Tizenhárom év után újra a legjobb négyben vannak férfi pólósaink az olimpián!
Megtörtük a rossz sorozatot, az elmúlt két olimpián a legjobb nyolc között búcsúzó férfi vízipóló-válogatottunk magabiztosan múlta felül Horvátországot. Nem volt sétagalopp, de végig kézben tartottuk a mérkőzést, és előbb kettő-, majd három-, a végén pedig már négygólos előnyt építgettünk alapos munkával. Amit a magyar csapat a meccs második felében nyújtott, az már tényleg olyan volt, mint amire a magyar szurkolók gondolnak, ha vízilabdáról van szó. Manhercz Krisztián ennek fokozásaként egymaga hetet szórt.
Nehezen hangolódott rá a magyar csapat, hogy a legjobb négybe kerülésért meccsel, támadásban harmatosak voltunk. Az egy bekapott gólon kívül a védekezésünk rendben volt. Az egyenlítésünk egészen komikusra sikerült, hiszen Manhercz egyedül törhetett kapura, megpróbálta megvárni, amíg elsüllyed a kapus, de a horvát portás belepiszkált, Jansik csapott le a labdára, az ő lövését is védte a horvát kapus, de Manhercz elé; az akciónk megindítója a hosszúra akarta ellőni, de a horvát kapus még mindig kitartott, majd csak ezután tudta rajta átpöckölni a magyar játékos. Az összkép azonban ezután sem változott, a horvátok kapásoldalról előbb lőttek egy érvénytelen, majd nem sokkal később egy érvényes gólt, és támadásban még mindig rettentő esetlenek voltunk. Sorban kapták az emberelőnyöket, mi viszont azt a keveset se tudtuk érvényesíteni, ami jutott. Varga Dénes szép akciógóljára is volt horvát válasz, így hátránnyal mentünk az első szünetre.
Az egész olimpián gyengélkedünk az emberelőnyök kihasználásában, szerencsére a második negyed elején Manhercz nem tartotta magát ehhez, és a harmadik fórunkat már gólra váltotta. Ugyanezt megtette a következő emberelőnyünknél is, és így rögtön sokkal szimpatikusabb volt az állás. A rakkolós, sok hibával tarkított meccsen váltakozva kerültek egygólos előnybe a csapatok. A negyed hátralévő része a védelmekről szólt, aztán Angyal értékesítette Vámos zseniálisan váratlan passzát a kapu előterében, majd másodpercekkel a nagyszünet előtt Varga Dénes bombázott távolról a horvát kapuba. A játék képe alapján nem ez volt a legerősebb negyedünk, az eredményesség viszont már rendben volt.
Tartottuk a kétgólos vezetést a harmadik negyed elején is, aztán videózás után pofátlan csalással megítéltek egy olyan gólt a horvátoknak, ahol teljesen nyilvánvalóan nem volt bent a kapunkban a labda. Zalánki visszakorrigált kettőre, de ezután kettős emberelőnnyel tolták meg a bírók a horvátok szekerét, amiből be is találtak. Egyenlítettek a horvátok, de mai nyerőemberünk, Manhercz révén újra visszavettük az előnyt, ezt Erdélyi centerből kettőre növelte, majd Vámos bombázott emberelőnyből Bijač kapujába. Kezdtünk olyan lendületbe jönni, ami már olimpiai iramnak nevezhető, az ellenfél pedig nem tudott ebben lekövetni minket.
Az utolsó negyed elején a tarthatatlan Manhercz a hatodik gólját szerezte szabaddobásból, Nagy Viktor pedig kiválóakat védett, majd pimaszul közölte a horvát támadókkal, hogy ez nem az ő napjuk. Ezzel végképp kezdett átbillenni felénk a sokáig kiegyenlített párharc. Próbáltak zárkózni a horvátok, de fokozódott a lendületünk, Vámos ismét távolról volt eredményes, majd az újabb balkáni gólra megint Manhercz válaszolt. A végén Jansik állította vissza a közte négyet büntetőből.
Magyarország–Horvátország 15:11 (2:3, 5:2, 4:3, 4:3)
