Szolidáris, vagyis mindenki számára hozzáférhető egészségügyi alapellátási rendszert szorgalmaz a kormány, ebből pedig nem enged. Még úgy sem, hogy az elmúlt években dupla annyi pénzt tettek az alapellátás javításába, mint a rendszerváltást követő kormányok összesen. Rengeteg a fejlesztés, de szinte minden láthatatlan marad a hatalmas adósságoknak és a kivéreztetett egészségügyi rendszernek köszönhetően, amit a Gyurcsány-Bajnai kormány hátra hagyott. Lassú, de stabil fejlődés garantálható, ha a kijelölt úton halad a kormány egészségügyi stratégiájának megvalósítása. Csak türelem és kitartás kell. Interjú Zombor Gábor egészségügyi államtitkárral.
STEFKA ISTVÁN – PestiSrácok.hu
A sajtóban elterjedt az a hír, hogy készült egy úgynevezett Zombor-csomag, amely nagy belső feszültségeket és vitákat eredményezett a kormányon belül is, és végül nem is került elfogadásra.
Minden ciklus elején felmerül az a kérdés, hogy a társadalmi szolidaritás és egyenlőség fenntartása mellett, hogyan működtethető hatékonyabban az egészségügy. A 2014-es választást követően a kormány ezen alapkérdés mentén tárgyalta három lépésben az egészségügy lehetséges átalakítását. A legfontosabb kérdés az volt, hogy a finanszírozás alapja és a jogosultság változzon-e. Megmaradjon a társadalombiztosítási szerep, a mindenki által igényelt hozzáférhetőség, vagy engedjünk nagyobb teret a magánszférának. Az utóbbi lényegében az egészségügy fizetőssé tételét jelentené. Az alapelv, amely mellett a kormány letette a voksát, a mindenki számára továbbra is államilag és egyenlő jogon biztosított ellátórendszer fenntartása. Ez az egységes kormányzati álláspont.
Ezek szerint nem igazak a Zombor-csomag körüli híresztelések? Nem készült ilyen csomag?
Nem, ahogyan komoly ellenzői vitákról, vagy dokumentumok visszadobásáról sincs szó a valóságban. A legnagyobb nyomás a magánszféra irányából érkezik, hogy az minél nagyobb szeletet kapjon a társadalombiztosítási befizetésekből, és így tényegesen fizetőssé váljon az ellátás. Ugyanakkor a kormány álláspontja szerint az állami ellátórendszernek és a magán ellátórendszernek külön kell válnia.
Tehát az az orvos, aki a magánszférában tevékenykedik, a jövőben nem dolgozhatna az állami szférában?
Az állami kórházakban, rendelőintézetekben állami eszközökkel nem folyhat magánpraxis, valamint a TB által finanszírozott ellátásokért sem lehet pluszfinanszírozást kérni. Az orvosok tevékenykedhetnek mindkét szférában, ám a kettőt egymástól függetlenül kell tenniük.
Az alapoknál kell kezdeni
Elvándorlás, bérproblémák, adósság, ezek a legáltalánosabb gondok. Melyik a legégetőbb probléma?
Az alapellátás területén egész Kelet-Európában krízis van, pedig ez a közegészségügyi rendszer alapja, és ezért nem szabad hagyni, hogy ez megroppanjon. Itthon jelentős probléma, hogy a háziorvosok harmada betöltötte a 65. évet, vagyis nyugdíjas korú, ugyanakkor nincs megfelelő utánpótlás. A ma még stabilnak tűnő rendszer bármelyik pillanatban kibillenhet, ha ezek az orvosok úgy döntenek, hogy nyugdíjba vonulnak. Ez a helyzet nem új keletű, de ma már az utolsó pillanatnál tartunk.
A háziorvosi szakma talán kevésbé vonzó a fiatalok számára, nem is választják sokan ezt az irányt. Mi a kormány stratégiája ezen a fronton?
