„Mindig az a gyerek leszek. Az összetekert zoknikkal” – Videós emlékezés a tragikusan fiatalon elhunyt Kobe Bryantre
„Tedd jobbá ezentúl is a játékot. Tisztelet, testvérem” – írta szombaton este Kobe Bryant LeBron Jamesnek, miután utóbbi leelőzte az amerikai kosárlabda-bajnokság (NBA) örökranglistáján. Bryant vasárnap már halott volt, helikopterrel ütköztek egy hegyhez, miközben tizenhárom éves lányát az edzésre vitte. Sajnos, a kislány is életét veszítette. Bryant mindössze negyvenegy éves volt. A sportvilág a kétezres évek egyik legismertebb sportolóját siratja. Egy hatalmas sportemberre emlékezünk.
Elképesztő és kegyetlen az élet. Szombaton a kosárlabda egyik valaha volt legnagyobb alakja, LeBron James megelőzte a másik legendát, Kobe Bryantet. A Los Angeles Lakers mezében, a Philadelphia ellen. A Lakers történelmének egyik legjobb játékosának számító Bryant vasárnap délelőtt már halott volt. Egyik utolsó nyilvános cselekedete az volt, hogy üzenetben gratulált Jamesnek. Vasárnap reggel helikopterre szállt, hogy kosarasnak készülő lányával a Mamba Akadémiára menjen – Bryant beceneve a Fekete Mamba volt –, de a gép útközben egy hegynek ütközött, és lezuhanva kiégett.
Bryantékat három másik lánya és az özvegye gyászolja, és persze a fél világ. Túlzás nélkül sportikon volt, a kétezres évek egyik legmeghatározóbb sportolója, akit egy időben már-már Michael Jordanhez, a legnagyobbhoz mértek. Most meg halott. Negyvenegy évesen.
Nehéz felsorolni a címeit: kétszeres olimpiai bajnok, de ami ennél sokkal többet számít Amerikában (és a kosárlabda világában is), hogy ötször is megnyerte az NBA-t a Lakers-szel, amelyhez mindvégig hű maradt. Még akkor is, ha a végén már sokan elzavarták volna, mert idős játékosként, több sérülésen, hullámvölgyön és hegyen túl, még mindig elképesztően magas fizetése volt, ami lehetetlenné tette egy igazán erős csapat felépítését.
Végül egy versben (Dear Basketball/Kedves Kosárlabda) jelentette be visszavonulását, amelyből animációs film készült, és amivel Oscart nyert. Producerként. Szép, egyszerű alkotás. Azt meséli el, hogy hogyan lett egy Jordanért rajongó, a régi csapatokat videokazettákon néző, a nagy mozdulatokat így elleső gyerekből, a sportvilág egyik legismertebb játékosa. Mert így történt.
Bryant Olaszországban nőtt fel – az apja ott játszott –, és mindig kicsit európai maradt. A Milan egyik legnagyobb szurkolója volt, gyerekkorában a legnagyobbakat: Van Bastent, Maldinit és Gullitot figyelte. Mivel hat és tizenhárom éves korában Olaszországban élt, tökéletesen beszélte a nyelvet, és egy időben (amikor a bértárgyalások folytak az NBA-ben) még az is felmerült, hogy Itáliába igazol.
Ma már történelem: az elképesztően tehetséges klasszisjelöltet végül a Lakers szerezte meg tizennyolc évesen (bár a Charlotte draftolta), és karrierje Phil Jackson vezetésével tört felfelé. A kiváló edző verhetetlen csapatot rakott össze Los Angelesben, amelynek az ifjú Bryant és a kor domináns centere, Shaquille O'Neal lett a két alapjátékosa.
Se veled, se nélküled kapcsolatuk végül odavezetett, hogy O'Neal az egymás után megszerzett három bajnoki cím után otthagyta a csapatot, utólag mindketten elismerték, hogy ennek inkább Bryant volt az oka. Utóbbi innentől fogva egyeduralkodó lett, és nem biztos, hogy ez jót tett a személyiségének. Amúgy is Cristiano Ronaldóhoz hasonló, edzés-őrült, hihetetlenül motivált és nagyon egoista sportoló volt, és a Lakers ezután már csak róla szólt. Nem érdemtelenül, hiszen egyszerre volt hihetetlen atléta, fantasztikus védőjátékos és kiváló dobó, ha úgy gondolta, megállíthatatlan volt. 2006-ban például 81 pontot dobott a Torontónak. A meccset kétszer is megnéztem, egészen zseniális, már-már félisteni teljesítmény volt. És maga Bryant.
A kétezres évek végére újra összejött egy fantasztikus csapat Los Angelesben. A Lakers 2009-ben és 2010-ben is megnyerte a bajnokságot, Bryantet mindkétszer a döntő legjobbjának (MVP) választották. Ekkor úgy tűnt, hogy nagyon könnyen sikerül megszerezni a hatodik címet, amit Bryant nagyon akart, természetesen Jordan miatt. Végül nem jött össze.
Az utolsó évekre, a sérülések, kudarcok után egyre szimpatikusabb játékossá érett. Még azok is megszerették, akik korábban öncélú, néhol talán nagyképű stílusa miatt nem kedvelték. Legutolsó meccsén hatvan pontot dobott. Néztem azt is. Még utoljára megvillantotta kivételes tudását.
„Tedd jobbá ezentúl is a játékot. Tisztelet, testvérem” – írta Bryant Jamesnek a rekorddöntés után. Utóbbi Los Angelesbe hazatérve, a repülőtéren tudta meg a szörnyű hírt, ami után többször is elsírta magát. Bryant világklasszis sportoló volt, és ha megéli valószínűleg remek edző vagy vezető vált volna belőle. Így is legenda lett.
Kedves Kosárlabda (részlet)
„Már csak ez a szezon maradt bennem. A szívem bírja a gyűrődést. Az elmém bírja az őrlődést. De a testem jól tudja, hogy ideje búcsút intenem.
És ez rendben van. Készen állok arra, hogy elengedjelek. Szeretném, hogy tudd. A maradék időnket így ki tudjuk élvezni. A jót és a rosszat is. Mindent megadtunk már egymásnak.
És mindketten tudjuk, hogy nem számít, mit teszek majd. Mindig az a gyerek leszek. Az összetekert zoknikkal. A sarokban a szemeteskosárral. Az órán még öt másodperc. A labda a kezemben. 5...4...3...2...1. Örökké szeret. Kobe”
Fotó: MTI/EPA
