Még várat magára az Eb-kvalifikáció – Szlovénia–Magyarország 84–72

Nagy reményekkel vártuk a Kijevben megrendezett Eb-selejtezőket, hiszen joggal bízhattunk abban, hogy válogatottunk képes lesz legalább egy győzelemre a hátralévő négy meccsen, amely az újabb Eb-kvalifikációnkat jelenti. A válogatott is ebben a szellemben készült a kijevi megmérettetésre, noha, ahogyan azt a felvezetőnkben is írtuk, nem lehetett teljes csapatunk kerete.

Hiányzók itt is, ott is

Klubkötelezettségei miatt ezúttal is nélkülöznünk kell legjobb játékosunkat, Hanga Ádámot. Ráadásul a felkészülés utolsó fázisában további érzékeny veszteséget is el kellett könyvelnünk. A Japánban légióskodó Allen Rosco járványügyi okok miatt nem léphetett be Ukrajna területére, így ő sem állhatott Ivkovics Sztojan rendelkezésére. Helyére az Ulm csapatában légióskodó Fazekas Máté érkezett a keretbe. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mai ellenfelünk, Szlovénia még komolyabb hiányzókat tud felmutatni, hiszen az NBA-ban pattogtató két extraklasszisa, Luka Doncic és Goran Dragic a világ bármely válogatottjának keretébe beférne.

Szlovén triplazuhatag

A mérkőzés sajnos nem kezdődött jól számunkra, ugyanis a szlovénok első három triplája ült, így alig három perc elteltével máris 10 ponttal vezettek (2–12). Kapitányunk rögtön lépett, időt kért. Váradi szép ziccerével előbb feljöttünk nyolc pontra, ám egy újabb szlovén tripla után már tizenegy pont volt a különbség. Sajnos a szlovénok rendszerint sikeresen találtak szabad társat, aki kintről próbálkozhatott, és amíg nekik bejöttek a hárompontosaik, a mieink rendre kiszédültek a gyűrűből. Ennél is nagyobb baj volt, hogy a szlovénok a lepattanók megszerzésében is jobban álltak, nekünk pedig pillanatok alatt összegyűlt öt személyi hibánk, ami előrevetítette, hogy kipontozódhatnak egyes játékosaink és a második félidőt szinte végigbüntetőzheti majd ellenfelünk.

Váradi triplája jókor jött

Az eredményt tekintve mégis javult valamennyire, ugyanis tíz ponton belülre kerültünk (12–20), amely annak volt elsősorban köszönhető, hogy a szlovénok is pontatlanokká váltak támadásban, különösen a triplák terén. Ráadásul Váradi Benedek triplájával mi is megszereztük az első hármasunkat, amellyel hat pontra (15–21) zárkóztunk fel. A negyed végén egy eladott labda után ziccert dobhattak délnyugati szomszédaink, így nyolc pontos hátránynál jött az első rövid szünet.

Időt kértek a kékek is

A második negyedet is sok bosszantó hibával kezdtük, támadásban és védekezésben sem voltunk élesek. Ivkovics mindent megpróbált, forgatta a csapatot, többet is cserélt, többféle felállást is kipróbált, de igazán jelentős előrelépést semmi nem hozott a játékunkba. Szerencse volt ugyanakkor, hogy a szlovénok is visszaestek, zsinórban tíz hárompontost elhibáztak, ráadásul hátul is bizonytalankodtak. Időt is kért a kapitányuk, ami jelezte: ő sem elégedett a látottakkal. Az időkérést követően Ferencz Csaba hárompontosa, ha másodjára is, de behullott a gyűrűbe, így tovább zárkóztunk (22–25).

Félidőben "látszottak" a szlovénok

Az első félidő utolsó perceire ismét visszaállt a hatpontos szlovén fór (24–30). A cél az lehetett, hogy meccsben maradjunk és belátható távolságon belül tartsuk a kékeket a második félidő megkezdése előtt. Ez sikerült is, legfőképp azért, mert Filipovity Márkó egy igen fontos 2+1-es akciót vitt végig, így hiába az erre dobott szlovén tripla, a második negyed után 36-40 volt az állás.

Jó kezdés után megtorpanás

A második félidőt két gyors kosárral kezdtünk, így feljöttünk egy pontra (40–41), vagyis teljesen nyílt lett újra a meccs. Ám sajnos hiába tüntettük el szinte teljesen a hátrányunkat, a szlovénok produkáltak egy 13–5-ös szériát, amellyel csaknem tíz ponttal (45–54) elhúztak ismét. Ivkovics időt is kért, hogy rendezze a sorokat. Sajnos ennek nem volt eredménye, mert a szlovénok újabb rohamot vezényeltek. A harmadik negyed végén azonban sikerült kissé kozmetikázni az eredményen (58–65), de még így is hétpontos szlovén előnnyel indult az utolsó játékrész.

Pontszegény kezdés

A befejező negyedet sajnos nagyon pontszegény támadójátékkal kezdtünk, hiszen a játékrész első három percében mindössze két pontot voltunk képesek szerezni, ami nagyon kevés. Nem csoda, hogy ismét tizenegy pontos (62–73) hátrányban voltunk. Csapatunk mindent megtett, a küzdőszellemre és az akaratra nem lehetett panaszunk, ám a szlovénok nagyobb tudását nem voltunk képesek ellensúlyozni, a különbséget csak kissé csökkenteni tudtuk, eltüntetni végül nem. Szlovénia végül 84–72-re győzött, megérdemelt sikert aratva.

Semmi sincs veszve

Bár az első kijevi selejtezőn csapatunk nem tudta felborítani a papírformát, nem volt képes legyőzni az Eb-címvédő Szlovéniát, ám semmi sincs veszve. A két osztrákok elleni, valami az ukránok elleni hátralévő selejtezőből elég egyet megnyerni az Eb-részvétel kivívásához. És ezt az egyet akár már holnap este behúzhatjuk majd az eddig nyeretlen "sógorok" ellen.

Vezető kép: MTI/Varga György