Vissza kell állítanunk azt a rendszert, ami még 1992-ben elindult. Az akkori körzeti orvosokból lettek a mai háziorvosok, mivel akkor jelentősen nőtt a finanszírozás, így vonzóvá vált ez a szakma. Egyfelől forrásokat biztosítunk: a kormány éves szinten tízmilliárd forintot fordít a háziorvosi rendszerre ahhoz, hogy idővel biztosítsa a bérszínvonal feletti keresetet és a stabil egzisztenciát. Emellett a háziorvosok praxisjoghoz jutottak, így olyan vagyoni alapú jog került a kezükbe, amit ha gondoznak, akkor értékesebbé válhat, de ha ki akarnának lépni a rendszerből, akkor a praxisuk eladható és átadható, tehát a praxis értéket is képvisel. Fontos, hogy egy szakmailag és anyagilag is elismert új orvosi réteg képződjön, amelyik természetesen megfelelő kompetenciákkal és szaktudással is bír, hogy feltöltsük a kialakuló űrt.
Elkerülhető a tömeges elbocsátás
A háziorvosi ellátás mellett, a kormány mely szegmenseit kívánja erősíteni az egészségügynek?
A 2014-2020-as elfogadott egészségügyi stratégia 4 fő eleme, az alapellátás biztosítása, a népegészségügy, az intézményrendszer stabilizációja és a humánerőforrás-problémák kelezése. Amíg egy olyan alapellátási rendszer működik, ami inkább a kórház irányába tolja a beteget, addig bármilyen fordulat történhet, az nem lesz sikeres, mert a szükségletek mindig nagyobbak lesznek a rendelkezésre álló lehetőségeknél. A parlament rövidesen elfogadhatja az új alapellátási törvényt, amely törvényi keretet biztosít a stratégiának. Ez nagyon fontos lépés, rengeteg a feladat, ráadásul a lakosság egészségi állapotáról elmondható, hogy rosszabb, mint ami a fennálló rendszerből következne. Éppen ezért meg kell erősíteni a prevenciót is, hiszen az időben felismert és megfelelően kezelt betegségek gyorsabban és hatékonyabban gyógyíthatók, ami tehermentesíthetné a kórházi ellátást. Ez fontos lépés lenne, hiszen Magyarország tényleges egészségügyi ellátása lényegében a kórházakban folyik, pedig ez a lehető legdrágább ellátási forma. A háziorvosi-rendszer és a járóbeteg-szakellátás javítása csökkentheti a betegek kórházi jelenlétét. Ha a kórházak helyett már a szakellátásban eredményes és hatékony a betegellátás, akkor lehet majd indulatok és politikai felhangok nélkül beszélni arról, hogy milyen minőségben hány kórházra lenne szükség. Jelenleg ugyanis párhuzamos rendszereket tartunk fenn, amelyek közös kiinduló vagy éppen végpontja maga a kórház, ez okozza az alulfinanszírozottságot. Ezen kell javítani, és így elkerülhetőek a leépítések, a kórházbezárások és a tömeges elbocsátások.
A kormány tervei között szerepel egy szuperkórház felépítése. Miért van erre szükség, és miért éppen Budapesten épülne fel ez az intézmény?
A főváros és a vidéki városok erősen elválnak egymástól, vidéken jóval kevesebb probléma van. Rendkívül sok beruházás és korszerűsítés történt az utóbbi években. A megyei kórházak minden szakterületen képesek ellátást biztosítani, míg a budapesti kórházak nem kínálják a teljes szakmai palettát a betegeknek, nincsenek sürgősségi centrumok.
Mi okoz ekkora eltérést?
