Merre tovább Ferencváros? Nehéz lesz kimászni a gödörből
Hatalmas gödörben van a Ferencváros labdarúgó-csapata, amelynek edzője, Thomas Doll láthatóan elveszítette a fonalat. A német mester az elmúlt hónapokban tiszteletbeli magyar szakemberré vált, kifogáskeresésben, felelősség-elkenésben lesüllyedt a szakmához. A Fradi meg már csak az ötödik.
Bár Kubatov Gábor elnök a minapi sajtótájékoztatón azt mondta, esze ágában sincs elküldeni Thomas Dollt, tény, hogy korábban hamarabb is elzavartak a klubtól egy hasonlóan leszereplő edzőt. A Ferencváros ugyanis továbbra is elképesztő lejtmenetben van, most már 11 pont (!) a hátránya a bajnokságot ismét vezető Honvédhoz képest, az elmúlt öt meccséből háromszor kikapott és mindössze egyszer nyert, így már a Haladás is megelőzte. Az a szombathelyi együttes, amely a Kispesthez és Vasashoz hasonlóan számos saját nevelésű, fiatal játékost bevet. A Fradi szombati kezdőjéből egyedül Holczer Ádám számít saját nevelésnek, de mivel ő először kapott lehetőséget a bajnokságban - Dibusz Dénes helyén -, erre különösen nem lennénk büszkék.
A magabiztosan induló Doll láthatóan teljesen elveszítette a fonalat, az pedig külön érdekes, hogy az elnök minden idők legjobb Fradi-edzői között emlegette. Azért egy sokszoros bajnok, Vásárvárosok Kupáját nyert, európai sorozatokban többször menetelő együttesről beszélünk.
És egy olyan magyar futballról, amely történelmileg is meghatározó volt, ahol a Ferencvárosnak is saját stílusa volt.
Nem akarunk nagyon okoskodni, de csak az elmúlt időszakból elé tennénk Novák Dezsőt, az igazán nagy legendákról most nem is beszélve. Doll azért nem mágus és ez legkésőbb tavaly tavaszra kiderült. A Fradi már akkor sem volt túl meggyőző, de amit az elmúlt hónapokban nyújt, az felettébb elkeserítő. Azért jó nevű, nem kiégett játékosokat hoztak haza, csak hogy Lovrencsicset, Kleinheislert említsem.
A magyar szinten hihetetlenül erős, válogatottakkal, papíron jónevű légiósokkal teletűzdelt csapat viszont motiválatlanul, erőtlenül futballozik. Nem arról van szó, hogy a Ferencvárost hihetetlen balszerencse sújtja, már a dominanciára is csak nagyon rövid ideig képes.
Hangsúlyozzuk ki: a magyar mezőnyben.
Nem véletlen, hogy tavaszra már nem csak a klubvezetéssel háborúban álló ultrákat veszítették el - és velük a hangulatot -, de a hűséges szurkolók egy része is eltűnt (pedig közülük sokan biztosan örültek a kopaszok kiszorításának). A Vasas ellen 5044 néző volt kint, igen, egészen pontosan 5044 ember az ország valószínűleg legszebb, valóban európai stadionjában, amelynek állítólag milliós tábora van. Valahol. Valamin talán változtatni kellene.
Bár az elnök hálás Dollnak a játékosokért kapott bevételért - bár Besicet például a közönségkedvenc Ricardo Moníz csábította a csapathoz -, a szimpatizánsok nagy része már nem ragaszkodna a kevéssé szimpatikus edzőhöz.
Doll ugyanis tiszteletbeli magyar edző lett. Mindenkiben megtalálja a hibát, csak magában nem. Kritizálta a bírókat - Orosz Pállal együtt -, saját játékosait, a pályát, a keret erejét (ami tele van jellegtelen német futballistákkal, pedig olyat Németországban igen nehéz lehet találni), minden meccs után akad egy újabb magyarázat. Ez a német profizmus? - kérdezik sokan. Joggal.
Azt is kevesen értik, hogy a klub vezetése miért ment neki a Magyar Labdarúgó Szövetségnek, azzal a kitétellel, hogy annak elnökét - Csányi Sándort - minden idők legjobb magyar labdarúgóvezetőjének találták. Ami azért szürreális, mert tény, hogy a bankvezér Csányi valóban rendet tett a szövetségnél, de a magyar futball történetének olyan polihisztorai, Krúdy tollára kívánkozó figurái, méltán kedvelt és tisztelt alakjai vannak, akiket talán még Csányi sem tenne maga mögé. Őt pont azért lehet elismerni, mert kívülről jött, nem hagyta, hogy beszippantsa a magyar futballvalóság és ragaszkodik a szabályokhoz. Még akkor is, ha ez - lásd a szurkolásért kirótt büntetéseket - néha már valóban kontraproduktívnak látszik.
Az egész azért érthetetlen, mert Kubatovék valóban rendet tettek, tesznek a Fradinál, az utóbbi időben már az is látszik, hogy nyitnának a kiszorult szurkolók felé, akik nélkül valóban temetői a hangulat. És akiknek egy részétől valóban jó volt megszabadulni. Valami viszont nagyon nem stimmel. És ezen nem segít, ha másban, máshol keresik a problémákat. Az a három E betű (Erkölcs, Erő, Egyetértés) sem feltétlenül erről szól.
Fotó: Mindenamisport.com
