Pesti Srácok

Mentális erő, kristálytiszta, egyszerű taktika: az izlandi mágia háttere

Mentális erő, kristálytiszta, egyszerű taktika: az izlandi mágia háttere
Ragnar Sigurðsson / Fotó: UEFA.com

Következik az utolsó negyeddöntő: Franciaország toronymagas esélyes Izland ellen, de az izlandi válogatott 'mentális ereje', világos, egyszerű taktikája könnyen megnehezítheti a franciák dolgát. Szakírónk az Albánia elleni francia meccs alapján próbálta felvázolni a várható mérkőzést.

Szerencsés Dániel Márton írása

A ma esti negyeddöntő kapcsán meg kell említenünk a franciák albánok elleni mérkőzését (ami a sok átfedés okán a mai meccs prototípusa lehet). A franciák győztek ugyan, de az a meccs a támadófutball, a Didier Deschamps-féle edzői filozófia csődje volt, az erőfölény tehetetlensége a visszazáró, reaktív, fegyelmezett 'kiscsapattal' szemben. Azaz hiába van – részekre bontva – zseniális támadóalakulatod, ha hat az 'európai középszerbe' tartozó védekező felfogású védő- és középpályássor, egy jól szervezett védelem tengelyében. Ez pillanatok alatt kioltja a 'karizmájukat'.

PestiSracok facebook image

Egyelőre úgy tűnik, hogy Deschamps nem a megfelelő öltözői alkímiával dolgozik, vagy korábban, a keret kihírdetésekor nem teremtette meg ennek feltételeit, mert ez a francia válogatott nem csapat, nem egység (rengeteg kiváló francia csapatjátékos maradt ki ebből a keretből, a 'középszerből' feltűnő Ben Afra, Rio Mavuba stb.).

Kitérő: az albánok elleni csoportmeccsen Payet gólja után a sportbulvár-által körbehurcolt celeb-feleségre (kit érdekel?) vág az adásrendező. Így a győztes nem csak játéktudásával, hanem életmódjával, életminőségével is a vesztes fölé 'emelkedik'. Pár másodperccel később az albánok edzőjét, De Biasit látjuk maga elé meredve, szomorúan. Ezért az arroganciáért jogosan haragudhatunk a franciákra.

Biasi / Fotó: Skysports.com

A képlet – egyre – egyszerűbbé vált: a drágább, 'brutálisabb' kerettel felvonuló edző – esetünkben: Deschamps – , nem 'játszik', nem 'bonyolítja túl', nem keres 'megoldásokat', klasszisaira terheli az eredményt, ezzel viszonylagossá, egyoldalúvá, unalmassá teszi az erőfölényben lejátszott párharcokat. Esetleg cserékkel, egyre több támadó behozatalával – további klasszisokkal – korrigál, ha szükséges. Éppen ezért, – az albánokkal való együttérzés hiányában, semleges nézőként – elképesztően monoton volt az albánok elleni (bármelyik francia) mérkőzés.

'Hiába' nyertek a franciák, mert Deschamps – a torna során talán még visszaható, feltűnő – hibája az volt (az Eb keret összeállításán túl), hogy átszervezte a középpályás támadásépítést. Kiemelte

Pogbát és Griezmannt

a Kanté–Matuidi(–Payet)-középpálya kreatív tengelyéből, és Payettel a 10-es szerepkörében felvállalta a dinamikusabbnak elgondolt, 'kísérleti' 4-2-3-1 felállást. Annak ellenére, hogy ennek eredménytelensége tetten érhető a Van Gaal-féle Manchester United leszereplésén.

Az albánok is könnyedén lekontrázták őket...

Ez a húzás kis híján Deschamps állásába került, még az albánok is többször könnyedén lekontrázták a feltolt 'roaming playmaker' (a box-to-box kreatívabb, támadóbb változata) szerepkörben játszó Kantét, és a labdaszerzésre hangolt Matuidit (mit lesz a jóval jobb erőkből álló Izland ellen?). Deschamps esetében a bátorság és az ostobaság kéz a kézben jár. Az első félidőben a saját térfelükre visszahúzódó, olasz edzővel (az Albániában „szentként” tisztelt Gianni De Biasi) olaszos játékot játszó, a félpályánál letámadó, tökéletes területvédekezést megvalósító, az ellenfelet mélységi beadásokra kényszerítő albánok ellen semmi nem jött össze, ahogyan ez előre sejthető volt. Ez Izland ellen sem érhet túl sokat...

Ezt a problémát Deschamps is érzi, de erre irányuló változtatásaival, Pogba 'elhelyezhetetlenségével' lehetséges, hogy éppen szétzilálta a francia keretet (nem lepődnénk meg, ha egy esetleges kiesés után a játékosaira hagyná a felelősséget). Meglátjuk. Izland ellen többet kell mutatnia Deschamps-nak a csapatából, Payet-ből pedig 'kevesebbet'. Ha ez nem sikerül, nem elképzelhetetlen, hogy a Les Bleus a Hodgson-brigád sorsára jut.

Izland: egyszerű taktika, komoly mentális erő

És most Izlandról. Lagerbäck a kompakt, egyszerűen szervezhető 4-4-2 vagy a 4-4-2-0-ban (ami a két csatár visszalépését jelenti a középpálya felé) hisz. Azaz a 'minimalista', 'svéd stílusú' felrakásban. Ennek kevesebb köze van a nyolcvanas, kilencvenes évek angol focijához, mint gondolnánk. Alkotóelemei: a box-on, a tizenhatoson belül vagy közvetlenül az az előtti térre komponált sűrű vonalvédekezés (a lövésirányok elfedésével, kiszorítással, kizárással – nem emberfogással). Az ellenfél passzainak, beadásainak, átlövéseinek blokkolása, az ebből fakadó labdaszerzés, a széleken lejátszott gyors passzkombinációk, azonnali, kontratámadás, a szélsők, full back-ekek támogatójátékával kiegészített, két csatáros négy a kettő elleni (két védő ellenében végrehajtott) gyors letámadás. És a vezér a kiváló centervédő: Ragnar Sigurðsson. Ez a vikingek elsődleges fegyvertára.

Ragnar Sigurðsson / Fotó: UEFA.com

Nem 'csak' ez áll a sikerük hátterében.

Sok hasonló, tökéletesen kimunkált védekező-rendszerrel felálló csapat omlik össze, kritikus pillanatokban az első védelmi hibát, vagy kivédekezhetetlen akciógólt követően. Lagerbäck edzői kvalitása, irányszabása változtatott ezen a 'törvényszerűségen' is. Szellemi és hús-vér alapon, tökéletes arányérzékkel építette fel csapatát. Érdemes lesz figyelni rá.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.