Egy nagyobb uniós összeget, 1.8 milliárd eurót fordítottunk a megyei kórházak korszerűsítésére, ám ez felzárkóztatási forrás volt, amely nem fordítható a központi régió fejlesztésére. Budapesten lényegében a Honvédkórház újjáépítése óta nem történt nagyobb kórházi beruházás, ezért szükséges a főváros fejlesztése. Ugyanakkor Budapesten úgy kell csoportosítani az intézményeket, hogy bármilyen egészségügyi probléma adódik, azt el lehessen látni. Ezért merült fel egy új kórház terve a fővárosban, hogy ez az ellátásbiztonság korszerű módon megvalósulhasson. Olyan intézmények, mint például a János kórház szintén nagyon rossz állapotban van, ezért szükség van, ezért is merült fel egy új kórház terve a fővárosban, hogy ez az ellátásbiztonság korszerű módon megvalósulhasson. Illetve kialakításra kerül két centrum is, az egyik a Honvédkórházba telepítve, a másik pedig a SOTÉ-ra és a Szent István kórházba.
A kórházak hatékonyságát növeli a nemrég bevezetésre került várólista-csökkentési program is. Ennek részeként lehetőség van kisebb sebészeti beavatkozásokat, műtéteket gyorsabban elvégezni, de előfordulhat, hogy ehhez a betegnek egy másik városba kell utaznia, ahol több a szabad kapacitás. Ez nem vezet egyenlőtlenségekhez a kórházak között?
Nem, hiszen ezek a beavatkozások az alaptevékenységen felüliek, így a kórházak is többletfinanszírozásért végzik a beavatkozásokat. Az egészségbiztosító országos szinten vizsgálja és szervezi meg az érintett műtéteket, így ilyen veszély nem merül fel a jelenlegi rendszerben.
Nem lehet “végzetes” a várólista
Szintén a várólista-csökkentési program részeként daganatos betegség gyanúja esetén 14 napra rövidül a CT és az MR vizsgálatok időbeli korlátja. Ez is felvet aránytalanságokat, hiszen a várólisták így is hosszadalmasak, szélsőséges esetekben akár hónapokat is kell várni egy-egy ilyen vizsgálatra. A „kisebb panaszok” így a sor végére kerülnek majd?
Ha felmerül a gyanú, hogy a késlekedés végzetes lehet, akkor meg kell adni az esélyt a mielőbbi diagnózishoz felállításához. Az intézkedésnek ez az egy jelentése van. A vizsgálati idő igen eltérő lehet, van ahol akár 10 napon belül kaphatunk időpontot, és van, ahol – általunk még nem vizsgált okokból – valóban hosszabb a várakozási idő. Ez is jól példázza, milyen egyenlőtlenségek vannak ma az egészségügyben. Ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak fontos vizsgálatok és vannak fontosabbak. Ha egy kivizsgálás életet menthet, úgy időben meg kell történnie. Egyébként sor kerül eszközfejlesztésre is: a CT és MR gépek 25 százalékát néhány hónapon belül cserélni fogjuk, így korszerű gépek állnak majd a betegek rendelkezésére.
Még mindig az “elmúlt nyolc évet” nyögjük
A kormány leghangosabb bírálói azonnali eredményeket sürgetnek. Folyamatosan napirenden van a szakdolgozói béremelés kérdése, rendszeresek a demonstrációk, a soron következőt július elsejére hirdették meg.
2006 és 2010 között az volt a probléma, hogy a bérek nem az elvárható ütemben nőttek. A kormányváltást követően történtek bérkiegészítések, ám ez sem segített abban, hogy utolérje magát az ágazat, a növekedés pedig 2014 után nem folytatódott. Kétségtelen, hogy a bérek alacsonyak, de nem tudunk drasztikus emeléseket végrehajtani, mert az máshonnan vonna el forrásokat. A közkiadások most kezdenek visszatérni reálértéken a tíz évvel ezelőttiekhez. Óriási pénzkivonás történt a Gyurcsány-Bajnai kormányzat idején.
Mi az oka az erőteljes orvos-migrációnak? A számok azt mutatják, hogy éves szinten 1000 orvos hagyja maga mögött az országot a jobb élet reményében.
