A hollandok örülhetnek jobban a döntetlennek – Hollandia–Ecuador 1–1 (1–0)
A rendszeresen a végső esélyesek között emlegetett Hollandia győztes első meccsből érkezett az Ecuador elleni találkozóra, de nem tudta olyan arcát mutatni, hogy nagy menetelést nézzünk ki belőle. A dél-amerikaiak annyival nagyobb szívvel és tűzzel játszottak, hogy teljesen eltüntették a két csapat tudása közt elvileg fennálló különbséget. A hollandoknak a korai góljuk volt a nagy szerencséjük, mert lényegében az egész hátralévő idő arról szólt, hogy Ecuador megdolgozott a döntetlenért. Sőt, ha nyert volna, arra is azt írhatnánk, hogy megdolgozott érte.
Még csak annyit érzékeltünk a pár perce tartó meccsből, hogy a hollandok elég komolyan veszik, amikor Gakpo ezt rögtön nyomatékosította is a felső sarok kipókhálózásával. Előzetesen arra lehetett számítani, hogy a narancssárgák uralják majd a meccset, de Ecuador – mint szinte bármelyik mindenkori dél-amerikai csapat – bármiféle kellemetlen meglepetésre képes lehet. Ehhez képest annyival lehetne összefoglalni a félidőt, hogy próbálkoztak a csapatok, de jó lehetőségekig nem jutottak el, kivágott, kifejelt beadások és blokkolt lövések voltak a legtöbb, amire képesek voltak a csapatok. Ecuador egy fokkal még jobb is volt, a félidő végi statisztika pedig teljesen kiegyenlített meccsről, emellett bátran, de nem hatékonyan próbálkozó ecuadoriakról árulkodott. Ezen csaknem változtattak a ráadás legvégén, amikor egy szöglet utáni távoli lövésbe Estupiñán tette bele jól a lábát, de hiába talált a hálóba, ő maga nem volt ugyan lesen, csapattársa viszont igen, és eközben zavarta a kapus kilátását, ezért nem adta meg a gólt a spori.
Néhány perccel később, immár a második félidőben több szerencséje volt az ecuadori balszélsőnek. A hollandok a saját térfelükön labdát vesztettek, ami amúgy nem szokásuk, Plata kiugratásával elfutott Estupiñán, majd a hosszú sarokra lőtt, a holland kapus pedig csak a középen érkező Valencia elé tudta paskolni a labdát. Az ecuadori csatárnak innen már nem volt nehéz megszereznie a harmadik gólját ezen a vébén. Ecuador lendületben maradt, nagy hőfokon égve, sokkal szimpatikusabban játszottak. A hollandoktól olyan érzésünk lehetett, mint akik szívesen végighúzták volna egy unalmas egy–nullával a meccset, és most, hogy ez váratlanul nem sikerült, nem igazán tudják már újra felgyűrni az ingujjukat a melóhoz. Pár perccel később megint csak a szerencse mentette meg őket: előbb egy veszélyes lövést blokkolt a védelmük, majd a kipattanót Plata óriási erővel zúzta a felső lécre, amely sokáig úgy remegett utána, mint az újságírók elől menekülő Karácsony Gergely.
Ekkorra kicsit magához tért Hollandia is, megélénkült a meccs, a középre gurító Valencia lövetett majdnem gólt Estradával, akit csak az odaérő Aké lehetetlenített el ebbéli szándékában. Kiváló nyílt sisakos derbivé fajult az esemény, mindkét fél túl volt már a góltalanságon, és mindkettő érezte, hogy nyerni lehet. Ecuador mindvégig egy árnyalatnyival közelebb volt a győzelemhez, jobban igyekezett érte. Eközben fájdalmas veszteség érte őket: Valenciát sérülés miatt le kellett cserélni. Nem mindegy nekik, hogy felépül-e a harmadik fordulóra. Hollandia pedig eközben megnyugodhat, hogy el tudta hozni az egy pontot erről a meccsről, amelyen egyetlen kaput eltaláló lövése volt: a gólja.
HOLLANDIA–ECUADOR 1:1 (1:0) al-Rajján, Halifa Nemzetközi Stadion, v.: Musztafa Gorbal (algériai) gólszerzők: Gakpo (5.) – Valencia (49.)sárga lap: S. Méndez (57.)
