Jókai Mór mondta valahol, hogy ha egyszer nemzeti kalendáriumot szerkesztene, akkor a március 15-ét Szent Petőfi napjának kellene nevezni. Petőfi nemzeti pap volt, aki költészete aranykelyhéből nektárral itatta a szomjú magyar lelkeket. Nemzeti bíró volt, aki megdicsőítette a megalázottakat, az eltaposottakat, a kitagadottakat, s a dicsőség bíbor képviselői fölött elzúgta rettenetes ítéletét. Nemzeti hérosz volt, aki éppen mindent betöltő magyar szellemével törte át a nemzeti (magyar) nyelv korlátait és elsőként szerezte meg a nemzeti géniusz számára az európai tiszteletet.
Igen, Móra Ferenc kereste ki Jókainak ezt a méltató gondolatsorát. Világraszóló forradalmunkat, az 1848-49-es szabadságharcot hányszor megírták, átírták és még mennyiszer fogják megírni. De ez így van rendjén, mert amikor Európa csendes lett, akkor még a magyarok vívták élet-halál harcukat a Habsburgok és a cári Oroszország ellen. Mint írja Petőfi 1849 januárjában Debrecenben:
Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! lecsendesült és
Szabadságát nem vívta ki.
Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard…
Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.
Megint szerencsém volt, könyvtáramban, a Dühöngőben kutatva ráleltem Móra Ferenc Napok, Holdak, Elmúlt csillagok esszéire, ahol nagy magyarok életét, sorsát, hősiességét villantja fel. Egyértelmű, csillag volt, a magyarok csillaga Petőfi Sándor. Ahogyan Móra látja, 1823. január 1-én a bethlehemi csillag egy kiskőrösi parasztház felett állt meg, amelyben a teremtő Isten egy szegény húsvágó mesterember és egy istenadta cselédlány elsőszülött fiába lehelte bele a maga halhatatlanságát.
S innen kezdődik a Petőfi-mítosz. Mennyien próbálták átírni, átértelmezni, meghamisítani nemzeti költőnk életútját! A Rákosi-korszakban Révai József a költőből proletár Petőfit kreált, a lázadót, a forradalmárt. Mintha nem írt volna gyönyörű szerelmes verseket, tájleírást, nem faragott volna népi hőst a parasztból a János vitéz című elbeszélő költeményében vagy mintha nem lett volna filozofikus, messze látó, hacsak Az Apostol költői elbeszélését vesszük. Talán Illyés Gyula Petőfi kötete közelíti meg a valóságot, bár ott is több benne a népi forradalmár, mint a magyar forradalmár, hiszen a magyarságát, nemzete szeretetét mindennél előbbre tartotta. Sőt volt időszak, hogy Petőfit soviniszta költőnek tartották, nem került bele a kommunista diktatúra alatt a Petőfi összesbe sem. Egyik ilyen verse volt az ÉLET VAGY HALÁL! Valóban, nemzete szerelmese volt. Erdődön vetette papírra 1848 szeptemberében:
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén…
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.
S ez most a hála!… vétkes vakmerénnyel
Reánk uszit a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test,
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest…
Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Lehet-e ennél szemléletesebben leírni, amikor mindenki a magyar életére tör? Milyen látomással bírhatott Petőfi a magyarság sorsáról, ami évtizedekkel később valóban bekövetkezett a gyalázatos Trianonnal? Ha tudta volna! Nem véletlen, hogy a kommunista Rákosiék, Kádárék alatt ez a vers süllyesztőbe került. Pedig Petőfi útja egyenes volt, ahogyan írt, élt, úgy is halt meg. Móra Ferenc ezt írja a Petőfi mithosz jellemrajzában, a költő születésének századik évfordulójára:
Nem jó rágondolni, mi lett volna Petőfiből, ha ágyban, párnák közt hal meg, akár mint a Bach korszak bujdosója, akár mint a kiegyezéses nemzedék akadémikusa és a főrendiházi tagja. Akkor van egy szabályos halhatatlanságú nagy költőnk, de nincs Petőfi-mithoszunk és nem kiálthatjuk oda kevélyen a világnak: ide nézzetek, ti nagyok és hatalmasok, nekünk kicsinyeknek van egy költőnk, akinek lépteit mindörökre visszhangozni fogják a halhatatlanság csarnokai, aki akkora, mint a ti legnagyobbjaitok, pedig csak huszonhat éves volt, amikor meghalt!
