Nem akart felnőttcsapatot irányítani, mégis rekorder edző lett - Garami József (1939–2025) emlékére
Életének 86. évében elhunyt Garami József többszörös magyar bajnok mesteredző, korábbi szövetségi kapitány. A pécsi szakember jó néhány nagy múltú élvonalbeli csapat kispadján megfordult, bajnoki címeket, kupagyőzelmeket, valamint dobogós helyezéseket ünnepelhetett, nevelőedzőként pedig több tucat kiváló játékost nevelt ki a magyar labdarúgás számára. Garami Józsefet az MLSZ saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Garami József Pécsett született 1939. augusztus 9-én. Tizennégy évesen lett igazolt labdarúgó a Pécsi Dózsában, s mivel akkor a baranyai megyeszékhelynek ez volt a kirakatcsapata, így csakhamar élvonalbeli játékos lett. Tíz éven keresztül szerepelt az akkor lila-fehérben játszó Dózsában, majd rövid ideig Komlón és a pécsi vasutascsapatnál, a PVSK-nál is futballozott.
Már játékos pályafutása idején nagy gondot fordított a tanulásra, az önképzésre. Miután a pécsi ciszterci gimnáziumban leérettségizett, a helyi tanárképző főiskolán magyar-orosz-testnevelés szakos tanári diplomát szerzett. Innentől kezdve két évtizeden át egyszerre volt jelen az életében az oktatás-nevelés és a labdarúgás, hiszen a Pécsi Sportiskolában helyezkedett el tanárként, de egyben nevelőedzői munkát is végzett.
Munkája sikerét jól példázza egyrészt az, hogy számtalan későbbi NB I-es, sőt, később a válogatottságig, és sikeres légiós-pályafutásig eljutó tanítványa volt. A teljesség igénye nélkül, pécsi neveltjei közé sorolandó a Feyenoordban is megfordult, vb-résztvevő hátvéd, Róth Antal, a sokszoros válogatott támadó Mészáros Ferenc és a szintén válogatottságig jutó, jelenleg Zalaegerszegen dolgozó Márton Gábor. Rajtuk kívül ugyanúgy „Garami-bébi” volt Bérczy Balázs, Lovász Ferenc, Braun Károly vagy éppen Toma Árpád. Külön kiemelendő az is, hogy pedagógusként több generációval is megtalálta a hangot, hiszen első pécsi neveltjeivel még az 1970-es, 1980-as években dolgozott, ám harminc évvel később tűzbe mentek érte akkori tanítványai is, az MTK-nál.
Szakmai ars poeticájáról a következőképpen nyilatkozott, még pécsi nevelőedzőként:
Két fontos szemponttal kezdem! Az elsődleges a technikai felkészítés, vagyis tanuljon meg a gyerek mindkét lábbal rúgni és fejelni, valamint a játékkészség megfelelő fejlesztése. Ezt a két elvet tartom szem előtt. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lennék ott a környék valamennyi kiválasztó tornáján. Akit tehetségesnek tartok, azt máris viszem a PMSC-be. A mi edzői kollektívánk módszerei alapján ismerkedik meg a gyerek a sportággal, ritkán fordul elő, hogy 16—17 évesen kerül valaki a PMSC-hez más egyesületből. A szakmában az alapvető elveket mindig betartottuk, de igyekeztünk egyéni dolgokkal színezni.
(Lázár Lajos interjúja - Labdarúgás, 1985 áprilisi lapszám)
Érdekesség, hogy a csendes, minden harsányságtól, feltűnéstől önmagát távol tartó kitűnő szakember sokáig nem kívánt a felnőtt futballban dolgozni, teljesen kielégítette szakmai álmait a fiatalok magas szintű nevelése. 1975-ben egy rövid időre átvette ugyan a pécsi felnőtt csapatot, ám csakhamar vissza is tért tanítványai körébe. Magas színvonalú munkáját példázza, hogy az utánpótlás-nevelő szakemberek közül országos szinten is elsők között kapta meg a mesteredzői címet. Ha rajta múlik, alighanem pedagógus-nevelőedzőként is ment volna nyugdíjba, ám a sors – az akkor már Pécsi MSC néven szereplő csapat vezetőinek személyében – mégiscsak elé tette a választás kérdését. 1985 tavaszán meglegyintette a kiesés szele a mecsekaljai gárdát, és a vezetők Garami Józsefet kérték fel a gárda megmentésére. Benn tartotta a csapatot, majd hosszas kapacitálásra vállalta, hogy véglegesítsék az NB I-es együttes kispadján.
