Pesti Srácok

Elhunyt Paolo Rossi olasz futball-legenda

Elhunyt Paolo Rossi olasz futball-legenda

Az 1982-es spanyolországi labdarúgó-világbajnokság gólkirálya, az olasz Paolo Rossi csütörtök éjszaka, hatvannégy éves korában hunyt el – írja az Origo a La Gazetta Dello Sport híradására hivatkozva.

A portál felidézi, hogy Paolo Rossi az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon nyújtott egészen elképesztő teljesítményt; ő volt az, aki a csoportküzdelmekből három döntetlennel és két rúgott góllal (azt Conti és Graziani szerezte) éppencsak továbbvergődő olasz válogatottal a középdöntőben, majd a legjobb négy között parádés dolgokat produkált. A Rossi-varázslat a középdöntő második meccsén, az olasz-brazil mérkőzésen kezdődött, amelyet az olaszok 3–2-re nyertek meg. Ezen a barcelonai találkozón Rossi három gólt szerzett, az elődöntőben a lengyelek ellen 2–0-ra megnyert meccsen további kettőt, a döntőben a nyugatnémetek ellen egyet. A finálét 3–2-re nyerte meg Olaszország az NSZK-val szemben. Ahogy Rossi halála kapcsán most az olaszok fogalmaznak: ő volt az, aki elintézte Zico Braziliáját, Boniek Lengyelországát, Maradona Argentínáját (habár ezen a meccsen nem lőtt gólt) és Rummenigge Németországát.

Paolo Rossi 48 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és ezeken a meccseken összesen 20 gólt szerzett. A '82-es vb előtt belekeveredett az Olaszországban kirobbant totóbotrányba, ezért eltiltották. Pont a világbajnokságra tért vissza a válogatottba. Számára az 1982-es év varázslatos volt, hiszen ekkor ő nyerte meg a legjobb európai labdarúgónak járó Aranylabdát. Klubcsapatával 1985-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját: a Heysel-tragédiaként ismert mérkőzésen a Juventus 1–0-ra verte Brüsszelben a Liverpoolt. Rossi a Juventus csapatának volt a tagja. Rossi a magyar labdarúgó-válogatott ellen egyszer játszott: az 1978-as Argentínában rendezett vb-n a Magyarország–Olaszország csoportmérkőzésen lépett ellenünk pályára, amelyet az olaszok 3–1-re nyertek meg. Ezen az összecsapáson az itáliai csapat első gólját ő szerezte.

Paolo Rossi 1956. szeptember 23-án született Pratóban. Tinédzserként igazolta le a Juventus, majd kölcsönadta a Vicenzának, amellyel feljutott a Serie A-ba, és előbb a másod-, majd a következő szezonban az első osztályban lett gólkirály – ez egyedülálló az olasz foci történetében. A Juventusszal kétszeres bajnok (1982, 1984), Olasz Kupa-győztes (1983), KEK- és Európai Szuperkupa-győztes (1984), valmint BEK-győztes (1985) lett. Az olasz válogatottban 48 mérkőzésen 20-szor volt eredményes, 1978-ban vb-negyedik, 1982-ben világbajnok, vb-gólkirály és a torna a legjobb játékosa lett – hasonló mesterhármasra csak Garrincha (1962-ben) és Mario Kempes (1978-ban) volt képes. Kilenc góljával Roberto Baggióval és Christian Vierivel együtt a legeredményesebb olasz a vb-k történetében. A Juventus után játszott még egy-egy szezont az AC Milanban és a Hellas Veronában, majd 1987-ben, 31 évesen visszavonult.

PestiSracok facebook image

Forrás: Origo; Fotó:bbc.com (képernyőfelvétel)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.