Ezért nem jó, amikor Petőfit megpróbálják deheroizálni, az átlag emberek közé sorolni, fantasztikus mítoszokat köré építeni, aminek semmi valóságalapja nincsen. Ezeknek a legendáriumoknak van egyfajta jóhiszemű bája, de veszélye is. Ugyanis időről időre a magyar nemzetet meg akarják fosztani példaképeitől, legnagyobb költőjétől, aki mintha nem úgy élt volna, mint ahogyan írt. Nem foszthatják meg a magyar népléleket, a magyar kultúrát, a magyar történelmet attól, hogy Petőfi nem a hazájáért halt hősi halált. Kísérletek persze történtek. A múlt század elején a jugoszláv sajtóban arról írtak, hogy Petőfi nem esett el Segesvárnál, csak eltűnt. De nem Hadúr vitte tüzes szekerén az égbe, se a kozákok nem hurcolták Szibériába. A költő szerencsésen kibujdosott Szerbiába – írják – ott összehozta a jó szerencséje egy szerb pappal, az megszánta a fiatalembert, értelmes arca, intelligens viselkedése is megtetszett neki, felfogadta sekrestyésnek.
Majd azt írták az újságban, hogy Petőfi nagyon boldogan élt a sekrestyés szerepben halálos holtáig, mert tökéletesen sikerült neki elbújnia ebben az inkognitóban. Erre Móra azt írta, hogy aki Petőfi Sándorból jámbor szerb sekrestyést tud csinálni s évtizedekig megelégedetten lóbáltatja vele a füstölőt a pópa háta mögött, annak a fantáziája előtt minden regénycsináló vegye le a kalapot. Hozzáteszem, ezek a fantaszták nem ismerték, nem olvasták Petőfi verseit. Miért ment volna pont a szerbekhez, akik a forradalom alatt hátba támadták a magyar honvédeket, a szabadságharcot? Ennél döbbenetesebb következtetésekre jutott a rendszerváltás után Morvai Ferenc nagyvállalkozó ,,kazánkirály” és Kiszely István antropológus.
Harminc éve, 1989. július 18-án szenzációs hírről számolt be a hazai sajtó. Morvai Ferenc nagyvállalkozó, az általa finanszírozott Petőfi-kutatóexpedíció vezetőjének közlése szerint ugyanis az oroszországi Bajkál-tó közelében fekvő Barguzin település temetőjében megtalálták Petőfi Sándor, az 1848-as forradalom és szabadságharc lánglelkű költőjének földi maradványait. A bejelentést követő években parázs, és gyakran indulatoktól sem mentes vita bontakozott ki a feltárt csontmaradványok azonosságáról. Petőfi Sándor a történettudomány hivatalos álláspontja szerint az 1849. július 31-én Segesvár mellett lezajlott csatában vesztette életét, a költő holttestét pedig az ütközet után – más elesettek tetemével együtt – jeltelen tömegsírban földelték el.
Arra, hogy mi is történt valójában Petőfivel, és hogyan halt meg a forradalom apostolának nevezett költő, csak igen hiányos bizonyítékok állnak a történészek rendelkezésre, mivel Petőfi halálának nem volt közvetlen szemtanúja.
Petőfi sorsával kapcsolatosan jelenleg az az egyetlen bizonyosság, hogy eltűnt a segesvári csatában. Nagyrészt erre vezethető vissza a 19. század második felétől kibontakozó Petőfi-legendárium is, amely szerint a költő túlélte a segesvári csatát, fogságba esett, és a távoli Oroszországban élte le hátralévő éveit, teljes elhagyatottságban. A 20. század elejéről származó egyes beszámolók már azt is tudni vélték, hogy Petőfi őrnagy hadifogolyként a dél-szibériai Barguzinba került, és ott is halt meg tüdőbajban, 45 éves korában.
