“Sújtsa őket a nemzet megvetése!”

Az embereket a legjobban az összes vegzatúrák közül az igazságtalanság bántja. Ez az, ami a legérzékenyebb számukra, ami miatt nem képes az adott társadalomban kialakulni az egység. Mert van egy olyan politikai közösség, melynek tagjai annak ellenére vannak jelen a közéletben, hogy börtönben lenne a helyük. Talán sejtik, aktuálisan ki(k)re is gondolok.

Igazán jó lenne már azt a bizonyos múltat lezárni, de el kell ismerni, hogy a diktatúra kövér láncszemei nem részesültek megfelelő számonkérésben és nem sújtotta őket a nemzet megvetése annyira, hogy eltűnjenek a süllyesztőben. (Tardy Lajos gondolatából kiindulva…) Igen, tudom, erre mondják azt, hogy mi nem tudunk mást, csak “gyurcsányozni”. Mondjuk, azért ez nem véletlen. A mostani ellenzék azon párt szellemi örökösei, akik a magyar nemzet számára a legkártékonyabbnak bizonyultak. Pedig talán meg kellett volna húzni azt a határvonalat, hogy ezen ti ugyan nem léptek át újra, nem engedjük, hogy kaméleonként újra és újra megpróbáljatok hatalomra jutni. Persze a jól megfontolt érdekük az, hogy a múltat végképp eltöröljék, átírják, ne tudjuk, sőt, felejtsük el, kikkel is kellene a demokrácia égisze alatt normális párbeszédet folytatni. Ez egyébként jól láthatóan nem igen sikerül.

Itt van a paksi megválasztott polgármester, az MSZP-frakcó által pénzelt civil Heringes Anita, aki a balliberális média összes csatahajóját megmozgatta azért, hogy a fideszes városvezetőt lejáratva komoly indulatokat generálva elérje, hogy a kormányzat vonjon vissza egy rendeletet. Itt halkan jegyzem meg, hogy egy városi polgármestert egy kormányzati döntésért pellengérre állítani, a családját fenyegetni, akasztással riogatni egyrészt érthetetlen, másrészt felháborító. Szerencsére még a telexes nehéztüzérség ellenére sem volt sikeres a helyi uszítás, amit kénytelen-kelletlen ők is elismertek. Az pedig, hogy ezek után miért is kellene komolyan venni tárgyalópartnerként, ismét érdekes elvárás részéről, hiszen a zsarolás, bár jól tudjuk, hogy az ő eszköztárukban alapvető, de a demokrácia mégiscsak másként működik. Felfoghatatlan számomra, miként lehetséges, hogy még mindig vannak, akik rájuk szavaznak. Azokra, akik becsapták őket, hazudtak nekik és lazán felhasználják saját céljaikra, miközben ők és elvtársaik kifosztották az országot, Ferenc testvérék még a parlamentet is elzálogosították az IMF hitelszerződésben.

Az ember igazságérzetét egy kicsit birizgálja, hogy ugyanazok, akik az országot kifosztották laza 40 év alatt, villámgyorsan megtették még egyszer, és most ismét megpróbálják. A balliberális értelmiség – ami ugye se nem liberális, se nem baloldali, és úgy léteznek, hogy tulajdonképpen nincsenek – persze azt szajkózza, hogy az a múlt, amit le kell zárni, és most már párbeszédre lenne szükség, amire a kormányzat nem hajlandó.

Itt halkan jegyezném meg, hogy a dialógusnak azért mégiscsak vannak feltételei. Mondjuk, olyan alaphelyzetet kellene megteremteni, ami elfogadható mindkét fél számára. Gondolok itt arra, hogy a gyalázatra merjük kimondani, hogy gyalázat, a tényekre, hogy tények, mert amíg tagadják a valóságot, és nincs meg bennük az az alapvető emberi norma, hogy bocsánatot kérjenek a kollektív bűneikért, amíg a hibáikat előnyként élik meg…addig ez nem tud megvalósulni.

Számomra  – és valószínűleg többmillió magyar ember így gondolja – igenis fontos lenne, hogy elismerjék: a magyar demokrácia elleni legsúlyosabb merénylet 2006. október 23-án történt, Budapesten. Amíg Gyurcsány a politika farvizén képes még mindig feltűnősködni a közéletben, annak ellenére, hogy a békés megemlékezők közé lovasrendőröket vezényeltetett, szemeket lövetett ki és tette mindezt büntetlenül….amíg az Európai Unió nem hajlandó elismerni, hogy azokat az azonosító jel nélküli rendőröket gyakorlatilag terroristának kell tekinteni, akik a fotók alapján az emberek fejére adtak le célzott lövéseket…addig nincs meg az az erkölcsi, morális alap, amire a normális párbeszédet építhetnénk a magyar közéletben. Mert már régen ki kellett volna mondaniuk, hogy ez a magyar emberek ellen irányuló kormányzati terror volt Gyurcsány vezényletével, amiért a mai napig nem kértek bocsánatot. Amíg képtelenek a magukat mérvadónak mondó értelmiségiek a megfelelő oldalak köpönyegéből kibújni, ameddig nem fogják tudni a szörnyűségre kimondani azt, hogy szörnyűség, a disznóságra, azt, hogy disznóság, amíg más valóságban élnek, addig nincs miről, mert nem is lehet beszélni velük. Szerintem.