Pesti Srácok

Bár szoros meccsen kikaptunk a világbajnoktól, azért megvan az Eb-középdöntő!

Bár szoros meccsen kikaptunk a világbajnoktól, azért megvan az Eb-középdöntő!

Bár utolsó csoportmeccsén 28–24-re kikapott a vb-címvédő Hollandiától a magyar női kézilabda-válogatott, ennek ellenére továbbjutott a középdöntőbe a dániai Európa-bajnokságon. Ez összességében szép, de azért ezt a meccset megnyerhettük volna – pedig a világbajnok volt az ellenfél.

Két teljesen eltérő mérkőzés után következett a világbajnok Hollandia elleni párharc a magyar női kézilabda-válogatott számára a dániai Európa-bajnokságon. A bemutatkozó mérkőzésen nem várt és éppen ezért fájó vereséget szenvedtünk attól a Horvátországtól, amelyet előzetesen a csoport leggyengébb tagjának titulált mindenki. Szerencsére a meglepő pofon után sikerült talpra állni, és Szerbia ellen olykor imponáló játékkal, több mint magabiztos, 12 gólos győzelmet arattunk, így tehát sikerült kiküszöbölni a csorbát.

A Hollandia elleni utolsó csoportmérkőzés előtt nemcsak az volt a kérdés, hogy ezúttal melyik arcát mutatja majd válogatottunk, de az is, hogy az általános meglepetésre két vereséggel rajtoló hollandok vajon feljavulnak-e, vagy vb-címvédő létükre szégyenszemre három vereséggel a tarsolyukban bandukolhatnak haza Dániából? Nekünk akár egy hollandok elleni vereség is belefért, ugyanis a csoport másik meccsén Horvátország legyőzte Szerbiát. Ettől függetlenül természetesen nem volt mindegy az eredmény, hiszen egy győzelemmel, de még a döntetlen esetén is vihettünk volna pontot magunkkal a középdöntőbe.

Az első negyedóra végére elhúztunk

PestiSracok facebook image

A mérkőzés első szakasza felváltva hozott gólokat. Hol az egyik, hol a másik csapat vezetett, de jelentős előnyt egyik csapat sem tudott kiharcolni. Annál több volt viszont a technikai hiba, a pontatlan passz, amely mindkét oldalon nehézségeket okozott, elsősorban a támadások befejezésénél. A 12. perctől azonban a mi pillanataink következtek. Hátul Bíró Blanka több ízben is szépen hárított, a lefordulásokból pedig sikerült értékesíteni a ziccereket, így a 16. perc elején 10-7-re vezettünk. A holland szövetségi kapitány rögtön ki is kérte első idejét, hogy rendezze csapata sorait.

Állandósult a háromgólos vezetés

A 17. percben kiállítottak egy holland lányt, ráadásul hétmétereshez jutottunk. Sajnos Klujber Katrin kihagyta a büntetőt, így maradt a háromgólos előny (11-8). Klujbernek ez volt az első elhibázott hetese. Igaz, hogy az emberelőnyből nem sikerült növelni az előnyt, ám nem sokkal azután, hogy kiegészültek a németalföldiek, Háfra távoli bombája a kapufáról bepattant (12-8), majd egy ellentámadásból szépített az ellenfelünk, így újra három góllal mentünk. Mindenesetre az előny alapvetően megnyugtató volt, mert a hollandok nem játszottak jól.

Kicsit leolvadt a megszerzett előny

A 23. percben ismét emberfórba kerültünk, így esély kínálkozott vezetésünk növelésére. Elsőként azonban a hollandok harcoltak ki hetest – Márton Gréta belül védekezett –, szerencsére Bíró Blanka bravúrral védett. Elek Gábor időkérését követően Helembai beállóból szerzett gólt (13-9). Először a mérkőzésen néggyel vezettünk, kezdhettünk reménykedni a világbajnok legyőzésében. Egy gyors gólváltás után - tőlünk Kovacsics Anikó volt eredményes - maradt a négy gól, s belül voltunk az első játékrész utolsó négy percén. Sajnos az utolsó két perc nem a miénk volt, előbb akcióból, majd hetesből is betaláltak a hollandok, míg nálunk némi gólcsend következett, így a négygólos előnyünk kettőre olvadt a félidőre (15-13).

Gólok itt is, ott is

A második félidő még szinte el sem kezdődött, amikor máris gólt szereztek a hollandok, így nagyon jól jött, hogy Helembai ismét betalált posztjáról (16-14). Egy holland belemenés után Háfra Noémi kiválóan lőtt átlövésből a jobb alsó sarokba, így ismét hárommal vezettünk. Sajnos azonban ekkor egy kis megtorpanás következett, két perc alatt két holland gól is született, miközben mi nem tudtunk betalálni, így szorosabb lett a meccs. Mielőtt azonban az egyenlítésért támadhattak volna a hollandok, Kovacsics Anikó hétméteresből ismét kettőre (18-16) növelte a magyar előnyt.

Bíró bravúrja ellenére is átvette a vezetést Hollandia

A 40. perc Bíró Blanka nagy bravúrjával indult, aki egy jobb oldali holland ziccert védett. Egy perccel később azonban már Bíró sem segíthetett, hetesből egyenlítettek a hollandok. Kár volt ezért, mert az első perceket leszámítva lényegében végig vezettünk... Egy perccel később azonban már a hollandoknál volt az előny (20-21), így érthető volt, hogy Elek Gábor időt kért soraink rendezése érdekében. Játékosainkat nyugalomra intette és azt kérte, hogy játsszuk tovább a játékunkat.

Futottunk az eredmény után

Kovacsics Anikó földre viteléért akár ki is állíthatták volna a holland védőt, ám megúszta. Ennél is nagyobb baj volt, hogy az egyre markánsabban és összeszedettebben védekező holland védelmet mind nehezebben tudtuk feltörni. Szerencsére egy szép akció végén Tóvizi betalált, így újra egyenlő volt az állás (21-21). Az újabb holland gól után Elek Gábor változtatott, Szöllösi-Zácsik Szandrát is pályára küldte, így rutinosabb játékosainkra hárult a feladat, hogy összefogja a csapatot a pályán. A játék képe ezekben a percekben úgy nézett ki, hogy bár rendre betaláltunk, de sajnos a hollandok is, így futnunk kellett az eredmény után.

A vége a világbajnoké volt...

Az utolsó 10 perc következett, és a játék képe alapján még bármelyik csapat megnyerhette a találkozót. A színvonal jóindulattal is csak közepes volt, az izgalmakra azonban nem lehetett panasz. A gond azzal volt, hogy az 51. és az 57. perc között egyszer sem tudtuk bevenni a hollandok kapuját, miközben ők két találatot is szereztek, így az utolsó három percre háromgólos hátránnyal (23-26) mentünk neki. Elúszni látszott a hajó. A másodpercek azonban peregtek, ami ezúttal a hollandoknak kedvezett. Lukács még szépített, ám aztán a szerencse sem volt velünk, a hollandok tovább növelték előnyüket (24-28). Az utolsó támadást is a hollandok vezethették, így figyelni kellett, hogy a négygólos hátrányból ne legyen ötgólos zakó. Szerencsére Bíró Blanka hárított, így Hollandia is bejutott a középdöntőbe, sőt, ellenünk vívta ki a továbbjutást.

A középdöntőben több kell

Válogatottunk a szerbek elleni nagyszerű játék után sajnos ismét a gyengébbik arcát mutatta. Különösen a rendbe szedett holland védelem elleni ellenszer megtalálása állította olykor megoldhatatlan feladat elé lányainkat. A mieink a középdöntőbe tehát bejutottak, ám az egymás elleni eredmények alakulása folytán - a másik két középdöntőbe jutott rivális ellen egyaránt kikaptunk - ott sajnos nulla ponttal kezdünk. Így, ha szeretnénk előkelő helyen zárni az Eb-t, az eddig látottaknál lényegesen több kell majd.

Vezető kép: MTI/EPA/Ritzau/Claus Fisker

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.