Szenzációs játékkal történelmi BL-győzelem, először került Párizsba a trófea - Labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő: PSG–Internazionale 5–0 (2–0)

Az első idény zajlott le az átalakított lebonyolítással a labdarúgó Bajnokok Ligájában. Nyilván találni érveket pro és kontra, hogy a „főtáblás” lebonyolítás beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, vagy sem. Abban ugyanakkor alighanem teljes az egyetértés, hogy a kupasorozat rajtjakor aligha lettek volna túl sokan, akik arra tippelnek, hogy a PSG és az Inter játssza majd a finálét.

Mégis így alakult, és aligha vitatható, hogy mindkét együttes megérdemelten jutott be a döntőbe. A párizsiak „angol vonalon” verekedték végig magukat, hiszen a nyolcaddöntőben a Liverpool, a negyeddöntőben az Aston Villa, míg az elődöntőben az Arsenal testén keresztül sikerült eljutni a fináléig. Ami az Intert illeti, ők a Feyenoord, a Bayern München és a Barcelona kiejtésével szereztek jogot arra, hogy megmérkőzzenek a trófeáért.

Látható tehát mindkét csapat döntőig vezető útján, hogy jobbnál-jobb csapatok ellen sikerült párharcot nyerniük, így kellő önbizalommal felvértezve várhatták a mai, mindent eldöntő egymás elleni ütközetet. Úgy a franciák, mint az olaszok szinte teljesen az előzetesen várt összeállításban léptek pályára, ami egyszerre jelentette azt, hogy az eddig megszokott játékot várhattuk mindkét csapattól, illetve azt is, hogy a két tréner – Luis Enrique illetve Simone Inzaghi – az összeszokottságban látta a győzelem kulcsát. A döntő külön érdekessége volt, hogy az erdélyi magyar, Kovács István volt a játékvezető, aki korábban már Konferencia Liga- és Európa Liga-fináléban is bíráskodott.

Összeállítások

Első félidő

Az Inter kapuja előtt alakult ki az első veszélyes helyzet a 7. percben, amikor egy jobb oldali szabadrúgást követően az élesen belőtt labdára többen is érkeztek, de mindenki lekésett a befejezésről. Ez a helyzet, mintha egy varázsütés lett volna, mert a franciák innentől kezdve már a saját tizenhatosánál letámadták az Intert, többször zavart is okozva az olaszok labdakihozatalában. A 12. percben aztán meglett a vezető gól is. Doué kapott egy remek indítást a büntetőterületen belül, Di Marco beragadt, így nem volt les, Doué önzetlenül középre gurított az előre húzódó Hakimi elé, s az egykori Inter-játékos nagy nyugalommal a kapuba gurított (1–0).

Szinte hihetetlen, hogy a marokkói miként maradhatott ennyire fedezetlenül az ellenfél tizenhatosán belül. Ki kell emelni Hakimi sportszerűségét, aki látványosan elhárított az ünneplést, megtisztelve egykori csapata szurkolóit. A párizsiak továbbra is folytatták a gólt eredményező letámadásukat, jó hatásfokkal. A 20. percben egy klasszikus kontrával növelte előnyét a PSG. Pacho a saját kapujánál nem engedett ki egy szögletre tartó labdát, Kvarachelia, majd Dembelé volt a labda útja, utóbbi középre játszott Doué elé, aki egy pattanás után úgy lőtt a kapu bal oldalába, hogy a játékszer Di Marcón kissé irányt változtatva vágódott a hálóba (2–0). Doué Cristiano Ronaldo óta az első, aki gólt és gólpasszt is jegyezni tudott egy döntőben. Két perccel később Acerbi fejelt kevéssel fölé egy Inter-szöglet után. Ez volt az első komolyabb helyzete az olaszoknak. A 27. percben Fabian Ruíz lövését védte Sommer. Megérdemelten vezetett a Párizs, a gyors gólokkal megnyugtató előnyt szereztek, ez megfogta az Intert, így a kék mezesek uralták a meccset. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az Inter feladta, kissé bele is erősítettek és Thuram veszélyeztetett is egy szöglet után. A 44. percben Doué bal oldali beadására Dembelé érkezett a hosszú oldalon, ám lövése a felső kapufáról kifelé pattant. A félidő utolsó momentuma is a PSG előtt adódott, Kvarachelia lövése szögletre vágódott, majd a sarokrúgás után ismét a grúz került helyzetbe, de fölé fejelt. Kétgólos párizsi előnynél mehettek pihenőre a csapatok.

Második félidő

A szünetben egyik tréner sem változtatott, igaz, Luis Enriquének nem is volt erre semmi oka. Inzaghi is további bizalmat szavazott azonban a kezdőjének, ám ennél is meglepőbb volt, hogy a játék képe sem módosult, nem igazán támadott aktívabban az Inter. Az 54. percben jött az első két olasz csere, amelynél Di Marco és Pavard jött le, helyettük Bisseck és Zalewski érkezett. A lengyel cserejátékos azonnal észrevétette magát, mert alig egy perce volt a pályán, amikor máris sárga lapot kapott Kovács Istvántól. S a szegény embert még az ág is húzza: Simone Inzaghinak kényszerből szinte azonnal cserélnie kellett újra, mert a frissen pályára küldött Bisseck máris megsérült, Darmian váltotta őt, emellett pedig Mkitarjant is lekapta a pályáról, akit Carlos Augusto váltott. Hiába azonban minden frissítés, ismét a PSG szerzett gólt. A mezőny legjobbja, az ellenállhatatlanul futballozó Doué került helyzetbe az olasz tizenhatoson belül és kegyetlenül a bal sarokba bombázott (3–0). Alighanem a kegyelemdöfést volt ez az Internek, mert a PSG egyértelműen jobban játszott ezen az estén.

A 67. percben Luis Enrique is végrehajtotta első cseréjét, ragyogóan játszó, két góllal és egy gólpasszal büszkélkedő Douét hozta le, akit Barcola váltott. A 73. percben végérvényesen eldőlt az idei BL-döntő. Dembelé hibája után Mendes szerezte vissza a labdát, azonnal szöktette Dembelét, aki kitűnően ugratta ki Kvaracheliát, a grúz senkitől sem zavartatva nyargalt be a büntetőterületen belülre, és ballal, higgadtan a jobb sarokba lőtt (4–0). Két perccel később szépíthetett volna az Inter, szép akció végén Thuram lőtt laposan kapura, de Donnarumma szépen védett. A 78. percben Luis Hernandez állt be Mendes helyére. A 82. percben Barcola is eredményes lehetett volna, a nehezét megcsinálta, átverekedte magát Acerbin, ám végül közelről a rövid sarok mellé durrantott. Két perccel később ismét Barcola veszélyeztetett, de ezúttal sem tudott betalálni. A PSG mindvégig erőteljes letámadással operált, és ez ellen nem találta meg az ellenszert az Inter. A 85. percben három játékost küldött pályára ünnepelni Luis Enrique, Ramos, Mayulu és Zaire-Emery lépett pályára, Kvarachelia, Ruíz és Neves helyett. A 87. percben sakk-mattra gurigázták a teljesen széteső Inter-védelmet a franciák. Mayulu és Barcola összjátéka után Mayulu közelről a rövid felsőbe vágta a labdát (5–0). A rendes játékidő leteltekor Hakimi kapott sárga lapot, de ez senkit sem érdekelt, mert rögtön a sárga elkönyvelése után Kovács István le is fújta a döntőt.

Vezető kép: MTI/EPA/Ronald Wittek