De mi az, amit tényszerűen ismerünk a magyar irodalomtörténet, valamint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik leghíresebb személyiségének haláláról, pontosabban eltűnéséről? Amikor Simonffy főtörzsorvos, a magyar arcvonal felbomlását észlelte, Bem apó parancsának megfelelően azonnal hátravitte Petőfit, a tábori kötözőhelyre. Az orvos feljegyzése szerint Petőfi, aki fehér inget és világos pantallót viselt, a sebesültek között járkálva kitartásra buzdította a honvédeket. (Petőfi a forradalom költője, forrás: Wikimedia Commons)
Késő délután a rendezetlenül visszavonuló magyar seregtestek nyomában kozák lovasság tűnt fel a fehéregyházi határban. A sebesen közeledő kozákokkal szemben csak egyetlen alternatíva mutatkozott, a menekülés. Pap Lajos alezredes vette észre a Héjjasfava felé vezető út mellett menekülő költőt, az őt üldöző három kozák pikással a nyomában. A feltételezések szerint a költőt az őt üldöző kozák pikások döfhették le, földi maradványait pedig a mintegy 1200 elesett magyar honvéd holttestével együtt, tömegsírba temették. (Forrás: Honvédelem)
Szinnyei József, Magyar írók élete és halála című munkája, a Petőfi haláláról szóló rész is inkább közelít a valósághoz. A költő barátja Gyalokay így emlékezik:
Petőfi hajadon fővel volt, sapkáját kezében tartotta. «Gyere velem, kiáltott rá Gyalokay, az út mellett vár a kocsim, elmenekülhetünk, mielőtt a lovasság agyon gázol!» «Azt hiszed, hogy ember helyt állhat ebben a viharban? -nevetett keserűen Petőfi. A te kocsisod is bizonyosan rég elvágtatott. Inkább meneküljünk itt a dombok között…» «Nem, nem. Gyere velem… Gondold meg!» «Nincs idő a gondolkozásra, Isten veled!»
Ezzel a költő kirántotta kezét barátja kezéből s eltűnt egy domb mögött. A következő perczben a porfellegből előtűntek a kozákok. Annyi bizonyos, hogy mint gyalogos bent maradt az orosz lovasság bekerítő gyűrűjében. Lüders, midőn a csatatért megtekintette, a magaslatnál az út mellett egy halott feküdt, szőke (?) volt, hegyes állszakállal, nadrágja és zubbonya zsebei kiforgatva és mellette szétszórt írásokat látott, dzsidaszúrás érte a mellén. Ez Petőfi lehetett.
Egyeseknek sem a visszaemlékezések, a tanúk elbeszélései, sem Petőfi költői zsenialitásának bizonyítékai nem voltak elegendőek, még a huszadik század végén sem. A szükséges engedélyek beszerzése után Morvai expedíciója beazonosította a Petőfinek tulajdonított sírt a barguzini temetőben, majd 1989. július 16-án hozzáfogtak a sír feltárásához. Az előkerült csontmaradványokat Kiszely István és kollégái vizsgálták meg először. Az antropológus 25 olyan jellegzetességet azonosított a csontmaradványokon, amelyek az egykorú dokumentumok alapján Petőfi testalkatára voltak jellemzőek. A koponya felső állcsontján megtalálták a költő közismert farkasfogát, amit szintén fontos azonosító jegynek minősítettek. Kiszely professzor arra a következtetésre jutott, hogy a csontváz Petőfi Sándor földi maradványa.
A Magyar Tudományos Akadémia 1989 novemberében szakértői bizottságot állított fel a csontmaradványok további vizsgálatára, a bizottság vezetésével pedig Harsányi László igazságügyi orvosprofesszort bízták meg. A Harsányi professzor vezette szakértői bizottság a vizsgálatok elvégzéséhez a Szovjetunió Tudományos Akadémiája illetékes szerveivel valamint a Megamorv Petőfi Bizottságával egyeztetve, 1990 januárjában a helyszínen vett csontmintákat. A csontváz morfológiai elemzését két magyar és három orosz antropológus illetve igazságügyi orvosprofesszor végezte el.
