Nem tudtuk elkapni a gallokat, Norvégia következik az elődöntőben - Női kézilabda Európa-bajnokság: Magyarország – Franciaország 27–30 (13–13)

Középdöntős csoportunk legerősebb csapata, a francia válogatott várt lányainkra az utolsó fordulóban. Szerencsére a továbbjutás szempontjából már tét nélküli volt ez a mérkőzés az olimpiai ezüstérmes ellen, mert a két nappal ezelőtti, Románia elleni győzelemmel bejutottunk a legjobb négy közé. A kérdés az volt, hogy első, vagy második helyen végzünk-e a középdöntőben, mert attól függött, hogy a másik középdöntős ágról melyik ellenféllel kell majd farkasszemet nézni a bécsi elődöntőben.

Első félidő

Finoman szólva sem lehet mondani, hogy eszményien kezdtük a találkozót, hiszen képtelenek voltunk betalálni a fehér mezes franciák kapujába. A tízperces nyitó gólcsend bántóan hosszú volt, főleg annak tükrében, hogy eközben azért a gallok négy gólt is szereztek, így eléggé komoly előnyt építettek fel (0–4). Nem csoda, hogy Golovin Vlagyimir eddigi legkorábbi időkérését láthattuk, de sajnos ez sem változtatott érdemben a játék képén, ugyanúgy gondjaink voltak elöl, s bár hátul végső soron rendben voltunk, Szemerey Zsófi is kezdett belelendülni a védésbe, de a gólok hiányoztak. Klujber Katrin hetesből szerezte első gólunkat, de a következő perc gyors gólváltása ellenére továbbra is hárommal a franciák vezettek (2–5). Amikor lassan, de biztosan elkezdtünk volna zárkózni, sajnos Kuczora Csenge gyors egymásutánban két labdát is eladott, amiből a leforduló franciák eredményesek tudtak lenni, így állandósult a három-négygólos gall-előny. Golovin Vlagyimir ismételten időt kért, hogy rendezze sorainkat.

Ez az időkérés meghozta a várt eredményt. Nagyszerű támadásaink és góljaink mellett Szemerey többször is nagyot védett hátul, így a hajrára egyenlítettünk, sőt a vezetésért is támadhattunk. Ez sajnos nem zárult góllal, sőt, a franciák vezetést szereztek, ám Győri-Lukács ejtése volt a slusszpoén az első játékrész végén, amellyel végül is meglett a döntetlen a szünetre (13–13).

Második félidő

Kár volt, hogy jött a szünet, mert ismét kissé beragadtunk a félidő elején, így újra két-háromgólos előnyt építettek fel a franciák. A kapuban váltottunk, bejött Böde-Bíró Blanka, aki rögtön egy nagy védéssel indított. de nem tudtunk minden támadást gólra váltani mi sem – a francia hálóőr is jól védett –, így a különbség állandósult. Futottunk az eredmény után, ami nem volt jellemző ezen a tornán, ugyanakkor előnyt jelentett számunkra, hogy eredendően jobb gólkülönbségünk miatt a döntetlen is nekünk kedvezett, ugyanis iksz esetén is mi végezhettünk a középdöntős csoport élén. A 44. percben Klujber újabb értékesített hetesével kettőre jöttünk fel (20–22), ám ennél közelebb sajnos nem tudtunk zárkózni. A franciák - nem véletlenül voltak döntősök a legutóbbi két olimpián - mindig tudtak újítani, a döntő pillanatokban nem remegett meg a kezük, belőtték a kulcstámadásaikat.

Golovin Vlagyimir időkéréssel is próbálkozott a hajrához közeledve, de ezúttal ez sem hozott csodát. A francia csapat annak ellenére is hozta a papírformát, hogy ezen a tornán, az eddig látottak alapján igenis lehetett volna esélyünk a gallok legyőzésére. Zengett, zúgott a "Mindent bele!" és a "Ria-Ria, Hungária", a közönség ugyanúgy, mint korábban, most is kitett magáért, és csapatunkat sem érhette kritika. Lányaink is beleadtak apait-anyait, de a franciák jobbak voltak nálunk és végül meg is nyerték a mérkőzést (27-30).

Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt