United leszereplésén.
Az albánok is könnyedén lekontrázták őket...
Ez a húzás kis híján Deschamps állásába került, még az albánok is többször könnyedén lekontrázták a feltolt 'roaming playmaker' (a box-to-box kreatívabb, támadóbb változata) szerepkörben játszó Kantét, és a labdaszerzésre hangolt Matuidit (mit lesz a jóval jobb erőkből álló Izland ellen?). Deschamps esetében a bátorság és az ostobaság kéz a kézben jár. Az első félidőben a saját térfelükre visszahúzódó, olasz edzővel (az Albániában „szentként” tisztelt Gianni De Biasi) olaszos játékot játszó, a félpályánál letámadó, tökéletes területvédekezést megvalósító, az ellenfelet mélységi beadásokra kényszerítő albánok ellen semmi nem jött össze, ahogyan ez előre sejthető volt. Ez Izland ellen sem érhet túl sokat...
A legtöbb edző számára a modern futball legnagyobb kihívása, a kreativitás felszabadítása.
Ezt a problémát Deschamps is érzi, de erre irányuló változtatásaival, Pogba 'elhelyezhetetlenségével' lehetséges, hogy éppen szétzilálta a francia keretet (nem lepődnénk meg, ha egy esetleges kiesés után a játékosaira hagyná a felelősséget). Meglátjuk. Izland ellen többet kell mutatnia Deschamps-nak a csapatából, Payet-ből pedig 'kevesebbet'. Ha ez nem sikerül, nem elképzelhetetlen, hogy a Les Bleus a Hodgson-brigád sorsára jut.
Izland: egyszerű taktika, komoly mentális erő
És most Izlandról. Lagerbäck a kompakt, egyszerűen szervezhető 4-4-2 vagy a 4-4-2-0-ban (ami a két csatár visszalépését jelenti a középpálya felé) hisz. Azaz a 'minimalista', 'svéd stílusú' felrakásban. Ennek kevesebb köze van a nyolcvanas, kilencvenes évek angol focijához, mint gondolnánk. Alkotóelemei: a box-on, a tizenhatoson belül vagy közvetlenül az az előtti térre komponált sűrű vonalvédekezés (a lövésirányok elfedésével, kiszorítással, kizárással – nem emberfogással). Az ellenfél passzainak, beadásainak, átlövéseinek blokkolása, az ebből fakadó labdaszerzés, a széleken lejátszott gyors passzkombinációk, azonnali, kontratámadás, a szélsők, full back-ekek támogatójátékával kiegészített, két csatáros négy a kettő elleni (két védő ellenében végrehajtott) gyors letámadás. És a vezér a kiváló centervédő: Ragnar Sigurðsson. Ez a vikingek elsődleges fegyvertára.
Nem 'csak' ez áll a sikerük hátterében.
A labdakihozatalok, labdaszerzések, a támadásszervezés (ebben a játékfilozófiában a védekezés része) 'egyszerűsége' lehetőséget ad arra, hogy mentálisan (és fizikálisan) nagyobb terhet legyenek képesek elviselni a játékosok. Ez a legnagyobb erőssége, megmagyarázhatatlan mágiája az izlandi csapatnak, ebben többek ők, mint az albánok, az írek (stb.).
Sok hasonló, tökéletesen kimunkált védekező-rendszerrel felálló csapat omlik össze, kritikus pillanatokban az első védelmi hibát, vagy kivédekezhetetlen akciógólt követően. Lagerbäck edzői kvalitása, irányszabása változtatott ezen a 'törvényszerűségen' is. Szellemi és hús-vér alapon, tökéletes arányérzékkel építette fel csapatát. Érdemes lesz figyelni rá.
