Puskásék varázsoltak, Zelk Zoltán elverselte – 63 éve volt a 6:3
Nem hiszem, hogy Zelk Zoltán utólag különösen büszke lett volna arra a versre, amely a legendás 6:3-as futballmeccs után jelent meg a Szabad Népben, hiszen bár lelkes, kedves, de inkább egy fűzfapoétához illene. Maga a mű megszületése az árulkodó: mit is jelentett ez a győzelem akkor Magyarországon. Mindent. 63 éve volt a 6:3.
„Mert nemcsak néz a néző: játszik,a labdával ő is cikázika védők közt. Cselez lő is,Csapatával veszít, győz is” - írta Zelk Zoltán költő a Szabad Népben, miután felkérték egy versre a varázslatos győzelem ünneplése kapcsán. Nemcsak azt a korszakot határozta meg ez a meccs,
azóta is ezt hallgattuk, néztük, tanultunk – nekünk ez lett a mérkőzés, ha már az „igazit”, a „valódit” elveszítettük. Igen, az 1954-es világbajnoki döntő elbukására utalok.
Persze az sem von le túl sokat a 6:3 varázsából, ennyi magyar klasszist, ilyen formában, ilyen lehengerlő teljesítményt nyújtva ritkán láttunk. Ez a diadal még ma is élvezhető. Nyilván más a tempó, kevés az ütközés, és a taktika is – sajnos ma már – elképzelhetetlenül nyílt, de ha megnézzük a meccset, még mindig igazi futballt látunk. Szerencsére a videómegosztón is fenn van a teljes mérkőzés.
„Nemcsak Európa, hanem a világ labdarúgásának is meghatározó mérkőzése volt az 1953. november 25-én a Wembley Stadionban lejátszott angol-magyar”
- mondta Szabó Lajos sporttörténész, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója a 6:3-as magyar győzelemmel kapcsolatban az M4 Sport pénteki Sportreggeli adásában. Ez így is van, hiszen korábban csak a skótok tudták legyőzni az angolokat idegenben, de ők azért próbálkoztak egy kevésszer. Nagy győzelem volt, és talán mindig emlékezni fog rá a futballszerető magyar. Más kérdés, hogy erről mindig eszünkbe jut Bern, és 1954.
Hiszen, ha ott nyerünk, senki sem beszélne már a 6:3-ról
. Ettől függetlenül jó olvasni az akkori reakciókat:
Vagy éppen ezt:
