Nem 'PC' futballt, harcos, frontális ütközetet szeretnénk!
Semmi semlegesség, semmi langyosság, semmi 'politikailag korrekt' futball. Frontális, szemtől-szembeni, harcos és hosszan elnyúló ütközetet szeretnénk látni ma este, olyan meccset, ami méltó mementója lehetne a két nemzet évszázados rivalizálásához, rendezetlen viszonyához. Szerencsés Dániel Márton írása a Németország-Franciaország Európa-bajnoki elődöntő elé.
SZERENCSÉS DÁNIEL MÁRTON
„Európa jövõje tulajdonképpen egyértelmûen a mi két országunktól függ …” – mondta De Gaulle az Élysée-szerződés megkötése előtt (1962-ben), egy évre rá aláírták azt a békítő, múlt-rendező szerződést, ami az alapja lett a mai francia-német tengelyű Európának. Ma ez a futballban is igaz.
Ha elfogadjuk, azt a társadalomtudományokból fakadó feltételezést, hogy a
labdarúgás 'hadijáték', stilizált háborúskodás
, – így az EB 'egyfajta' hadiállapot – , akkor ma este a focipályán kiderül, ki kell derülnie, hogy maradt-e még valami a francia és német 'néplélekben' a történelmi ellentétekből.
Az örökös, kölcsönös sértettségből, a franciák kielégítetlen bosszúvágyából, a nyomasztó német brutalitással szemben (a Blitzkrieg, a megszállás, a Maginot-vonal megkerülésével, ami a gyakorlatban, a francia büszkeség semmibevétele, megtörése volt.
Az Elzász-ért zajló rivalizálás, ha futball, akkor a ’82-es sevillai német, a 'rabolt' győzelem, a ’86-os vereség: a Platini-éra kudarcos lezárása, a 0-2 az elődöntőben. Vagy a posztmodern Európa mindent semlegesítő internacionalizmusa, a közösen elszenvedett gyilkos terrorizmus (a Les Bleus és a Nationalelf legutóbbi, novemberi mérkőzése ideje alatt bekövetkezett merényletek), a közös, folyamatos fenyegetettség elmosta, lehűtötte az ellentéteket? Mennyiben fog a felszínre törni a franciák, a németekkel szemben érzett titkos ressentimentje?
Deschamps-ot látszólag visszaigazolta az élet, amikor a negyeddöntőben könyörtelenül kihasználta a Lagerbäck-csapat (Izland) – nyilvánvaló – védekezési hibáit, akiknek a vakon engedelmes, fegyelmezett, szűk 4-4-2-es területvédekezés lett a vesztük. Lényegében az a tény, hogy képtelenek voltak más rendszerben fellépni, alkalmazkodni, (finom)hangolni a védelmüket a franciák támadójátékához (Wales is a kiismerhető játéka okán kapott ki, úgy látszik ez 'kiscsapatos betegség'). A Kékeknek könnyű dolguk volt, a saját, mélységből induló játékukat játszhatták, nem kellett a felállt, besűrűsödött védekezéssel szenvedniük, mindezt: 4-4-2-es felállásban.
Hogyan tegyék tönkre a német futballgépezetet?
Bár az önbizalmuk nem lehet töretlen, a francia védelem is bemutatót tartott gyengeségeiből (pl.: a szélek sebezhetősége, ami előreláthatóan a mai mérkőzés kulcsa is lesz – az előző párharcok során a német bal, ill. a francia jobb bizonyult megbonthatónak). A franciák (Deschamps számára) az első megválaszolandó kérdés a következő:
hogyan lehet ezt a mechanikus, taktikailag abszolút alkalmazkodó, hybrid, elképesztő kohéziót felmutató futballgépezetet tönkretenni?
A németek ellen „szimplán” a védelem újraszervezése kevés lesz (az egészen biztos, hogy az újonc Umtiti fog Rami helyett játszani, ezen a mérkőzésen a gyorsaság fontosabb lesz a tapasztalatnál, borul a hierarchia; ez annyiban változhat, változtathat, hogy Girezmann (v.) Matuidi kezdi-e a letámadást). Középpályás dominanciát kell (létfontosságú) kiharcolni, a franciák fizikális fölényére kell kiélezni a párharcokat (Matuidi, Pogba, Kanté mélyen a védelem előtt, ami 4-3-3-at jelent a gyakorlatban), labdatartást-labdaszerzést (a lepattanó, blokkolt labdák visszaszerzésével), a támadásszervezés megakasztását az irányítók szintjén (Kroos letámadásával), a német széljáték befagyasztását.
A németek is erőfölényre törekednek
Feltehetőleg Löw is felhagy az 5-3-2 (v.) 5-4-1-es felállással (novemberben így álltak fel a franciák ellen – ki is kaptak –, az olaszok ellen viszont ez volt az egyetlen, az Azzuri alap- széljátékát zseniálisan semlegesítő, megbénító taktika), visszatér a négyvédős német rendszerhez (4-6-0 v. 4-2-3-1), amivel „rutinból” biztosítani tudja a német erőfölényt a középpályán. Löw, a Kroos–Emre Can páros dinamizmusát, lendületességét fogja választani Schweinsteiger helyett, semlegesítve ezzel a francia letámadást) – ezzel a döntéssel, Deschamps-ot rákényszerítheti, hogy a támadóalakzatból kihagyjon egy fontos alkotóelemet (Coman) lassítva, elnehezítve a franciák támadójátékát, rengeteg futásra, pozíciós játékra (ami egyértelműen a gyengeségeik közé tartozik) „kárhoztatva” a Kékeket.
Ha Deschamps jól oldja meg a feladatát, minden ellenkező feltételezés ellenében sikerül kiszabadulnia a "vágyak és előítéletek fogságából” (és az első félidőben, az első negyedórában nem veszítik el a meccset), jó taktikusnak bizonyul, akkor egy
frontális, szemtől-szembeni, harcos és hosszan elnyúló ütközetet láthatunk
ma éjszaka, ami méltó mementója lehetne a két nemzet évszázados rivalizálásához, rendezetlen viszonyához.
(Szerk.: A címlapfotón az a hírhedt jelenet látható, amikor a német válogatott kapusa (Schumacher) letaglózta a francia Battistont. Természetesen a világért sem szeretnénk ilyen sérülést, de harcos, kemény meccset igen. Ezt illusztrálja a híres fotó).