Végül hét éven át, 1992-ig volt a Pécs vezetőedzője. Elképesztő sikereket ért el, hiszen bajnoki második és harmadik helyezést is ünnepelhetett, ami a korábban a bennmaradásért küzdő csapattól hatalmas eredmény volt. A csapat alapembereire – Bodnár, Kónya, Toma, Palaczky, Braun, Márton, Brezniczky, Dárdai, Bérczy, Mészáros, Lovász – ma is minden futballbarát nosztalgiával gondol vissza a Mecsekalján.
Emlékezetes marad a világhírű Manchester United elleni nemzetközi kupameccs, amikor is az angolokkal 2-2-es döntetlent játszott a Pécs hazai pályán. Pécsi évei alatt alighanem megdönthetetlen rekordot állított fel, ugyanis 217 élvonalbeli bajnoki meccsen ült a kispadon. Tekintettel arra, hogy a pécsiek évek óta nem is első osztályúak, kérdéses, hogy bármikor bárki megdönti-e Garami József hihetetlen mérkőzés-számát?
Pécsi tevékenysége idejére esik, hogy 1987-ben, Verebes József kényszerű, nyári lemondása után fél évre kinevezték a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává. Öt mérkőzésen keresztül irányította a válogatottat, de eleve csak megbízott kapitányként vállalta ezt a feladatot. Két győzelem mellett egy döntetlen és két vereség volt a mérlege a nemzeti csapat kispadján.
Pécsen elért sikerei okán a legkeresettebb magyar edzők közé emelkedett. 1993-ban az Újpest vezetőedzője lett. Amint egykor Pécsett, itt is életet menteni hívták, ugyanis ebben az évben érte el történelmi mélypontját az Újpest. Kis híján kiesett a csapat, végül a Hatvan FC elleni osztályozón – már Garamival a kispadon – nagy nehezen megőrizték élvonalbeli tagságukat. A következő évtől azonban új időszámítás kezdődött a Megyeri úton. Garami József három éven át irányította a lila-fehéreket. Második idényének elején, 1994 őszén, nyolcból nyolc győzelemmel rajtolt az Újpest a bajnokságban, a hetedik siker után a csapatot már a Bene Ferenc nevével fémjelzett korszakhoz hasonlította a sportnapilap. Érdekesség, hogy több, egykori pécsi tanítványa is követte Garamit Újpestre. Ezekben az években pályára lépett a lila-fehéreknél Turi Zsolt, Bérczy Balázs, Tomka János, Braun Károly és Lovász Ferenc is.
Újpesti sikereit követően az MTK szerződtette, amellyel Garami József bajnoki aranyérmet és Magyar Kupát is nyert. Később további, patinás magyar csapatok hívták a kispadra, hiszen dolgozott a Győrnél, szakmai igazgatóként, majd két éven át a Ferencváros edzője volt. Érdekesség, hogy a Ferencváros volt az egyetlen klub, ahonnan idény közben távozott, ugyanis a 2003-ban megnyert Magyar Kupa-diadal ellenére az őszi idény végén edzőt váltott a Fradi. Mivel a bajnokság zárásakor – már Pintér Attilával a kispadon – végül aranyérmes lett a zöld-fehér csapat, így félig-meddig ez is Garami bajnoki címei közé tartozik.
2004-ben vette kezdetét az utolsó, igazán jelentős „kaland”. Visszatért a Hungária körútra, az MTK szakmai igazgatója lett. A kék-fehéreknél nem csupán az első csapatért felelt, de folyamatosan rajta tartotta a szemét a Sándor Károly Akadémián pallérozódó tehetségeken is. Fiatalokból álló csikócsapatával több kiváló bajnoki szezont is futottak, amelyek közül egyértelműen kiemelkedik a 2007/2008-as. Ennek végén ugyanis Garami József bajnoki címet nyert csapatával.
Élete utolsó éveiben sem hagyott fel a munkával. Visszatért szülővárosába, Pécsen vállalt szaktanácsadói munkát, igaz, egészségi állapota fokozatos romlásával egyre kevésbé tudott részt venni a napi feladatokban. Szerencsére még életében érte az a megtiszteltetés, hogy 2019-ben, a mesteredző nyolcvanadik születésnapján felvette a nevét a helyi utánpótlás sportközpont.
Garami József a magyar labdarúgás legkiemelkedőbb edzőszemélyiségeinek egyike. Nemcsak elmaradhatatlan ballonkabátjával és a rá jellemző kimért, pedagógusi színvonalú mérkőzés-értékeléseivel írta be magát a magyar labdarúgás kapcsoskönyvébe, de azzal is, hogy Illovszky Rudolfot letaszítva a „trónról” ő lett minden idők legidősebb NB I-es trénere, s mindösszesen 797 bajnoki mérkőzésen ülhetett a kispadon, amely elképesztő, megdönthetetlennek tűnő rekord. Isten nyugosztalja Garami Józsefet!
Vezető kép: a Pécsi MFC hivatalos Facebook-oldala
