CSZKA Moszkva, Espanyol, Ludogorec – Ők érkeznek a ferencvárosi katlanba
Orosz, spanyol és bolgár riválisa lesz az Európa Liga csoportkörében a Ferencvárosnak. A CSZKA Moszkva, Espanyol, Ludogorec hármas papíron mind erősebb a Fradinál, de hazai pályán nagy bravúrral verhetőek. Kemény, izgalmas ősz és tél vár a magyar bajnokra.
Tizenöt évet várt erre a Ferencváros, de pénteken végre érdekelt volt a klub azon a szokásos sorsoláson, amelyen kiderültek a Bajnokok Ligája és az Európa Liga csoportjai. A Fradit a negyedik kalapból húzták ki – az orosz CSZKA Moszkva, a spanyol Espanyol és a korábban már kiejtett bolgár Ludogorec mellé. Kemény lesz, de később még ráérünk jósolgatni, elemezni.
Most térjünk vissza a csütörtöki meccsre. Közhely, de ez a siker tényleg férfimunka volt. A Ferencváros közel sem játszott „fantasztikusan”, még csak jól sem, viszont hatalmasat harcolt, és kétszer is megfordította a párharcot. Bár a litván ellenfél nemcsak papíron volt gyöngébb, a favágó-stílust ezúttal is remekül hozta: végig koncentráltan, taktikusan futballozott, és élt a ferencvárosi hibákkal. Szeretnék én így játszó magyar középcsapatokat látni.
Az elején jött is a tőlük már szokásos megpattanó lövés – az izraeli Maccabit is így ejtették ki –, és sokan már ekkor legyintettek. Itt a szokásos, felfokozott hangulat, telt ház, és jön a bukás. De nem.
A Fradi nem esett össze, nem nyomta agyon a teher, a csapat erőt merített a szurkolásból, és olyan negyedórát mutatott, amivel megroppantotta a Suduvát. Bár a szünet után elmaradt a várt folytatás – hogy bepréselje az ellenfelet a kapuja elé a magyar bajnok –, és jött az egyenlítés, a Ferencváros megint váltani tudott. Tokmac („Tökmag”) remek lövésével megint vezetést szerzett, és bár a Suduva nyomott, próbálkozott, a végén befújt tizenegyes – hatalmas hiba volt – végképp eldöntötte a párharcot.
Aki azt mondja, írja, kommentálja, hogy a Fradi nem érdemelt továbbjutást, az bolond vagy troll. Mindkét meccsen a magyar együttes támadott, kétszer-háromszor annyi helyzete volt, és próbálta – bár csak ritkán ment – játszani a futballt. A károgókkal nem kell foglalkozni, még akkor sem, ha a sportoldalakat az ő hozzászólásaik lepik el. Övék – látszólag – ez az új világ, a „mindenpocsék” életérzés névtelen vagy neves nihilistáié. A kritikákat viszont meg kell hallani – ha jogosak. Az egyik örök kérdés: miért nem játszik több magyar a Fradiban?
Azért, mert a jó magyar futballista drága, felülértékelt, túlfizetett, és hajlamos összezuhanni, alulteljesíteni. Azért, mert évek kellenek még ahhoz, hogy akkora merítési lehetőség legyen, amikor már érdemes és lehet rájuk alapozni.
Nem véletlen, hogy Sigér, Lovrencsics és Dibusz játszik csak rendszeresen. Sokat hibáznak, de hozzáállásukat, küzdőszellemüket nem lehet megkérdőjelezni. A csapatkapitány Lovrencsicsben megvan az a néhol már dühre emlékeztető energia, amely magával tud húzni egy csapatot. Felfelé. Szimpatikus, szerethető, szerény futballista, igazi vezér, olyan, mint Böde volt.
Nagyon kellett ez az Európa Liga-csoportkör a Ferencvárosnak, a vezetésnek, Kubatov Gábornak és az edzőnek, Rebrovnak. Most igazolva lett a befektetés, jön – alsó hangon – egymilliárd forint bevétel, a játékosok megmutathatják magukat, a Fradi-szurkolók felemelhetik a fejüket.
Újra Európában van a csapat. Bármi lesz a vége, ez már siker, de innen kellene továbblépni. Fokozatosan, ahogyan eddig.
Ésszel, pénzzel, teljesíthető célokkal lehet futballt építeni még nálunk is. Tavaly a Fehérvár bizonyította be, idén a Fradi. Most a válogatotton a sor – adjon ez a siker erőt a szlovákok elleni kulcsmeccsre.
Aztán jöhet az Espanyol, a CSZKA és az oda-vissza legyőzött, de nyilván bosszúra éhes Ludogorec. Már most várjuk.
Fotó: MTI
