A PM vadítóan kialvatlan tekintetű vampja a bécsi akcionista mozgalom művészeit a hátsó udvarba parancsoló performanszaival vált – kitörölhetetlenül – a fasiszta elnyomás által megszaggatott, a vidéki használtautószalon-tulajdonosok vadkapitalista dumájával húszéves Opel Astrának kikalapált, de kuplunghibás Zastava-politikát legyártó, a szavazógépek kollektív tudattalanjának labirintusaiban megbújó Minotauruszainak, a nyugati mintademokráciában oly járatlan, tinédzserfiúsan bizonytalanul a takaró alatt matató magyar jobboldal orientációt vesztett hímjeinek Vasorrú Bábájává. Küldetéstudata a férfijellem megregulázására Heller Ágnes szellemi pedellusvesszőjéhez mérhető csak. De ellentétben Heller nagymamával, – aki legalább – ténylegesen szerethető szellemvasút-karakter, Szabó Tímeának még sokat kell haladnia előre a lenini úton, hogy forró, szőrös férfiszívünkbe befogadjuk.
Alant kelletlen alázattal idézett interjúrészleteket olvashatnak a Magyar Narancs csütörtöki számában megjelent “A szemébe mondtam” c. kétoldalas interjúból.
Magyar Narancs: A múlt hét elején látványosan hosszú listán mutatta meg Orbán Viktornak, hogy hány civil szervezet érint azóta elfogadott törvény. Milyen reakciókat kapott a Házon belül?
Szabó Tímea: A kormánypárti képviselőket rövid pórázon tartják az ülésteremben, úgyhogy bekiabálások nem voltak. Engem elsősorban Orbán Viktor reakciója lepett meg, amikor a szemébe mondtam, hogy ennek a törvénynek nem az általam amúgy nagyra becsült TASZ vagy Helsinki Bizottság lesz a legnagyobb vesztese, hanem azok a kisebb vidéki szociális szervezetek, amelyek rákos betegeknek, autizmussal élőknek, időseknek vagy éppen egyedülálló anyáknak segítenek.
A miniszterelnöktől megszokhattuk, hogy a vitapartnerére való reagálása valamilyen oda nem illő vitriolos hozzászólásban merül ki, vagy ha ignorálni akarja a másik felet, egyszerűen a papírjaiba bújik. Most viszont tényleg bámulta az elé tartott listát, és egyértelműen a meglepettség tükröződött az arcán.
A miniszterelnök arcáról a “meglepettség” helyett inkább a hétközi fáradtságban feloldódott, férfiasan gáláns érdeklődés tükröződik a képviselőasszony produkciója felé.
Haladjunk-haladjunk. Az idő pénz.
MN: A miniszterelnök mondott bármit is?
SZT: Nem, de a szavazás előtt, amikor a civilek kérdésére kiosztottunk szív alakú matricákat a képviselőknek, odamentem hozzá, hogy adjak neki is egyet.
Azt mondta, hogy senkitől nem fogad el szívet.
Együttérzünk Szabó Tímeával.
MN: Nem ez volt az első látványos akciója az Országgyűlésben, például Áder János hivatalos beiktatásán egy Ádert ábrázoló marionettfigurával bábozott. Az eset után beszéltek a köztársasági elnökkel?
SZT: Nem, de amikor felálltam a székemre, láttam, hogy odanéz, aztán zavartan elkapta a tekintetét. Remélem legalább egy kicsit rosszul érezte magát.
Ha a köztársasági elnök nem is, mi – szerencsés külső szemlélők – feltétlenül kellemetlenül (rosszul azért nem) éreztük magunkat. Jogosan tesszük fel a kérdést, miszerint: hogyan kerültünk a Szívtipró gimi leginkább mellkas szorongató pillanatait megidéző jelenetbe?
A formabontó akcióihoz dukáló fekete pontokra a képviselőasszony dacos szilárdsággal reagált.
MN: Ez hányadik büntetés volt?
SZT: A sokadik, már nem számolom.
MN: Melyiket tartja az eddigi legeredményesebb akciójának?
SZT: Ezt mindig a választói visszajelzések alapján mérem. (Az Iránytű Intézet 2017 májusi mérései alapján az Együtt-PM az 1%-os szakadék szélén billeg. Előre, hátra. – a szerk.)
Az biztos, hogy a bábozás nagyon sok emberhez elért.
Mert mindenki a helyére kerül a képviselőasszony szerepjátékaiban. Fotó: HírTV
(…) És mivel nincs frakciónk, a Párbeszéd álláspontját függetlenként nagyon korlátozott keretek között tudom elmondani. A leghatásosabb azonban szerintem az volt, amikor elmentem segédápolóként dolgozni azért, hogy felhívjam a figyelmet az egészségügy problémáira.
Néhány hasábbal később:
MN: Eddig kétszer vett részt pártalapításban. Amikor pár évvel ezelőtt megalapították a Párbeszédet, akkor Jávor Benedekkel azt nyilatkozták, hogy azért van a pártra szükség, hogy az lendületet adjon az ellenzéknek. Ezt a kijelentést most hogyan értékeli?
Ezen a ponton engedje meg a nyájas olvasó, hogy a képviselőasszony szavait ne idézzük feleslegesen, hiszen a kérdés – rejtve ugyan – , de magában foglalja a választ is. A többit a fantáziájukra bízzuk. Hadd járunk el hasonlóan a következő esetekben is.
Például:
MN: Nemrég választották ki a képviselőjelöltjeiket, és akkor is elhangzott, hogy szívesen együttműködnek más pártokkal, és más javára vissza is lép a jelöltjük, ha alkalmasabb szereplő is indul az adott választókerületben. Megkereste ezután önöket valamelyik ellenzéki párt?
vagy
MN: Egyelőre nem látni egy ilyen csapat körvonalait, és a legfiatalabb párt, a Momentum is egyedül akar indulni.
esetleg a következő:
MN: Ha nem jön össze a választási együttműködés, a Párbeszéd önállóan is elindul a választásokon?
és zárásként:
MN: Jelen állás szerint önállóan a parlamentbe se jutna be a Párbeszéd. Egy esetleges vereség után is folytatnák a munkát?
Tanulság hiányában zárjuk sorainkat.
Köszönjük a figyelmet.
A cikk cinikus hangvételét nem a “felsőbb utasításra” írt revolverújságírói modortalanságnak, sokkal inkább az ellenzéki erők brezsnyevi értelemben vett álomkóros, kókadt vándorcirkusz-karakterisztikájának köszönhetjük. Az előadást követő vákuumszerűen elhaló taps. Kopottvörös függöny be. Broadway of Bázakerettye fényei lassan kihunynak, a sátrak mögé kihelyezett dühödten morgó aggregátorok is elhallgatnak. Cigarettacsikkek és egy-két sörös doboz maradt csak utánuk. Még takarítani se kell. Minden maradhat úgy, ahogyan célszerű, ahogyan bevált. Egy merev részegen, de magabiztosan tántorgó idült férfialak távolodik az alkonyi fényben. Lassan aláhull a sötétség. Kutyaugatás a távolból. De a sötétben, a dunyha alatt zsebkendőket tépkedő partizánnő ma is a vígasztalhatatlan sírásba zuhanva, bűntudattól, gyűlölettől sújtva alszik el. Holnap majd új nap virrad, de ezen az éjszakán most essünk már túl végre.
Magyar Narancs, PS/SZDM; Fotó: MTI, youtube, PS/HPGY, HírTV
Facebook
Twitter
YouTube
RSS