És ekkor dőltek romba a Petőfi Bizottság következtetései. Az akadémiai bizottság szakértői ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy a sírból feltárt csontváz nem férfié, hanem egy nő földi maradványa. Kiszely és Morvai még megpróbáltak engedélyt kérni, hogy az édesanya Hrúz Mária csontmaradványaiból mintát vegyenek és ezzel DNS vizsgálat igazolta volna feltételezésüket. Ennek ellenállt az MTA és a Belügyminisztérium, személyesen Boross Péter, mondván, nem lehet megbolygatni a nemzeti sírkertet, mert ezt akár halottgyalázásnak is lehetne tekinteni. Jól tették. Az Antall-kormány és az akadémiai tudósok higgadt döntése történelmi múltunk megőrzése szempontjából is helyes volt. Úgy vélem, 175 évvel az 1848-49-es forradalom leverése után a szabadságharc szimbólumát, a nemzet legnagyobb költőjének rövid életútját nem lehet semmissé tenni, lerombolni. Minden ilyen kísérlet lejáratná azoknak az életüket feláldozó szabadságharcosok emlékének tízezreit, akik életüket áldozták fel a hazáért, a szabadságért. Nem kell megkérdőjelezni sem az aradi vértanúk hősies halálának körülményeit, mint ahogy nem lehet megkérdőjelezni az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőinek tiszta szándékát a függetlenség kivívásáért. S nem szabad azt sem engedni, hogy a megtorlás hősi halottainak emlékét, harcait máig hazugságokkal, ferdítésekkel befeketítsék.
Ez a mi történelmünk, a mi emlékezetünk Árpád apánkról, Szent István királyról, a Hunyadiakról, a török ellen hadakozó végvári hősökről, Dobó Istvánról, Rákóczi Ferencről, az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról, nem különben az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, amikor egy nép kelt fel bolsevista elnyomói, a szovjet megszállók ellen.
Ennek lényegét csak a magyarok érthetik meg.
Vezető kép: Ez a dagerrotípia az egyetlen hiteles kép Petőfiről.
Az igazság mindennél fontosabb
2024-03-18 at 03:16
Ez nem az egyetlen vitatható döntése volt az Antall kormánynak.
Kárpátaljáról is lemondott Antall, a Szovjetunió feldarabolásakor, nyilván mások utasítására, odadobta az ukránoknak.
Ő is csak idegen érdeket szolgált.
A legfontosabb az igazság lett volna. A csontvizsgálat fontos lett volna.
Petőfi Sándor forog a sírjában
2024-03-18 at 02:41
Úriszen !
“ Petőfit megpróbálják “” deheroizálni “ “…..
Petőfi emlékét sérti ez a sok idegen eredetű szó.
Ő mindig magyarul és közérthetően fogalmazott.
A soknevű hadügyminiszternek biztosan tetszik ez a stílus, hisz ő gúnyt űz a magyar nép érzéseiből.
Nem érdekel az se, ha kicenzúrázza a PS.
Petőfi Sándor forog a sírjában
2024-03-18 at 02:33
Bukohill
Jogos a kérdés.
Petőfi Sándor emlékét csúfolta meg a habsburgimádó hadügyminiszter, és OV ezt engedi….
A volt nejét is nyomja rendesen … főpolgármestert akar belőle csinálni.
Szegény Magyarország !
Magyarán szólva
2024-03-18 at 02:14
Csak úgy mondom, hogy
“ a nemzeti hérosz volt “ meg a “géniusz “ az nem magyarul van !!!
És, még sok son ilyen idegen nyelvből átvett szó van a szövegben.
Sajnos, ez általában jellemző a PS cikkeire.
Petőfi Sándor mindig magyarul írt….
notabene
2024-03-17 at 03:24
Micsoda veretes ostobaság!Petöfi nem volt szent.Még költöi túlzással sem.Még újságírói túlzással sem. Ahogy a legtöbb szentté avatott római pápa sem.Kéretik a szent szót legalábbis idézöjelbe tenni!
bl
2024-03-16 at 16:12
Petőfi és Arany vitájában Aranynak volt igaza. A lánglelkű költők semmit sem érnek józan megfontolások nélkül. A magyar szabadságharc azért tudott a legtovább tartani, mert alapvetően békés volt, békésen kezdődött és egy szerencsétlenség után fordult át fegyvere harcba. Még ezt a fegyveres harcot is sikerrel vívtuk volna meg, ha nem az orosz. De ugye nekik is voltak érdekeik, meg az osztrákoknak is és beszorultunk kettőjük közé. Az összetartozást legyőzte az erő. Rövid távon mindig ez van, de hosszú távon az erő csak az együttműködésben, a bizalomban, a szeretetben, azaz az igazságban lelheti fel újra az erejét.
navisos
2024-03-16 at 06:40
Váradi Antal verse: A magyarok Istene
Az elképesztően szenvedélyes tartalomtól függetlenül a magyar nyelv csodálatos és utánozhatatlan mélységeit láthatjuk. Több szinten megható.
Petőfi – a szibériai titkos fogoly
2024-03-16 at 00:47
Petőfi – a szibériai titkos fogoly
Petőfi Sándort hazája már életében eltemette – állítja a Magyarok Világszövetsége. Alekszej Tyivanyenko harminc éve foglalkozik Petőfi szibériai életével, olyan levéltárakban kutakodva, amelyek mások számára hozzáférhetetlenek.
https://www.scribd.com/document/612678410/Alekszej-Tyivanyenko-A-Sziberiai-Titkos-Fogoly
ALEKSZEJ TYIVANYENKO - A SZIBÉRIAI „TITKOS FOGOLY”. PETŐFI SÁNDOR
2024-03-16 at 00:12
ALEKSZEJ TYIVANYENKO – A SZIBÉRIAI „TITKOS FOGOLY”. PETŐFI SÁNDOR BARGUZINBAN
„Barguzinba száműzték az ismert magyar költőt Petőfi S.-t” – olvasható az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériumának hivatalos honlapján,
https://bigbandi.hu/Alekszej-Tyivanyenko-A-sziberiai-titkos-fogoly-Pet
–
Petőfi Sándor oroszországi leszármazottai:
2024-03-16 at 00:08
Az oroszok perdöntő bizonyítékai Petőfi ügyben! Kitettük, vajon mikor kapja fel a sajtó?
https://youtu.be/HhP9r-7KQfQ
—
Petőfi Sándor oroszországi leszármazottai:
http://www.petofititok.hu/rokonok
—
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/2731-petofiert-meghivo-sajtotajekoztatora-tyivanyenko-professzor-uj-konyvenek-bemutatoja
—
ALEXEJ VASZILJEVICS TYIVANYENKO professzor ÚJ KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA PETŐFI SÁNDORRÓL
https://youtu.be/ewAxfLEmjME
Van néhány probléma
2024-03-16 at 00:07
Van néhány probléma
-Az akadémia megbízásából végzett csonelemzést NEM Petőfi barguzini csontjaival végeték
-Ha az akadémia szerint női csntvázat találtak Kiszely és 2 amerikai professzor,
akkor miért nem engedik a csontok Petőfi rokonokkal való összehasonlítását?
-ALEXEJ VASZILJEVICS TYIVANYENKO professzor könyvet írt Petőfi Sándorról – miért nincs megemlítve se?
„A kör bezárult. Le kell tenni a fegyvert!
2024-03-15 at 23:58
„A kör bezárult. Le kell tenni a fegyvert! AUG 3, 2022
Adassék meg a nemzeti kegyelet Petőfi Sándornak,legalább születésének 200. évfordulójára!
