1956 emléke soha nem szabad, hogy feledésbe merüljön. A magyar nép akkor egyként fogott össze, hogy megmutassa, velünk senki nem szórakozhat. Itt az idő, hogy hazánk történelmének legjelentősebb momentumát a felnövekvő generáció is tisztán lássa és megértse. Dióhéjban ezt üzeni Stefka István legújabb könyvével, amely az Ötvenhat lövészárkai címet viseli. Az Öreget épp dedikálás közben csíptem el a 87. Ünnepi Könyvhéten.
Korábbi két könyved – az Ötvenhat 50 éve és az Ötvenhat arcai – is ebben a témában íródott, mitől más a most megjelent Ötvenhat lövészárkai?
Ez a könyv az előzőek „újragondolása” és összegzése, plusz tartalmaz 10 olyan interjút, amely eddig soha sehol nem jelent meg. Többen közülük már sajnos nem élnek, gondolok itt Fekete Pál tanáremberre, aki azért kapott életfogytiglant, mert a harcolni buzdított a forradalomban.
És még?
Új következtetéseket is levontam. 10 évvel az előző Ötvenhat 50 év után, ez a lövészárok azt is megmutatja, milyen feloldhatatlan ellentétek vannak azok között az 1956-ban harcoló, politizáló forradalmárok között, akik akkor egy ügyért harcoltak és ma már egészen másként látják. Pontosan ezt fogalmazza meg a könyv előszavában Regéczy-Nagy László. A Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke azt írja, senki nem tud kibújnia bőréből és mind az, ami 1956-ban történt, az hosszú-hosszú idő után először fordult elő, hogy a magyarok egyként akartak valamit, szabadságot és függetlenséget.
Stefka, Wittner Mária gondolataival folytatja. Az 1956-os forradalomban való részvételért először halálra majd életfogytiglani börtönre ítélt politikus az utolsó szó jogán fogalmazza meg gondolatait a könyv végén.
Mint írja, “legyen végre vége a történelemhamisításnak és az emberek félrevezetésének. Itt az idő, hogy mindenki tisztán lássa, ezt a forradalmat a nép csinálta a pesti és budai srácok, az egyetemisták a munkások a vidéken élő parasztság, a polgárok, nem pedig a kommunisták. Ők csak szereplői voltak az eseményeknek.”
És minek van még itt az ideje?
Sokan ma sem ismerik ezt a magyar népet, hogy igenis amikor kell, odateszi magát – mint ahogy azt tette az 1848-49-es forradalom és szabadság harcban is – akkor megállíthatatlan dolgok indultak el, ugyanúgy, mint aztán bő száz évvel később, 1956-ban. Nem szabad játszani a magyarral, nagyon mélyen érző, nagyon barátságos nép, szeretetre méltó, de egyet nem szeret. Amikor sértegetik, amikor meg akarják alázni a magyarságában, identitásában, azt nem tűri el. Ez történt 56-ban, ezt kell világosan látni.
1956 volt, van és lesz is…
A könyv elsődleges célja, hogy a fiatalok megismerjék a valódi 1956-ot. Stefka szerint bármennyire is jobboldali kormányzás van, továbbra is nagyon kevés az, amit a mai fiatalok 1956-ról tanulnak az iskolában.
A mostani polgári kormányzás már eleget tett más nemzetek és kisebbségek történelmi tragédiájának itthoni megismertetéséért. Itt az idő ideje, hogy a közelmúlt történelmét a valóságában lássuk. Átkosnak nevezzük a Rákosi és a Kádár-rendszert, mégis akkor születtek azok a magyarság önbecsüléséről szóló filmek – Egri csillagok, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán – amelyek nagyon fontosak voltak a magyarság életében. És itt van 1956, ahol 10-20 éves fiatalok vették fel a kesztyűt és harcoltak a világ legnagyobb szárazföldi hadserege ellen, sikeresen.
Mi az üzeneted a mai fiataloknak?
Itt az ideje, hogy újra példákat mutassunk. Ráadásul itt van előttünk, csak meg kéne csinálni. Nem tudom miért bénult le ez az ország, a kultúrpolitika, ezen a szinten. Igenis 1956-tal újra és újra foglalkozni kell!
Forrás: PestiSrácok.hu
A vezetőkép a 87. Ünnepi Könyvhéten készült, 2016.06.10. Fotó: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS