Fékezett habzású olasz győzelem Albánia ellen
Óriási különbséget hozott a játékban az olasz–albán meccs, a gólokban mégis a lehető legkisebbet. A címvédő végig lehengerlő fölényben focizott, és az első percben bekapott gólt negyedóra alatt előnyre fordította. Utána azonban hiába támadott folyamatosan, nem változott az eredmény, és az utolsó pillanatokban majdnem meglepetést okozott az addig csak mellékszerepet játszó Albánia.
Olaszország több poszton megújult csapattal, jó pár tapasztalatlanabb játékossal vágott neki a következő világversenyének. Ezt abban a furcsa helyzetben tette, hogy itt, az Eb-n címvédőként szerepel, ám az azóta lejátszott világbajnokságon ott sem lehetett. A csapat jelenlegi erejéből azonban még nem derülhetett ki semmi, amikor Bajrami 22 másodperc után megrúgta az Európa-bajnokságok történetének leggyorsabb gólját. Ezután felállt a várható rend, erőteljes nyomás alá helyezték az albán kaput. A balkáni csapat lendületes labdakihozatali próbálkozásain annak ellenére látszott a kraft, hogy ezeket az olaszok gyorsan lekapcsolták. Egy szép egyérintős kisszöglet-kombináció után a beadás átszállt a középen összegyűlt tumultus fölött, a hosszú sarokhoz előresurranó Bastoni pedig közelről erősen fejessel mozgatta meg a hálót.
Az olaszok megnyugodtak az egyenlítés után, de nem felejtettek el lényegretörően játszani: a támadóik többször megverték egy az egyben az albán védőket, és bátran megeresztettek lövéseket is, nem belebúsulva a sikeres albán blokkokba. Egy kapu elől kipattanó labdánál ez hozta meg a sikert, hiszen Barella pompásan bombázta kapásból a rövid sarokba. Negyedóra alatt fordított a címvédő, elfeledtetve a kezdeti hidegzuhanyt, és utána is nyomasztó fölényben maradt. Teljesen felborult a pálya, kézilabdás módra körbeadogadták a kék-fehérek az albán büntetőterületet, keresve a hézagot, többször szépen befűzték a védőket, és több helyzetet is kihagytak. A félidő végére jött csak ki az olasz mentalitás, jócskán visszavettek, és már a kaput messze elkerülő lövésig is eljutottak az albánok.
Olaszos könnyelműsködés, gyengülő koncentráció vagy pusztán a szerencsétlenség volt az oka, hogy az olaszok nem váltották újabb gólra az iszonyú fölényüket? – nem tudni, de a helyzeteik megvoltak hozzá, hogy kitömjék a lelkes, de sokkal gyengébb albánokat. A nyugalmukat semmi sem zavarhatta meg, hiszen az előny régóta náluk volt, Donnarumma pedig olyan ritkán találkozott támadó albánokkal, hogy nem lehetett könnyű felismernie őket, amikor mégis. Így csordogált a meccs két teljesen különböző osztályt képviselő csapat közt, az olaszokon érződött, hogy szívesen lőnének még gólt, de annál taktikusabbak, hogy akár pici kockázatot vállaljanak érte, és akkor sem dőlnek a kardjukba, ha marad 2:1 a végére.
Elővették a legendásan magabiztos védekezésüket, és amikor egy-egy hiba becsúszott valakinél, akkor is hidegvérrel javított a közeli csapattárs. Az albánok ugyanakkor minden aprócska alkalmat igyekeztek megragadni, hiszen számukra elérhető közelségbe került egy iksz a halálcsoport egyik ásza ellen. Esélyt viszont nem hagyott nekik az ellenfél, a meccset nyitó gól után nem is találták el többé az olasz kaput. A rendes játékidő utolsó pillanataiban aztán mégis majdnem megragadták a lehetőséget, Manaj futott el egy jó felíveléssel, és az éles szögből bepöccintett lövését Donnarummának kellett bravúrral védenie. Az olaszok kihívták maguk ellen a sorsot, ahogy nem egyszer pórul jártak már ezzel – gondoljunk csak a világbajnokságról lemaradásukra –, de ezúttal megúszták.
B-csoport: OLASZORSZÁG–ALBÁNIA 2:1 (2:1)gólszerzők: Bastoni (11.), Barella (16.) – Bajrami (1.)