Fuksz Sándor – Patrubány Miklós
Petőfi hányatott sorsa – Tájékoztatás tanulmányunkról – A kör bezárult…
https://mvsz.info/?p=1605
–
ALEKSZEJ TYIVANYENKO – A SZIBÉRIAI „TITKOS FOGOLY”. PETŐFI SÁNDOR BARGUZINBAN
„Barguzinba száműzték az ismert magyar költőt Petőfi S.-t” – olvasható az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériumának hivatalos honlapján,
https://bigbandi.hu/Alekszej-Tyivanyenko-A-sziberiai-titkos-fogoly-Pet
–
Tyivanyenko könyve Petőfiről – Hetihírek
http://www.hetihirek.hu/orszagos/oszagos/kultura/tyivanyenko-konyve-petofirol
–
Vajda Miklós: A tények makacs dolgok – Cáfolhatatlan bizonyíték Petőfi Szibériába hurcolásáról
https://www.szilajcsiko.hu/single-post/vajda-miklos-a-tenyek-makacs-dolgok-cafolhatatlan-bizonyitek-petofi-sziberiaba-hurcolasarol
–
Petőfi szibériai száműzetésének útvonala az orosz tudós könyve szerint
https://tenyek.sk/2022/08/09/petofi-sziberiai-szamuzetesenek-utvonala-az-orosz-tudos-konyve-szerint/
—
Eltitkolt sorsok, elhallgatott történetek – Petőfi
https://szabadfold.hu/orszag-vilag/eltitkolt-sorsok-elhallgatott-tortenetek-286249/
–
ALEXEJ VASZILJEVICS TYIVANYENKO professzor ÚJ KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA PETŐFI SÁNDORRÓL
https://youtu.be/ewAxfLEmjME
—
Milyen érdekes és furcsa.
Petőfi Sándor száz körüli leszármazottja valahogy Barguzinban termett,csak Petőfi nem járt ott soha…
Exkluzív interjú Petőfi Sándor leszármazottjával, aki ráadásul szépségkirálynő
https://rtl.hu/fokusz/2021/03/12/exkluziv-interju-petofi-sandor-leszarmazottjaval-aki-raadasul-szepsegkiralyno
—
Petőfi Sándor szibériai szépunokája, lányával, Darima Csimitová
https://youtu.be/RfN6lg0GENE
—
Petőfi barguzini csontváza és a magyarellenes támadók, 2. etap testi jegyek és a gének
https://youtu.be/oy16i2OsPxI
https://www.youtube.com/watch?v=XcoMHvYmb1s&t=492s
—
Petőfi Sándor szépunokája volt a vendégünk!
https://youtu.be/QJRozdy5Ux0
—
Petöfi dosszié kiszivárogtatása – mocskos mta!
Genetikailag egyezik Petőfi és rokonainak a DNS-e
https://youtu.be/59_6BoMuvBE
—
PETŐFI-KONFERENCIA, 06. rész, 2019. július 5-7. Bély
https://www.youtube.com/watch?v=RtNtbCLzCNU
Kiszely István 31.perc táján: “Bizonyos körök 1990-ben kérték telexen Szovjet Tudományos Akadémiát, hogy semmisítsék meg a 7. számú barguzini csontvázat.
29.percnél Kovács László (MTA) szerint először az egész csontvázat haza kell hozni.
—
Kéri Edit
KISZELY ISTVÁN – MINT PETÕFI KUTATÓ
https://epa.oszk.hu/02300/02387/00003/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2013_1-2_036-043.pdf
—
Eliaszov professzor, néprajztudós az 1930-as években jegyezte fel Mária Morokova visszaemlékezését Petőfiről. Értesítette erről magyar kollegáit – nem érdekelte őket:
https://www.facebook.com/groups/563635400316128/permalink/2153212498025069/
https://www.facebook.com/sandor.fuksz?fref=gs&hc_ref=ARRuOuUOov7-07v3x1n3OUmWe-YnMfsSKNelfdsmPPfj4h9UuN4s11HkvJVKY0KN7Ts&dti=563635400316128&hc_location=group
—
Rokonom, Petőfi (dokumentumfilm, 58’04”) Borzák Tibor, Hajduk Márta, Novák Lajos filmje
https://youtu.be/SnLBct5VjoU
—
Az oroszok perdöntő bizonyítékai Petőfi ügyben! Kitettük, vajon mikor kapja fel a sajtó?
https://youtu.be/HhP9r-7KQfQ
—
Petőfi Sándor oroszországi leszármazottai:
http://www.petofititok.hu/rokonok
—
Csak erős idegzetűeknek:
http://magyarno.com/nemzeti-forradalmar-koltonk-szilveszter-napjan-szuletett-rejtelyes-modon-halt-meg-i-resz/
http://magyarno.com/nemzeti-forradalmar-koltonk-szilveszter-napjan-szuletett-rejtelyes-modon-halt-meg-ii-resz/
http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/kezfogas-petofivel
—
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/2731-petofiert-meghivo-sajtotajekoztatora-tyivanyenko-professzor-uj-konyvenek-bemutatoja
—
ALEXEJ VASZILJEVICS TYIVANYENKO professzor ÚJ KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA PETŐFI SÁNDORRÓL
https://youtu.be/ewAxfLEmjME
—————————————————————–
—————————————————————–
Petőfi barguzini csontváza és a magyarellenes támadók
https://youtu.be/XcoMHvYmb1s
—
Petőfi barguzini csontváza és a magyarellenes támadók, 2. etap testi jegyek és a gének
https://youtu.be/oy16i2OsPxI
—
https://youtu.be/59_6BoMuvBE
——————————————————————
PETŐFI TITKOS ÉLETE
2024-03-15 at 23:57
PETŐFI TITKOS ÉLETE I. rész – https://youtu.be/tMbivpzC5NA –
PETŐFI TITKOS ÉLETE II. rész- https://youtu.be/anz3rZ_Ukbw –
PETŐFI SZIBÉRIÁBAN https://youtu.be/OkVW1OL93S0 –
PETŐFI SZIBÉRIÁBAN II. rész. https://youtu.be/GfxAWu9I76o –
„A kör bezárult. Le kell tenni a fegyvert!”
https://mvsz.info/?p=1605
1789 - 1848 - 1919 - 1948 - ezek ugyanazok!
2024-03-15 at 23:55
1789 – 1848 – 1919 – 1948 – ezek ugyanazok!
Bandi
2024-03-15 at 22:05
“Kár érte, kiváló ügynök volt.” Persze, aki egy néhai antropológusra gondol ilyenkor …
Orientál
2024-03-15 at 18:40
Balliberális zöld politikai szinten árulókként politizálnak minden szinten. Helyi országos európai és nemzetközi szinten is. Hazánkban ezek a balliberális zöld Gyurcsányék.
Csongrádi
2024-03-15 at 16:44
A teljesség kedvéért mindenkinek javaslom, hogy tanulmáynozza Drábik János témába vágó írásait és fordításait. Petőfi a forradalmi, jakobinus és az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála. De ami még elgonddolkodtatóbb az a szervezeti kapcsolata a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.
“Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének,
Legalább is felkötnének.”
Olvassatok a sorok közt, ha van hozzá szemetek!
Cuki
2024-03-15 at 15:30
Várady Antal: Magyarok Istene
Még ki se hűlt a kiontott meleg vér
Szörnyű csatatéreden ősi Segesvár,
Letarolt ugaron holt némán megfér,
A magyar s az orosz, de a varjú repes már,
De vijjog az ölyv, kerenget a kánya,
És jön az éj, a halál leánya,
És betakarja sötéten a halottakat.
A holdvilág kél, felhő megszakad,
Kísértetes óra jön, most üt az éjfél,
Szörnyűbb a mező sápadt holdfénynél.
Fehéregyházán kong az óra,
Élőknek nyugovóra, holtaknak virradóra.
Vérrel csapzott hajával büszkén kél egy:
– Föl, honvéd, föl, utánam! Magyar, éledj!
S kivonva szívéből a dárdahegyet,
int a seregeknek: – Előre megyek,
S ti szálltok utánam! – És indul előre,
A holdsugarakkal átszőtt levegőbe,
S a holt sereg újra kíséri; megyen
Az égre tekintve, átszállva hegyen,
Felhőbe vezérli vérmosta hadát,
S a holt had kíséri az új Csabát,
Csak vértelen ajkaikon ha jő ki
Egy ámuló sóhaj: Petőfi, Petőfi!
– Előre Honvéd! Ha levertek a földön,
Én holt hadainkat csatára költöm,
És megostromolom velük ím az eget!
Már ott repül, egy-egy csillagvár integet,
– Nem azt, nem azt! Tovább, tovább!
És fölverik a tejút ezüst porát,
S száguldanak a Göncöl rúdja felé,
A Kaszások arannya megreng belé,
Megküzd a Bikával, mely csillaghabot hányt,
Letiporja rohanva az égi Oroszlánt,
S betör ifjú hadával az égi falon,
Angyalseregek közt van riadalom!
