A Belügyminisztérium tegnap közzétette az úgynevezett GRECO-jelentéseket, amely az Európa Tanács korrupcióellenes intézménye. Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója lapunk kérdésére ennek kapcsán elmondta: az a probléma a GRECO-jelentéssel és a hasonló dokumentumokkal, hogy azok egy „felsőbb” politikai célt szolgálnak: hogy adott esetben politikai csatáknál legyen egy szakmainak tűnő hivatkozási alap. A dokumentumnak célja, hogy ismét beavatkozzanak egy szuverén állam belügyeibe, nevezetesen most Magyarországéba.
Bármilyen „korrupciós jelentésről” is legyen szó, érdemes figyelembe venni a vonatkozó szakirodalom legfontosabb megállapítását: a rendszerszintű korrupció alapjaiban ássa alá és fékezi le egy ország gazdasági növekedését
– fejtette ki Szánthó Miklós. Tehát ahol a hivatali visszaélések, a nepotizmus, a csúszópénzek és hasonló illegális jelenségek aránya magas, ott alacsony a gazdaság teljesítőképessége, a szürke- és feketegazdaság pedig él és virágzik. Elnézve azonban az elmúlt években a magyar gazdaság kifehérítésére tett lépéseket – és nyilván ezzel összefüggésben az Európában lassan újra éllovassá váló magyar GDP- és egyéb makrogazdasági mutatókat –, a fentiek alapján Magyarország igen hatékonyan vette fel a küzdelmet a korrupcióval.
Hiszen ha az valóban „rendszerszintű” lenne – mint azt a GRECO-jelentés sugalmazza –, akkor nem beszélhetnénk évek óta 4-5%-os, dinamikus gazdasági növekedésről hazánk esetében
– tette hozzá.
Politikai célokért hadrendbe állított alakulat
Másfelől magát a GRECO-t is fenntartásokkal szükséges kezelni, ugyanis az korántsem egy „szakmai szervezet” – mint azt általában a hasonló nemzetközi intézmények igyekeznek elhitetni magukról –, hanem egy politikai célok érdekében hadrendbe állítható alakulat. A GRECO szakmányban űzi az egyes tagállamok leminősítését – így tettek nemrégiben Ausztriával, Máltával vagy Ciprussal is –, mely jelentéseket utána előszeretettel használnak fel más „mértékadó” – például uniós – szervezetek, mikor „szakértői jelentésekre” hivatkozva indítanak jogi köntösbe öltöztetett politikai támadásokat egyes országok ellen. „Kiváló” példa erre a Sargentini-jelentés, mely többek között azzal igyekezett megindokolni a Magyarország elleni, minden valóságalapot nélkülöző kritikáit, hogy számos egyéb „tekintélyes szervezet” jelentése mellett a GRECO hazánkat elmarasztaló dokumentumait hivatkozta be.
Létrejött a globális alkotmányjog
Látható tehát, hogy kialakult egy, a nyílt társadalom és a globális alkotmányjog „megérvelésére” létrehozott nemzetközi hálózat, mely a politikai NGO-któl az akadémiai, „tudományos” szféra egyes intézményein át ENSZ-es és ET-s sóhivatalokig, valamint európai és nemzetközi bíróságokig tart. Szánthó Miklós szerint ezen szervezetek azon dolgoznak, hogy a szuverenitásukat és nemzeti identitásukat védő államok ellen különféle, „jogállamisági”, „emberi jogi” jelentéseket, „szakmainak” álcázott dokumentumok tömkelegét gyártsák, melyeket aztán egymás között „kereszthivatkoznak”, hamis módon így tüntetve fel döntéseiket, eljárásaikat megalapozottnak, megbízhatónak. Európai szinten most a legújabb „sláger” a korrupció: mivel egy idő után – például Magyarország esetében – nem találtak jogi „fogást” a médiára vagy a választásokra vonatkozó szabályokon, most azzal igyekeznek alátámasztani a szuverén állami döntéshozatalba történő beavatkozásuk alapját, hogy nemzetközi vagy uniós „pénzügyi érdekekre” hivatkoznak, hogy azok „sérülhetnek”, ha valahol nem kellően „erélyes” a fellépés a vélelmezett visszaélésekkel szemben. Legutóbb az EU Bírósága marasztalta el a lengyel bírósági reformot ilyen indokokra történő hivatkozással – tehát hogy a lengyel bíróságok uniós forrásokat érintő ügyeket is tárgyalnak, tehát az unió beleszólhat működésükbe –, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy az állami igazságszolgáltatási rendszer kialakításának és szabályozásának kizárólagos letéteményese az adott állam és nem az EU.
De a kifutóban lévő Európai Bizottság által indítványozott új jogállamisági mechanizmusok egy része is arra irányul, hogy ilyen „pénzügyi indokokra” hivatkozással lehessen akár forrásmegvonással is járó szankciót alkalmazni a nem kellően liberális országok ellen
– fejtette ki.
Felsőbb politikai célok
Összességében tehát az a probléma a GRECO-jelentéssel és a hasonló dokumentumokkal, hogy azok egy „felsőbb” politikai célt szolgálnak: hogy adott esetben politikai csatáknál legyen egy szakmainak tűnő hivatkozási alap, melyre rá lehet mutatni, hogy „de hiszen már az ENSZ, a UNHCR, a Velencei Bizottság, a GRECO stb.” is leírta ezt. Utána ezt a hálózat „szétteríti” különféle jogi fórumokon, „szokásjogi alapon” részéve válik az értelmezésnek, ezt követően pedig politikai testületek jogalkotásuk során vígan felhasználhatják szellemi-kodifikációs munícióként, mikor egy új „beavatkozási pontot” akarnak találni az állami szuverenitás lebontására.
Szánthó Miklós az alábbiakban foglalta össze véleményét:
A GRECO-jelentés tehát fontos és tanulmányozandó dokumentum, de nem a tartalma, hanem azon szerepe miatt, amelyet a hazánk ellen folyó nemzetközi liberális ármánykodások során betölthet a jövőben.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS