A Standard and Poor’s után tovább erősítette hazánk besorolását egy másik jelentős hitelminősítő, a Fitch Ratings is. A hír mindenképpen pozitív, de felvetődik a kérdés: miért csak most? Varga Mihály szerint már korábban is bekövetkezhettek volna a felminősítések. Ha ez igaz, a hitelminősítők késlekedésének súlyos következményei voltak a magyar emberekre nézve.
Amint megírtuk, Varga Mihály pénzügyminiszter már a Standard and Poor’s bejelentése utáni sajtótájékoztatóján kijelentette:
ideje volt a magyar gazdaság régóta fennálló tendenciáit, eredményeit figyelembe venni.
Hazánk gazdasága ugyanis hosszú évek óta jól teljesít. Ha a legfontosabb makrogazdasági mutatókat (államadósság, GDP-növekedés, költségvetési hiány, infláció, minimálbér, átlagbér) vesszük figyelembe, ezek már jó ideje pozitív tendenciát mutatnak. Amennyiben a pénzügyminiszternek igaza van és késtek a felminősítések, az komoly kérdéseket vet föl. A hitelminősítők értékelésének óriási szerepe van, mivel ezek a szervezetek komoly hatással lehetnek egy-egy ország gazdasági teljesítményére, végső soron az állampolgárok életére is. A legnagyobb befektetési alapok ugyanis figyelemmel kísérik ezeknek a minősítőknek az értékeléseit, és ezek alapján is döntenek befektetéseikről. A nagy amerikai nyugdíjalapoknál például szabály, hogy negatív besorolású országok kötvényeit nem vásárolják, hiszen nemcsak változatos, de egyben alacsony kockázatú befektetési portfóliót igyekeznek összeállítani, hogy a rájuk bízott hatalmas összegek biztonságban legyenek.
Hatalmas tétje van a felminősítésnek
Elképzelni is nehéz, milyen összegeket kezelnek ezek az alapok, és egy-egy elmaradt minősítés esetén milyen lehetőségektől esnek el az államok. A világ húsz legnagyobb nyugdíjalapja összesen 7,4 billió dollár befektetésért felel. Ez számmal leírva: 7 400 000 000 000 dollár, ami 275-ös forintárfolyammal számolva 2 035 000 000 000 000 forintot tesz ki. Ennek az elképesztő összegnek egy részét akár magyar kötvényekbe és állampapírokba is fektethetnék, ami nagyban segítené hazánk államadósságának finanszírozását. Amennyiben kedvezőbb feltételekkel törleszthetjük az adósságunkat, rögtön nagyobb mozgástere nyílik a kormánynak, hogy gazdaságélénkítő programokat indítson vagy akár népjóléti intézkedéseket hozzon. Ha könnyebben tudjuk fedezni az adósságunkat, a kormány esetleg enyhíthet az adóterheken, ami nemcsak a gazdaságot pörgeti föl, de közvetlenül is érinti az állampolgárok anyagi helyzetét. Mindannyian a saját bőrünkön érezzük tehát a felminősítések elmaradásának következményét. A kormány már évek óta különös gondot fordít arra, hogy csökkentse az adósságrátát és alacsonyan tartsa a költségvetési hiányt. Ez pozitív üzenet a hitelminősítők felé, akik ha figyelmen kívül hagyják ezt, megint csak a magyarokat büntetik. Hiszen például valamelyest nagyobb költségvetési hiány és ezáltal némi újabb adósság felvállalása árán ismét csak erősíthetnénk a gazdasági növekedésünket, és könnyen lehet, hogy ezzel végső soron jobban járnánk. Ördögi körről van tehát szó.
Ki vállalja a felelősséget?
A nagy hitelminősítőknél is emberek dolgoznak. Ők is hibázhatnak, és hibáiknak – mint látjuk – súlyos következményei lehetnek emberek millióira nézve anélkül, hogy a hitelminősítők szakértőinek bármilyen felelősséget kellene viselniük ezért. Remekül keresnek, év végén megkapják jelentős bónuszaikat, mintha mi se történt volna. Arról ne is beszéljünk, hogy mint mindenki, ők is bizonyos ideológiai, politikai beállítottsággal rendelkeznek, és identitásukat nyilván nem tudják levetkőzni munkájuk során sem. Varga Mihály szerint a piac értékelése már régen előrevetítette a felminősítéseket, hiszen a külföldi cégek bátran fektetnek be hazánkban. Márpedig ők önérdeket követnek, hiszen a saját pénzükkel játszanak. A hitelminősítők késlekedése tehát teljesen elfogadhatatlan lenne, ha nem szólna mellettük egy jogos érv: amíg a bizalmat nagyon könnyű elveszíteni, addig iszonyatosan nehéz megszolgálni. Magyarországnak utoljára a 2008-as gazdasági válság előtt volt ilyen kedvező besorolása az S&P-nél és a Fitch Ratingsnél, ami hazánk rendkívüli kitettsége miatt egyből rohamosan romlani kezdett. Pedig az első Fidesz-kormány még a jelenleginél is jobb besorolással, történelmi csúcson adta át a kormányzást 2002-ben, s innen indult a romlás már a válság előtt, a szocialista-liberális kormányzás alatt. A hitelminősítők felelőssége mellett tehát egy jól érzékelhető politikai felelősség is kirajzolódik, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk!
Fotó: MTI/EPA/Justin Lane
Facebook
Twitter
YouTube
RSS