Csak úgy hullik a csillag, az égi azúr
Repedezve sziporkáz! De nem nyugszik addig,
Míg honvéd hadával elér virradtig
A hetedik égbe, hol trónol az Úr.
– Isten atyám, nem láttad bizonnyal,
Hogy telik a föld meg vérrel, iszonnyal,
Hogy győz lenn az ármány? A véres agyart
Nem látod, amely torkára támadt
Valamikor hős Zrínyi apánknak,
S amely megtépi most a magyart?
Elárulva ott lenn, elhagyva, leverve,
Elhoztam ím őket te fényes Egedbe,
Tudod nevemet mindentudó levén,
A Talpra magyart zengettem én,
S ha mivoltomat itt nem értenék,
Mondd meg nekik, én írtam a Magyarok Istenét!
Mosolyogva, ragyogva lehajlik az Úr,
S egy csillagrózsát homlokára szúr,
Egyet szívére, és eláll a vér,
Petőfi égi otthonába tér.
A trón körül Attila hegedűse,
Árpád királyok igriceinek őse,
S Tinódi várják, s a dalos Balassa,
S hogy lantos véreit ott találhassa,
Egy csillagos felhő-terembe nyit,
Ott találja Gvadányit meg Berzsenyit.
S a többi mind-mind általöleli,
Az égi trónterem velök teli.
Magyar szó hangzik Hadúr trónusán.
De alighogy köszöntik, mind lenéznek
A föl-le kárpiton, elhal az ének,
S remegve függnek a földi tusán,
Lenn vége már a harcnak, vége, vége,
Holt csendes a hazának messzesége.
Egy pont a legsötétebb, némán áll most,
Tört kardok pendülnek meg, az Világos.
Bitófák nőnek ki a véres földbűl,
Ezernyi sírhalom még ki se zöldül,
S csörög a lánc, ropog a gyilkos fegyver.
Petőfi látja: – Hát az Ég így megver?
Testvérek, nézzétek! – és nézik, nézik,
S a lándzsaseb újra feltört, s vérzik, vérzik.
Ekkor az Isten büntető kezével
Még egyet készül sújtani reánk,
De villám jobbját alig emelé fel,
Hogy végleg zúzza szét szegény hazánk,
Petőfi csillagos homlokát megrázza,
És az Isten-trónhoz ugrik vakmerőn,
Belekap az Isten fölemelt jobbjába:
– Megállj, ne tovább! – A napkoronázta főn
Megremeg a glória; csudálva nézi,
Elhűlve látják égi vitézi.
Lángpallosú angyalok, szent seregek,
Elhallgatnak a megrémült egek.
– Petőfi, mit merészelsz? – Ej, uram,
Látom letiporva vérben, borúban
A haldokló magyart, s te mégse szánod,
Még új villámot küldenél utánnok?
Hagyj békét nékik! – Zúgva rájatörnek,
Vonszolják onnét. – Dalnok, vakmerő!
Megbántod központját az égi körnek,
Aki maga a teremtő erő?
De az nemhogy rájok tekintene,
El sem ereszti az Úristen jobbját:
– Hát miért vagy a magyarok Istene?
S a haragos Úristen földerül,
Egy mosoly reszket át a Mennyországon,
Halk ének zendül víg kíséretül,
És mond az Úr: – Elég, vissza, villámom!
Kerüld eztán a földet, melyen él
Árpád eléggé bűnhődött magyarja,
Legyen elég, mert még ledöntenél,
Te vakmerő! Legyen, mert Petőfi akarja!
S fölzendül az ének, letelt a próba,
Megszenvedett e nép, megszenvedt valóba’.
Petőfi, óvd, s ha mégis vétkezett,
Ragadd meg néha a sújtó kezet,
S a Himnusz dalnokával együtt
Kérjetek jobb esztendőt,
Mert megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.
Realista economista
2024-03-15 at 15:29
Petőfi kiváló költőnk volt.
És csapnivaló politikus.
Naív, idealista, balek.
Tipikus szadesz szavazó (lett volna) az 1990-es évek elejéről.
Bukohill
2024-03-15 at 15:25
Mikorra várható Mária Terézia kedvenc hadügyminiszterének, a soknevű repcsigyárosnak az akasztása?