Közkívánatra küldték el a Barcelona edzőjét, utódja újra totális futballal vezetné Messiéket a csúcsra
Sokakat megnyugtatott, mások értetlenkednek azon, hogy hétfőn elküldték Ernesto Valverdét, a Barcelona edzőjét. A csapat vezeti a spanyol bajnokságot, csoportelsőként jutott tovább a Bajnokok Ligájában, és mégis megértjük a döntést. A katalán együttes gyakran nézhetetlen futballt játszott Valverde vezetésével, és két megmagyarázhatatlan pofonba is beleszaladt a BL-ben az elmúlt két évben. Valverde utódja, az ismeretlen Setién a totális futball és Johan Cruyff feltétlen híve. Korábbi csapatával, a Betis-szel egyedüliként idegenben győzte le a Barcelonát 2018-ban. Ez Valverde ellen senki másnak (!) nem sikerült. Futballfilozófiai szempontból remek edzőt talált a Barcelona, már csak az a kérdés, hogy elbírja-e a terhet.
Célba ért a „Valverde out!” kampány. A Barcelona edzőjét hétfőn kirúgták. Ideje volt. Ernesto Valverde szimpatikus, visszafogott ember, és jó edző. De.
A Barcelona a vezetésével nagyon sokszor közel nézhetetlen futballt játszott az elmúlt években, és hiába nyert bajnokságot, ha közben a Bajnokok Ligájából kétszer is megalázó körülmények között zuhant ki. Előbb a Roma, aztán a Liverpool ellen.
Már azt sem értette senki, hogy a 2018-as római égés után – a sima hazai siker (4–1) után 3–0-ra kikapott a Barcelona a közel sem élcsapatnak számító olasz együttes otthonában, és így kiesett a BL-ből – hogyan maradhatott a helyén. Azt meg főleg nem, hogy a liverpooli, történelmi bukás után sem küldték el. A Valverde vezette katalán együttesnek akkor is sikerült a közel lehetetlen: a kis szerencsével simán megnyert hazai odavágó (3–0) után négy gólt kapott Jürgen Klopp csodacsapatától, és a világ szégyenére ismét kizuhant. Azt, hogy két ekkora pofon után sem köszönték meg a munkáját, gyakorlatilag megmagyarázhatatlan. És nemcsak az eredmények miatt.
Valverde hiába irányítja a jelen és talán a történelem legjobb játékosát – ha klubszinten nézzük, akkor feltétlenül jogos a felvetés –, a hatodik aranylabdáját is bezsebelő Lionel Messit, hiába igazolták le Coutinhot, Dembelét, majd Griezmannt elképesztő összegekért, a Barcelona futballjára rá sem lehet ismerni.
Bár hazai pályán továbbra is megállíthatatlanok, idegenben egyszerűen pocsék formát mutatnak, és nem egyszer-egyszer, hanem már rendszerszerűen. Valverde képtelen volt beépíteni Coutinhót a csapatba, és igazán Griezmannt sem sikerült, ráadásul többször is gyenge motivátornak bizonyult: a Barcelona kétszer egymás után összeomlott a BL-ben, és már a spanyol bajnokságban sem volt olyan meggyőző, mint korábban.
Nem ellentmondás, hogy még így is vezet: egyrészt a Real Madrid is botladozik, másrészt Messi zsenialitása és a játékoskeret ereje azért hozta-hozza a győzelmeket.
Bár sokan kiálltak Valverde mellett – többek között Pep Guardiola, aki rosszmájúak szerint a Manchester City élén abban lett volna érdekelt, hogy edzőtársa sokáig maradjon –, valami végzetesen elromlott. A Barcelonának – csakúgy, mint régen a Real Madridnak – kötelessége „szépen” (bármennyire szubjektív ez a fogalom) és dominánsan futballoznia, Messi rutinból összehozza az idényenkénti negyven-ötven gólját (majd visszavonulása után látjuk, hogy mit jelentett, milyen elképesztő teljesítmény volt ez), a meccsenkénti öt-hat kulcspasszát, de nyomát sem lehetett látni a régi, könnyed játéknak. De még a próbálkozásnak sem.
A Barcelonából egy keveset futó, sokszor motiválatlannak tűnő, jóllakott gárda lett, és lehet itt Iniesta és Xavi visszavonulását, Messi egyeduralmát, Suárez pocakját, Rakitic kipukkanását emlegetni, ez elsősorban az edző felelőssége volt.
Ehhez képest érdekes az utód a nagyközönség számára szinte tökéletesen ismeretlen Quique Setién. Egyértelmű, hogy a Betis edzőjére azért esett a választás, mert éppen azt a futballt hozhatja vissza, amit hiányoltak, hiányoltunk.
Csapatával a Barcelona stílusában futballozott (és győzött a Nou Campban), de korábbi együtteseivel is mindig a Johan Cruyff-féle iskolát követte, azt a totális futballt játszatta, amelyet Cruyff és edzője, Rinus Michels fejlesztett tökélyre, hogy aztán Pep Guardiola azt továbbgondolva történelmet írjon a Barcelonánál.
Setién Betisére egy jellemző adat: 2018 szeptemberében közel 83 százalékban birtokolták a labdát a Leganés ellen. S bár jól tudjuk, hogy a labdabirtoklás nem minden (sőt, önmagában semmit sem ér), ez a Guardiola vezette Barcelonát vagy a katalán edző irányította Manchester Cityt idézi. S még egy apróság: Valverde vezetésével a Barcelona 69 spanyol bajnokit, kupameccset és BL-mérkőzést játszott a Nou Campban.
Ebből egyetlenegyet veszített el: 4–3-ra a Betis ellen. De a Real elleni teljesítményt is érdemes megnézni:
Az biztos, hogy Setién filozófiailag alkalmas a Barcelona vezetésére. Vele talán visszatér Cruyff „szelleme”, és az a szépség, az ellenfelet „lágyan, látványosan legyilkoló” totális futball, amibe annyian beleszerettek, és ami az ellenfeleket, gyűlölködőket (az örök hater-eket) viszolygásra késztette. A játékoskeret alkalmas erre. Lionel Messi még csúcsformában van. Vétek lenne elpazarolni az utolsó jó éveit. Sok minden kiderül majd az első bajnokin, de leginkább a Napoli elleni BL-párharcban.
Fotó: MTI/EPA