Kormányzati programok szólnak arról, hogyan lehet elszívni az egészségügyi szakszemélyzetet Kelet-Európából. Egy Európai Bizottsági anyag 2020-ra egymillió szakember hiányával kalkulál a régióban. Ez is példázza, hogy a probléma nem magyar sajátosság. 900 körül van azon orvosok száma, akik kikérik azt a hatósági engedélyt, ami alapján jogosultak külföldi munkavállalásra. Közülük sokan külföldi hallgatók, akik a magyar orvosképzésben tanultak, és a többségük a tanulmányok befejeztével hazatér. Évente legfeljebb 600 orvos hagyja el a hazai pályát, és vállal munkát átmenetileg vagy véglegesen egy másik Nyugat-európai országban. Lengyelországban ez a szám ennek a háromszorosa, Romániában a duplája, de a régió minden országában problémát jelent. Mindeközben Nyugat-Európából a tengerentúlra vándorolnak el a szakemberek. Angliának szinte alig van „angol” orvosa, tehát ez a jelenség tulajdonképpen egy globális folyamat része, kár magyar specialitásnak hinni.
Történt egy komoly adósságrendezés: 60 milliárd forintot fordított a kormányzat a kórházak adósságállományának megfizetésére. Elmondható, hogy most újra startvonalra kerültek az intézmények?
Az április elsejéig fennálló lejárt tartozást a kormány rendezte.
Nemrég egy konferencián arról beszélt, hogy az egészségügy teljes stabilizációjához a költségvetésben rendelkezésre álló összegen felül még 2-300 milliárd forintra lenne szükség. Naivnak hathat a kérdés, de talán másokban is felmerült: nem lehetne ezt az összeget valamilyen módon átcsoportosítani a költségvetésből?
Jelenleg nagyjából 1000 milliárd forintba kerül éves szinten az egészségügyi rendszer fenntartása. Ez a GDP 4.5 százalékát teszi ki. 2006-ban ez az összeg egyébként 750 milliárd volt, tehát bár negyedével nőtt az összeg, a lelassult fejlődés és a felhalmozódott hiány miatt nem érezhető a nagyobb ráfordítás. Fontos megemlíteni, hogy 1990 és 2008 között kevesebb, mint 200 milliárd forint jutott fejlesztésekre, míg az utóbbi két évben már így is 500 milliárd forint plusz pénz került a rendszerbe.
A korábbi évek legnagyobb hibája az volt, hogy úgy csökkentették az alapellátás összegét, hogy erről nem tájékoztatták a lakosságot, amivel nem csak az embereket csapták be, de hosszú távú színvonalromlást is előidéztek. A sebek begyógyítása ránk maradt, de sajnos ez egy lassú folyamat. A legnagyobb kérdés pedig mindig az, hogy vajon arányos-e az egészségügy állapota a lehetőségekkel? Vajon miért ekkora a lemaradás, ha a gazdaság erősödik és a mutatók is jók? Egy nagyon elhanyagolt rendszert kaptunk meg 2010-ben. A gyógyítás hosszú folyamat, és pontos, megfontolt lépésekből áll. Ezen dolgozunk minden pillanatban.
Senki nem élhet vissza az államtitkár nevével
Végezetül: Orbán Viktor miniszterelnök néhány hete azt a kijelentést tette, hogy ha valaki rá, vagy családjára hivatkozva próbálna meg érdekeket érvényesíteni, azt azonnal el kell zavarni. Az egészségügy sem mentes a lobbistáktól, Ön mit tenne hasonló helyzetben?
Ha információnk van ilyesmiről, akkor szoktam írni egy levelet a kórházaknak, hogy tisztázzam a helyzetet. Jelezzük az intézmények felé, hogy az eljárónak semmilyen kormányzati felhatalmazása sincs, ám ezek a helyzetek sajnos kivédhetetlenek. Nálam természetesen kisebb jelentőségűek az ilyen esetek, ám ugyanazt vallom, amit miniszterelnök úr: magam is elküldöm az illetőt.
Fotók: PestiSrácok.hu, Mészáros Péter
Facebook
Twitter
YouTube
RSS